Az egyik gyerekem kissé előnytelenebb külsőleg, mit tegyek?

Hát nálunk is így volt.

Mármint bocsánat, nem mindig volt igaz!

Nagyon sokáig kisgyerekként húgom volt a szebb. Sokkal. Tejfölszőke tincsek, vékony alkat, bájos arc, tényleg olyan volt mint egy kis királylány. Szerették is a többiek, oviban, alsó tagozatban...

Én meg voltam a csúnya barna hajú, dagadt lány, akit mindenki kiközösített és csúfolt, ráadásul ilyen ocsmány bili frizurát is vágtak nekem, hogy véletlenül se kelljen a hajammal foglalkozni semmit 😑 Nagyon durva lelki sérüléseket szereztem a korai években és nagyon, pokoli nehéz volt önfejlesztéssel helyreraknom magamban, legalább 10 éves meló volt egyébként.

Jött a kamaszkor, hormonváltozások! Én megnyúltam, szebb arcom lett, miközben húgom egyre karakteresebb, egyre sötétülő haj, vastag combok.. És cseréltünk. Középiskolás koromban már nekem volt pasim, neki meg senkije.

Ő 27 évesen veszítette el a szüzességét, nekem addigra már 2 gyerekem volt.

Ő most is egyedül van, soha nem volt komoly kapcsolata, én meg 3 gyerekes családanya vagyok. Karrier tekintetében meg egy szinten vagyunk (pedig nekem jóval jobb fejem van, csak elpazaroltam a tehetségem sajnos), más a szakmánk de viszonylag jól megélünk.

Úgyhogy az még semmit nem jelent, hogy most kevésbé néz ki jól az egyik, ez még simán változhat! :)

Csak akkor rosszabb a "máshogy szép", ha olyan egysíkú vagy, mint a kérdező, akkor hazugságnak hangzik, mert annak is szánod. Én nem! Nem csak a barbies, szimmetrikus arcú ember a szép. Az összes általam linkelt fotón karakteres, szép nők vannak, csak legtöbbjüknek emlékezetes az arca, "nyomot hagy benned", a pixie frizurájával, vagy a hatalmas göndör mikrofonfrizurájával, amíg még mindig rendkívül vonzóak és szépek! Hát még, ha szemüvegük is lenne.. a legtöbb 11 éves még nem érzett rá a saját karakterére, ezért kell nekik segíteni, megtalálni azt a frizurát, azt az öltözködési stílust, amiről úgy érzi "ez én vagyok"(és ne féljen így megjelenni, ebben a korban extrán szoronganak). Akkor látszani fog, hogy gyönyörű.

Nézzen animéket, 11 éves, majd onnan összeszedi a tudást, ha magától nem esik le neki, hogy mindegyik anime karakter gyönyörű, csak van, amelyik szemüveges, tüsi hajú, és van, amelyik olyan átlagos szépség. Persze ehhez meg kell érni belül is, különben a látásmódod felületes marad. Nem egyfajta szépség van, kétfajta van. Az egyik az esztétikára megy rá, a másik a karakterre. Vagy nézegesd akár csak a zara, vagy más fastfashionmárka modelljeit. Van, amelyiknek kevés haja van, hátrafogva, nagy homloka, elálló füle, de szép, egyszerűen szép, átjön rajta, hogy az. Olyan manósan szép. Nem szimmetrikus, nem is a mai ideál, de különleges, egyedien szép.

Amíg néhány modellnek felejthető, szimmetrikus, barbies arca van, ami szintén tök jó, de máshogy szép. Egyébként szerintem is a lány az, nem az anyja, azért érinti ilyen rosszul, hogy máshogy is lehet szépnek lenni. Anyuka ennyire nem kapná fel a vizet, meg lenne annyi leélt éve, tapasztalata, hogy tudja, hogy nem egyfajta szépség van. Ott van uma thurman, két tenyerem befér a szemei közé, egyébként meg tök kancsal is, de anyám, olyan gyönyörűen karakteres tud lenni előnyös frizurával, hogy csak bámulom, milyen szép, annyira "önmaga" olyankor, amikor meg nem önmaga, csak szimmetrikusságra hajtasz, és úgy nézed csak az arcát, akkor meg nem jut eszedbe a szépség. Ez az a különbség, amit nem érzékelsz kérdező. A frizura, ruha, megjelenés, ez a stílus, és ezzel lehet széppé, vonzóvá válni.