Gyerekes családok! Hogy van mindenre időtök?

Ne haragudj, 30-as, de nagyon gáz, hogy állandóan "leszuperanyuzzátok" azokat, akik nálatok normálisabban tudják alakítani az életüket meg az idejüket.

"Én is próbáltam már megfejteni, hogy mit csinálnak - főleg a többgyerekesek - másképp. "

Mondjuk, akkor vállalnak gyereket, mikor megvannak hozzá a normális feltételek, és nem egy "mások lomjával telepakolt, unpraktikus" házba szülnek, ahol egy mosogatógép sem fér be, hanem sok munkával megteremtik az élhető ingatlant. Ott, ahol apukának nem kell a világ végére menni normálisab fizető munkáért, mert anyuka is kap gyedet, és nem halnak éhen, hogy apukának kelljen túlterhelődni.

Persze, lehet vállalni gyereket a várostól 40km-re lévő poros faluban is kocsi nélkül mások putrijába (vagy nem tudom, miért lenne ott akkor nálatok más cucca), csak akkor nem kell sírni az ilyeneken. Igen, élhető otthonom van, ahol nem kell egész nap pakolni és takarítani, de nehogy már ezért még én legyek a különleges :D

Az a baj, hogy egyrészről sokan ezt egy kvázi versenynek fogják fel, hogy éppen kinél van fényesebbre súrolva a padló, vagy ki hány fogásos menüvel várja haza urát és parancsolóját. Ha nagyon görény akarnék lenni, erre azt mondanám, hogy akinek az a legnagyobb teljesítménye az életben, hogy képes a budit kipucolni, meg kiszaggatni egy nokedlit, annak örömmel átengedem az első díjat.

Másrészről jó volna definiálni mit jelent az, hogy minden. A nap mindenkinél 24 órából áll, aki azt állítja, hogy a fing is szegre van akasztva a 200 nm-es házában, hogy a hatalmas udvaron gondozott pázsit és szebbnél szebb virágok virítanak, majd hátul a veteményesben szüreteli a saját csersenyét, mindemellett amúgy csinálja a 3 fogásost, meg viszi mind3 purdét ide meg oda, persze mindennap edz és jár fodrásztól kedve babám f@száig mindenhová, az nyilván hazudik. Láttam én már "mindennap főzök" címszó alatt spagettit zacskós szósszal, "mindig rend van nálunk" mögött amúgy gyurma a díszpárnába nyomkodva, "rendszeresen sportolok" meg 1-2 séta a gyerekkel a tömb körül. Nem kell mindent elhinni. Pl írja valaki, hogy napi 3 órát alszik. Mivel ez még rövid távon is élettani képtelenség, az illető vagy elképesztően nagyot lódít, vagy nem veszi észre, hogy fél lábbal a sírban van, ugyanis ha a fiziológiásan szükségesnél kevesebbet alszunk huzamosabb ideig, az bizony előbb az agyi kapacitásra lesz hatással (elkezd romlani a memória, a logikus gondolkodás), majd hosszú távon rá megy az illető egészségére. Aki arra büszke, hogy ennyit alszik, az valójában azt jelenti, hogy az illető amúgy butul el (szeretettel ajánlom Matthew Walkertől a Miért alszunk c. könyvet). Az alvásnak pont, hogy prioritásnak kellene lennie, persze csak annak, aki még ebben az életben akarja használni azt az okosat, nyilván ha később nem tervez dolgozni, vagy nem lesz olyan munkája, ahol egy kicsit is kell gondolkodni, annak nyilván nem annyira fontos, mint egy orvosnak, könyvelőnek, vagy mérnöknek.

Én részben egsetértek veled 31!

De csak részben.

Hogy aki egy kicsit is találékonyabb, vagy nem sír egy kis feladattól, azt miert kell leszuperanyuzni, mártírnak kikiáltani, mágján elégetni?!

Viszont enyhe túlzás amit utána írsz.

Csak a mi példánkat tudom erre felhozni.

Mi pl nem egy kacsalábon palotát vettünk. Mert miből?!

Mi nem kaptunk egy vasat se egyik szülőtől se, hitelekbe verni 30évre magunkat nem akartuk. Így beértük az olcsó, de élhető otthonnal. Mpskgatógép?! Konkrétan az egész konyhát szét kellene szedni miatta, 300ezer alatt nem úsznank meg. De azert a napi 10 percért nem fog letörni a kisujja sem nekem, sem a férjemnek...

De ez a mi véleményünk.

