Down-os a kisfiam, és a férjem unokaöccsei és unokahúga nem veszik be a játékba őt, mit tegyek?

Te itt semmit nem tehetsz. A sógorod/sógornőd feladata, hogy elmagyarázzák a gyerekeiknek, hogy miért ilyen a gyereked és hogyan illik vele szemben viselkedni.

Ha ők nem képesek megnevelni a gyerekeiket, akkor rájuk kell hagyni és semmiképp ne szólj bele, mert abból csak családi viszály, sértődés lesz. Magyarázd el a saját gyerekednek is, hogy ők már nagyobbak és másképp játszanak. Közben hívd játékba a saját gyereked, hogy ne unatkozzon és ne érezze magát jelentéktelennek.

Érdekelne melyik felnőtt barátkozna szánt szándékkal kimondottan fogyatékkal élővel? (és itt most nem szerzett testi fogytékról van szó)

Szóval ne legyünk már állszentek..

Igen. Egy gyereknek el lehet, és el is kell magyarázni, ha valaki valamiben más, és tudni kell elfogadni úgy, ahogy van.

Ráerőltetni viszont nem szabad!

Attól mert rokonok még nem kötelező szeretniük egymást.

Nem várhatod el mindig kérdező, hogy tekintettel legyenek a gyerekedre, csak mert más.

A szeretetet nem lehet kierőszakolni.

Elhiszem, hogy neked ez fáj, és rosszul esik a gyerekednek is. De nem értem miért akarod rájuk erőszakolni a gyereked? Nem fogadják el, nem kell oda vinni.

Kérdező!

Pedagógusként írok. A játék SPONTÁN tevékenység! Erőltetni semmilyen szinten nem szabad,és nem is lehet.

Bekényszeríteni sérült gyereket egészséges gyerekek játékába...régen rossz felfogás és hozzáállás.

Annyit lehet kérni,esetleg, hogy játszanak egy picit vele IS. Utána fociznak egy jót magukban. Utána fociznak kicsit vele IS.

Mindig pár percekre bevonni.

De ezt is csak akkor, ha a gyerekek is akarják. Szívből,és nem szülői, rokoni kényszerből!

Rájuk lett parancsolva...rossz olvasni...ott senkinek nincs érzéke a gyerekekhez?

Hogy ezt nem így kell(ene) csinálni? Aztazeget..

Nekem autista lányom van,de sosem csinálnék ilyet a húgom gyerekeivel..sosem..

Ne legyünk már álszentek.

Hét hónapos a fiam.

A játszótéren ahova járunk, van egy fészek hinta, abba bele szoktam tenni.

Jár oda egy sérült kisfiú az anyukájával, kb hét éves. Mindig akkor vannak ott, mint mi.

És nem tudom miért, de azon a rohadt nagy játszón kinezte magának az én fiamat, jön oda azonnal ha meglát, mászik be hozzà, löki erősen, a kicsi párszor már meg is ijedt. Az anyja lerendezi azzal, hogy nem akarja bántani… hát köszi.

Inkább nem megyünk.

Parancsolgatással semmire sem mentek, csak az ellenkezőjét éritek el. Én inkább megpróbálnám azt, hogy én ill. a szüleik játszunk a kisfiaddal, és a többi gyereket kihagyjuk, amíg ők maguktól nem akarnak jönni oda játszani. Szóval valahogy vonzóvá kellene tenni nekik olyan játékokat és tevékenységeket, amiben a kisfiad nem jelent nekik koloncot, de van valami vonzereje (pl. hogy a szülők is együtt játszanak).

Nem vagyok pedagógus, szóval én csak megközelítés szempontjából mondom, hogy gyökeresen ellentétesen kellene csinálni. És persze jó lenne a kisfiadnak - gondolom - hozzá hasonló gyerekek társasága is.

20as

Nem, de a futkorászó 5 évest le lehet lassítani 2 percre hogy a 90 éves nénit ne lökje fel a folyosón, nem?

Nem kell degradálni őket, egy kitűnő tanulót egy szellemi fogyatékos szintjére levinni,de mondjuk arra sem kell bíztatni, hogy kinevesse és lenézze a másikat.

Egy minimális empátiát -ami belőled is nyilvánvalóan egy az egyben hiányzik -beléjük lehet táplálni ebben a korban is.