Down-os a kisfiam, és a férjem unokaöccsei és unokahúga nem veszik be a játékba őt, mit tegyek?

Ha annyira nyomatod az elfogadást, fogadd el, hogy az egészséges, ügyes gyors gyerekek nem fognak pesztralni egy lassú ugyetlent. Ha nem lenne beteg, csak ügyetlen akkoris igy lenne. Így is volt mindig és később is igy lesz, suliban stb.

Az erosebb kutya bszik elv működik az életben.

Egy erős életrevaló csoport mindig ki fogja rekesztenina sérültet. Evolúció.

Ne sarkíts ennyire.

Igen, társadalmilag igenis értékesnek számít az, aki képes a folyamatos munkára. Illetve az egyéni felnőtt életben is marha fontos, hogy képes legyél folyamatos munkára. De nyilván ezt te is tudod.

A mentális egészség meg az emberi értékek szerintem puszipajtások.

Ha tele vagyok negatív tulajdonságokkal, akkor nem vagyok mentálisan egészséges.

A 24 óra meg nem 24 óra szabad elfoglaltság egy gyerek számára sem. Ha 3 órája van focizni az unokatesókkal, akkor 1 óra borzasztóan sok egy olyannal, aki mellett unatkozik és idegesnek érzi magát.

De meg kell tanítani amúgy a gyerekeknek, hogy hogyan és mikor segítsege a gyengébbet, a kisebbet. És meg kell tanítani, hogy ő is szerethető.

Meg tudod, nem mélyvízbe kell a gyereket dobni egy egészséges társaságban, hanem egyénenként szoktatni egymáshoz őket. Egyszerre egy gyereket áthívni és megtanítani a saját tempójában, türelmében, nyitottságában, hogyan tud érdemben foglalkozni a sérült gyerekkel. Ha ez nem megy x alkalom után, el kell engedni. Majd ha nőnek valamennyit, lehet újra próbálkozni.

Te meg keress fel szakembert, aki segít neked megküzdeni azzal, hogy down-os a gyereked. Nem egyszerű ez neked sem lélekben.

Fú ezeken a válaszokon én is kiakadok. Mi a tököm van veletek??

Nekem autista az egyik gyerekem, vannak unokatesok, hasonló korban. Számszerint 7 gyerek.

Heti egyszer találkozunk kB min 1-3 órát, max egy teljes napot és bizony nem kell a gyerekekre rászólni vagy erőszakoskodni hogy márpedig játszanak a gyermekemmel, pedig súlyosan érintettnek minősül, nem is beszél stb.

A legnagyobb unokateso 6 éves, legkisebb 2, enyém 4 és általában alig várják hogy menjünk, kézen fogva vezetik, próbálják rávenni a játékra, pedig az enyém még látványosan tiltakozik is, nem az a szociális típus. Akár egész nap képesek őt rángatni, viszik mindenhova, etetik, ilyesmi. Persze vannak szünetek, de kicsit sem érzékelem hogy a mássága miatt ki lenne kozositve.

Ez full nevelés kérdése, ha azt látják a szülőktől hogy ők maguk is furinak, különcnek tartják a gyereket, akkor ők is úgy fognak viselkedni a gyerekkel. Ki tudja otthon mit hallanak az anyjuktól, stb. Simán lehet, hogy ilyet, mint ezek a válaszok. Miért is legyen a gyerekkel kedves, türelmes ha az anyja is azt hajtogatja otthon mint amit itt is írnak többen?

Nálunk nagyon szépen tapintatosan el lett magyarazva, miért olyan a gyerek amilyen, külön kérdezték a szülők hogy mit mondjanak, és rendkívül empatikusak vele, a gyerekek általában azok, a szülők miatt válnak olyanná, amilyenek.

Ezért is csodálkozom itt a válaszokon. Nekem senki ne próbálja bemagyarázni, hogy egy 5 évesnek nem lehet elmagyarázni, hogy játszon kicsit a gyerekkel, az állapotáról mesélni, hogy megértse, olyan játékokat kitalálni amit a kicsi is ért, tud, élvez.. legalább amíg a látogatás tart, gondolom nem szoktatok sokáig maradni. (?)

Az meg hogy szándékosan elbújnak stb stb, egyenesen kegyetlenség és nagyon dühítő hogy ez el van nézve a szülőktől.

#48 Jót írtál. Nekem az jutott eszembe, ahogy olvastalak, hogy lehet, hogy csak az egyik dominánsabb gyerek ilyen és őt követi a többi. Ez természetes dolog, sajnos nem sajnos.

Lehet ha egy gyereket kivennének a társaságból, akkor megváltozna a többinek a hozzá állása.

De én továbbra is azt támogatom, hogy legyenek kettesben töltött időszakot is, ahol szülők segítségével együtt játszanak.