Mikor kellett volna gyereket vállalni? Mikor vannak meg a feltételek? Ilyen átlag fizetés és ilyen árak mellett kb 50éves korunkban?

Fél falu rokon... nekünk pl 1 rokon sem segít. Senki. Nem a rokonoknak szültem, vettem saját házat.

Férjem 40km-re dolgozik, 6kor elmegy, délután 5 mire hazaér. És?! Nekem van gyedem, nem a semmire szültem. Mégis hogy az ember 1ről a 2re jusson, ezt be kell vállalni.

Putri. Igen! Aki nem palotaban lakik, annak mar csak putrija lehet.. aha...

Nekem se mosogatógépem, se robotporszívóm, se babysitterem, se takarítónőm, amik mana0ság divatok

Mégis elbírok a 2 gyerekemmel, mellette főzök, rend van, szabad a fél napunk. És nem zombulok be, nem vagyok mártír, stb.

De erre egy masik példa. Pl ott van barátnőm. Na ők a kacsalábon palota, mosogatógép, minden úri franc. Férje hétfőtől péntekig dolgozik. Barátnőm 8tól 14ig.

Az anyja jár segíteni pakolni. Gyerekük nincs.

Mégis ahányszor megyek kupleráj. Nem az, hogy egy kicsit rendetlenség, konkrétan leülni sem lehet annyira szét van dobálva minden. És egész nap takarít. Ha gyerek lesz, belehal kb.

Itt nagyon nem erről van szó, hogy kinek milye van.

Lehet itt fsztméregetni, de felesleges. Itt egyszerűen arról van szó, hogy valaki milyen hatékonyan tudja végezni a dolgát, mennyire tudja beütemezni a feladatait, mennyire tud arra koncentrálni amit csinál (barátnőm példájan, ha neki áll port törölgetni, leül közben tv-zni, azt ott ragad. Ilyenekre gondolok).

Valaki erre egyedül is képtelen, valaki meg 8 gyerekkel is bírja a "putriban"....

30#

"Nagy ház, mosogató gép, autó. Ezek valamilyen feltételei a gyerekvállalásnak?"

Egyik sem feltétele a gyerekvállalásnak, nem ezt írtam. De ha semmi nincs, akkor miért csodálkozunk rajta, hogy nehezebb a dolgunk.

Mellesleg, nem beszéltem nagy házról, sőt, szerintem egy kisebb ház jobban karban tartható (bár ennek is van mértéke, 1 m-nyi konyha már abszurd), csak nem kell telepakolni cuccokkal még lomokkal. Ja, hogy más házába vállalunk gyereket, és nem lehet kirakni a holmikat? De akkor nehogy az legyen már a különleges, aki nem máshoz szül.

Az autó szintén nem létszükséglet, de el kell fogadni, hogy akkor meg luxus kiköltözni vidékre, mert rá fog menni minden idő az ingázásra.

Nekem 110 nm-es házam van, veteményesem, kertem és én főzök, nincs ugrasztható nagymama a közelben, mégis megoldom a dolgaimat. De nincs is tele lomokkal a házunk, hogy folyton pakolni kelljen, és évekig melóztunk keményen, hogy ne Mucsajröcsögére kelljen kiköltözni. Nem érzem, hogy ezért én "szuperanyu" lennék.

Vagy ha igen, akkor én meg miért ne nevezhetném "sz*ranyának, aki egy lomos putriba vállal gyereket?

Ilyenkor felmerül bennem a kérdés. De tényleg nem bántásbol. Hogy amíg otthon vagy nem tudod kivitelezni a napjaitokat.

Mi lesz akkor, ha visszamész dolgozni, a gyereknek meg közösség, különóra, stb is lesz?

A 30-assal és a 31-essel egyetértek. Ne higyj el mindent, amit megosztanak a neten.

Nekem van egy ismerősöm, akivel egy időben sokat beszélgettünk, ezért tudok róla sok mindent, de már nem tudok azonosulni az életformájával. Ő minden percét megosztja a közösségi médiában, hirdet is dolgokat. Csodájára járnak a követők, hogy honnan van ideje 3 gyerek mellett, hogy heti szinten új haj, köröm, naponta süt-főz, csilivili ház. Az a titok, hogy már 1 éves kortól bölcsis volt mindegyik gyerek, délután 5-kor hozza el őket, akkor csinál szelfiket velük, hogy legyen mit megosztani délelőtt (mintha otthon lennének vele a gyerekek). Hétvégén pedig szinte mindig a nagyszülőkkel vannak.