Down-os a kisfiam, és a férjem unokaöccsei és unokahúga nem veszik be a játékba őt, mit tegyek?

Térdeljenek kukoricán, törjétek őket kerékbe, akár egy nyilvános akasztást is javasolnék a két 5 évesnek, csak mert egészségesnek születtek és játszani akarnak.

Tudom, hogy nehéz és qrva kegyetlen, de nem egy szinten vannak. Ha ők focizni akarnak, akkor nem fogja kielégíteni a játékigényüket az, hogyha csak gurítják a labdát. Nem fogják jól érezni magukat, hogyha fogócskázás közben egy helyben kell totyogni, mert a down-os uncsitesó nem tud gyorsabban mozogni. Önfeledt szórakozásra van szükségük, amibe a te fiad nem fér bele. Ezért büntetni, ezért szidni a szülőket nem szabad.

Hát érdekes, amikor mi 4-5 évesek voltunk, kellett játszani a 2 évessel is, nem lett semmi baja senkinek.

Nyilván nem nonstop,de volt hogy odanyomták nekünk hogy ő is akar játszani, és túléltük és kialakult bennünk az empátia, főleg amikor a 10evesek meg velünk nem akartak játszani....

Nem kell se kerékbe törni, se büntetni az egészségeseket, arról sincs szó hogy egész nap sétálgassanak a kisfiú miatt de hogy leülnek egy helybe inkább, az durva.... Kérdés persze, hogy mennyit kellene vele játszani, egész nap nem elvárható, de 20 percet kibírnak . A down-os kisfiúnak meg más társaságot kell biztosítani, ahol beleillik a csapatba.

9-es vagyok.

Az elfogadás szerintem nem azt jelenti, hogy éjjel nappal csak a serült gyerek igényei szerint kell játszani, hanem azt, hogy kiközösítés helyett néha vele is foglalkoznak, játszanak. Szerinted az egészséges tesók le vannak butítva a sérült tesó szintjére? Nálunk a gyerekek játszanak csigafocit (lassú tempó miatt) és rendes focit is. A csigafocinál nem az a lényeg, hogy gólt lőjenek, hanem az ökörködés. A középső fiam ilyenkor pókmászással focizik... Előtte/utána meg fociznak rendesen is ebbe nyilván a lasabb, mozgássérült gyerekek nem tudnak beszállni, nekik meg ezt kell elfogadni.

Emlékszem, gyerekként nyári szünetben többször is rám lőcsöltek egy hasonló kaliberű gyereket, nekem kellett volna játszanom vele, de igazából azt sem igazán tudtam, mi hogyan működik a fejében, látszott, hogy nem igazán beszélünk egy nyelvet. Utáltam az egészet és féltem is tőle, azóta is van bennem egy nyomasztó érzés, ha látok egy nem teljesen 100-as gyereket, próbálom kerülni a hozzá hasonlókat.

Annyira azért vagyok intelligens, hogy a gyerekem előtt nem mondok semmi elítélőt, sőt, ösztönzöm is arra, hogy játszon azokkal is, akikkel valamiért senki nem akar. Nem szeretném azt az érzést elültetni benne, ami bennem van.

Nekem az a véleményem, hogy ezen jórészt neked kell segítened. Nem lehet kényszeríteni a gyerekeket, hogy elfogadják a tiédet, még akkor sem, ha manapság az lett a divat, hogy kötelezően mindent el kell fogadnunk a másiktól. Öt évesek, énközpontúak, nem érdekli őket a másik nyűgje, csak a játékot akarják élvezni. Viszont te vagy az, aki ismered a gyereked, neked kell neki segíteni. Egy kis foci után felajánlhatnál másik játékot, amiben a tied is jó lehet. Lehet akár társas, fújhatnál buborékot, szóval valami olyan játék kellene, amit mindenki élvezhet, és nem erősít rá a gyereked hátrányára. Ott kell lenned, és segítened neki.

15, ezért tart itt a társadalom,ahol.

AZÉRT, MERT NEM VAGYUNK EGYFORMÁK

Meg kell tanulni a másik helyébe képzelni magunkat,egy picit a másikra is tekintettel lenni, egy pici áldozatot hozni, hogy a másik jobban érezze magát.

De ezt hiába magyarázom, ha nem magától értetődő, nyilván az ovi szörnyei is hozzák valahonnan a habitust... Nem kell napokig gyökkettővel játszani de néha egy pici belefér mindenkinek, már ha nem érzéketlen gyökereket akar az ember nevelni a gyerekeiből.

Egy 4 meg kettő öt évestől ne várjuk már el, hogy a saját szórakozásukat háttérbe helyezzék.

Attól, mert nincsenek egy szinten, és kicsiként úgy tudják ezt kezelni, hogy elbújnak meg "lázadnak", attól még nem lesznek érzéketlen gyökerek. Fogalmad sincs milyen agresszív egy down-os baba. Nem cukik, hiába akárják lenyomni ezt a tévhitet mindenki torkán. A kis barátságokarra épülnek, hogy kölcsönösen szórakoztatják egymást. Abban mi a kölcsönös, hogy mindig visszább kell fogni magukat?