Down-os a kisfiam, és a férjem unokaöccsei és unokahúga nem veszik be a játékba őt, mit tegyek?

Nagyon sajnálom, hogy ebben a szituban vagytok. Reméljük még változni fog. Kényszeríteni nem lehet mindenesetre..vagy igen, de annak nem lesz jó vége.

A világért sem szeretnélek téged, vagy a fiadat, vagy bárki hozzád hasonlót megbàntani, de felejtsük már el ezt, hogy értékesebbek, meg több szeretet adnak stb. Ez egy nagy bullshit. Lehet ezzel nyugtatni embereket ,de nem igaz.

51-es, nem ismered a gyereket. Ez annyit jelent, hogy nehezen oldódik fel, nehezen alkalmazkodik es nehezen tudja követni a többieket. Az első pár tíz perc ilyen "ellenkezős", aztán már élvezi ő is a játékot, amire a bizonyíték hogy nincs sem meltdown sem elalvási nehézség, végig nevet és mosolyog, de nyilván te jobban tudod mi a jó a gyereknek, akit mi nevelünk.

Visszük magunkkal a kedvenc játékokat, ha úgy látjuk hogy valamiért mégsem akar, játszik magában vagy velünk.

De nem ez volt a mondandó lényege hanem az, hogy a gyerekek alapjáraton kedvesek és empatikusak a másikkal, a szülő formálja kirekesztővé.

Itt is a kérdező esetében nem a gyerekekkel van a baj, hanem a szülőkkel. Erőszakkal nem lehet rábírni őket a közös játékra, de a probléma forrása nem a gyerek hanem az aki neveli őt.

Kérdező fogad el hogy a gyereked MÁS nem lesz ugyan olyan mint az egészséges kortársai soha a gyereked speciális oviba és iskolába kell járjon ahol kaphat fejlesztéseket lassabb tempóban is haladhatnak több figyelmet segítséget kaphat majd tanulásban stb ezt neked el kell fogadnod .

Viszont azt meg beszélheted gyerekekel meg szülőkkel hogy egy kicsit játszanak tiedel is .

Viszont neked is meg kell értened és te gyereked elmagyarázni hogy nem vehet részt minden játékban .

Vidd olyan közösség a ahol hasonló problémás gyerekek vannak ott jobban érezné magát.

A sógornő mentségére szóljon, az enyémbe sem tudok empátiát nevelni, a szívem szakad meg a sérült gyerekekért, de az enyém csakazértsem. Szerintem van, aki alkatilag képtelen rá, mint pl az én gyerekem. Hiába mondom, mutatom könyvben, filmben, játszón, lepereg róla, nem tudok rá hatni.

Másrészt meg szerintem sem szabad erőltetni, mert csak tiltakozni fog jobban.. Én a helyetekben letennék egy bazi nagy A3as papírt, és szervezett programot csinálnék, amiben az enyém is részt tud venni(ujjfestés). Én ezt szoktam csinálni, ami kicsit javít a dolgon néha, megmondom mit játsszanak és levezénylem, és élvezik. Pl eldugok dolgokat, csapatokban kell megkeresni. Homokoznak, a lányod lehetne a vízhordó például. Be kell építeni olyan tevékenységbe, amiben hasznos, hogy a többiek is lássák ezt. Ez még sokszor felnőtteknek is nehéz, nem hogy gyerekeknek, pláne ilyen kicsiknek. TANÍTSD MEG PÉLDÁVAL az elfogadásra. Lehet, hogy akkor sem fog menni, de nagyobb az esélye, hogy sikerül. Sajnos az enyémnek alacsony az ingerküszöbe, egyszerűen nem toleráns. Remélem majd idővel kialakul, mert nagyon nem szeretem látni a viselkedését, és semmi durvát nem tesz, csak amit nálatok például a gyerekek kirekeszti azt, aki zavarja. ÉS az sem segít, ha őt rekesztik ki. Egyszerűen még ilyen dolgokra nem képes, és talán sosem lesz.. áh, de remélem igen, egyszer csak kifejlődik benne is.

Egy 4 vagy 2,5 évessel hogy érteted meg?

Nekik az a természetes, hogy játszani akarnak, és normális, hogy nem olyannal, aki beteg - NEM felnőttekről beszélünk.

Az pedig gyönyörű, hogy azért büntetitek őket, mert gyerekek, és ezzel csak azt éritek el, hogy még jobban megutálják a gyerekedet.

Egy francokat értékesebb, sőt, a társadalom szempontjából nyűg.

Nem tud annyit és úgy dolgozni, el kell látni, mert lehet, sohsem lesz önellátó.

Ha ti meghaltok, lehet állami otthonba kerül, etc.

Áltathatod itt magad, meg hazudhatsz, ha jobb a lelkiismeretednek.