Down-os a kisfiam, és a férjem unokaöccsei és unokahúga nem veszik be a játékba őt, mit tegyek?

Ez a sógornő, sógor szegénységi bizonyítványa. Így nevelik a gyerekeket, cseppet sem erzekenyitik őket az elfogadásra.

Egész egyszerűen többet nem vinném a gyereket, és előtte el is mondanám a rokonsági hogy mi az oka.

A szülőknek kellene őket érzékenyíteni.

Elmagyarázni nekik, hogy a fiad, kisebb is, lassabb is, de ugyanúgy szeret játszani mint ők, és kepzeljek el ha ők lennének a helyzetébe.

Mondjuk az durva hogy egy helyben ülnek inkább, én hagynám nekik... Üljenek egyhelyben. Heti 3x órákon át,a down-os kisfiú meg játsszon veletek vagy egyen fagyit vagy dinnyét míg a tobbi egy helyben ül... Valószínűleg néhány alkakom után leesne nekik hogy magukkal szúrnak ki, ha nem meg hát....

De a szülőknek lenne felelőssége felkészíteni a gyerekeiket az ilyen helyzetekre, beteg, öreg, lassú,más habitusú emberekre...

Kisgyerekekről beszélünk, akiknek lételemük a játék. Hova kellene érzékenyíteni őket?

Focizni akarnak, természetesen focizni fognak a saját játékstílusukban. Nem lehet elvárni tőlük, hogy mindent a beteg unokatesónak szenteljenek alá. Így csak megutáltatjátok a gyerekeket egymással, hogyha rájuk parancsoltok, hogy játszanak vele.

#1, #2

Titeket se az eszetekért szeretnek. Büntessük már az egészségest, mert egészséges! Szerintetek hogyha kényszerből játszanak majd velük, az mennyivel jobb? Majd ha nem látjátok, talán meg is gyepálják, amíg nem figyeltek.

Szeret játszani persze, de ha nem egy szinten vannak, akkor a másiknak nem lesz játék, amit ő játéknak gondol.

Nagyon sajnálom, hogy így áll hozzátok a családod.

Először is: ez semmiképp sem az unokaocsik és -hugok hibaja, hiszen meg gyerekek, és ezért onzok, csak szeretnének játszani, és a fiadban nem látják a jatszopartnert mert nem képes az életkorának megfelelően részt venni. A szüleik hibája inkább, hogy nem tanítanak a gyerekeknek egy kis tapintatot, empátiát. Nem rájuk parancsolni kellene, hanem a felnőttekel közösen, iranyitottan megtanitani nekik, mit és hogyan lehet együtt játszani.

De lehet neked is túl nagyok az elvarasaid, sajnos nem varhatod, hogy minden játékba bevegyek, ha egyszer nem tud mindegyikben teljesen részt venni.

Sérült gyerekeket nevelek én is, tehát nem rosszbol írom.

Nem tudsz velük mit csinálni. Valószínűleg nekik nem az életük szerves része az elfogadás. Összeszoktak, de a te fiad kilóg a sorból. Erőltetni nem lehet.

A fiaink autik. Mi elsősorban sérült gyerekeket nevelő családokkal járunk össze, úgy tűnik, ők elfogadóbbak, de így is adódhatnak problémák. A középső csemeténk egyik legjobb barátja egy down-os kislány. Rengeteget szoktak együtt játszani. Ezt a legkisebb fiunk meg rosszul viseli, mert a kislánynak folyik a nyála, ő pedig irtózik minden ilyen dologtól. 🤷‍♀️ Kötelezni nem fogom a közös játékra, ő addig egyedül vagy másokkal játszik. Nem lehet mindenkinek mindemki szimpatikus.

Csak azt tudom tanácsolni, hogy keressetek olyan gyereket például a játszótéren akinek szimpatikus a fiad (és a szülei is normálisak). Ők majd tudnak együtt játszani. 🙂

Pedigigenis hogymeg kell velük értetni hogy van aki nem tud úgy játszani,ahogy ők de azért még boldoglenneha játszanának vele.

Pla 89éve sdedimamivalis tudnanak talalni valami "közös pontot" gondolom, nem csak a foci...

Ezekből lesznek azok a gyerekek majd felnőttek,aki félre löki a mozgássérültet mert neki jön a busza... Nem kell mindenben együtt jatszaniuk de igenis hogy unokatesók, együtt vannak, biztos van amit kibírnak ha picit lassabban folyik vagy épp 2xkell nekiállni mert így lesz bennük empátia,meg megértés embertársaik iránt, akkor is ha 3 meg akkor is ha 5évesek...