Egészséges gyereket/gyerekeket nevelő családok miért létesítenek nehezen vagy egyáltalán nem kapcsolatot olyan családdal ahol sérült gyereket is nevelnek? Félnek valamitől vagy mi oka lehet?

Kérdező, van személyes tapasztalat? Megosztanád velünk?

Őszintén érdekel, mert én abszolút nem tapasztaltam ilyen jelenséget a környezetemben.

Az enyém "sérült"(autizmus, adhd), a saját barátait szedi össze játszóházakban, moziban, gyerekprogramokon, macskakiállításon, mind átlagos/egészséges gyerek normál oktatásban. Ilyen apróságaik vannak csak, hogy hipotón, vagy ételallergiás, vagy tikkel, de ugye ez nem látszik, csak utólag derül ki.

Nem kerülik..Van olyan család olyan gyerekkel, akit vagy én nem kedvelek, vagy a gyerek nem kedvel, velük nem haverkodunk. Mondjuk én egy darabig még próbálok haverkodni a szüleivel, de van, akivel nagyon nehéz. Más sérült gyerek anyját meg van, hogy kedvelem:)

Olyan helyre vidd, ahol sokfajta gyerek van. Ha meg súlyosan sérült, pl tisztába kell tenni, nem tud járni, nem képes beszélni, az értelme nem olyan, akkor megfelelő helyet kell találni, ahol van olyan, aki megfelelő szellemi partner. Az enyém nehezen figyel, bohóckodik, dühkitöréses és ezért nem tud 2 órát sem suliban tölteni, illetve ellenkezik, nem csinálja, amit mond neki a tanár, de gyerekekkel ilyen sosincs, önmagáért kedvelik és nem tudják megmondani, hogy problémás, csak ha nagyon figyelnek és van ilyen jellegű ismeretük. Sajnos van az a gyerektípus, akinél szintén megkattan a gyerekem(akik észreveszik, hogy túlérzékeny és rászállnak ugratással), és olyankor látszik rajta, hogy kibukik, kiabál, verekedne és nem tud túllépni a dolgokon.. de nem is erőltetem, ilyenkor elhívom a gyereket.

Szerintem az is fontos, hogy állsz hozzá.. velem sem szívesen beszélnek, ha a gyereknek rossz napja van, mogorva és ideggyenge vagyok miatta és balhét mesélek, de mikor jó napjai vannak és azt mondom, hogy minden milyen simán ment, szívesen meghallgatják. Plusz érdemes kiemelni a vicces történéséket.. mikor 6 órát szenved fél óra alatt, megmondom, hogy nem viszem ki, ha nem végez, ecsetelem milyen kínszenvedés volt rávenni, hogy egyáltalán ránézzen és mást is mondjon, mint "nem tudom" és fél óra alatt megcsinál 5 oldalt mielőtt lejárna az ideje, azt mindenki szívesen hallgatja hogy ámuljon és bosszankodjon egyszerre, mert jó a vége, de azért nehéz a gyerekkel na:)

Mert ahogy a szüleinek se mókás az élet a fogyatékos gyerekkel, úgy más gyerekeknek se lenne az. Nem vicces, hogy mondjuk elvinnéd őket fagyizni, de a fogyatékos gyereknek meldownja lesz, a fagyizás elrontva, és minden arról szól, hogy oldják meg az összeomlását, és hogy elkerüljék a következőt. Egy szellemileg súlyosan sérült gyerek abszolút nem lenne partner játszani, egy mozgásban korlátozottal pedig jóval limitáltabb a játék lehetőség a játszón vagy a játszóházban, bár még a mozgáskorlátozott gyereknek azért jó esélye van barátkozni egy egészségessel, mert lehet mást is játszani.

Nem azt mondom, hogy ki kell direkt közösíteni őket, vagy elkerülni, csúfolni, de ne tegyünk úgy mintha mókás lenne egy fogyatékossal töltött idő. De lehet csak én vagyok kegyetlen, én fixen beismerem, hogy nekem nem menne az amit sokan bevállalnak. Csak ne legyen már elvárás, hogy mindenki boldogan tapsikoljon, hogy de jó, egy alacsonyan funkcionáló autistával kell tölteni a délutánom, mert valamiért barátkozunk vele! Yaaay. Remélem lesz meltdown!

Nem mindegyik "szeretetgombóc".

Férjem gyakran nyaralt a problémás unokatestvérével (ma valszeg ADHD és Asperger lenne a dg, anno ugye ilyesmi még nem nagyon létezett). Saját elmondása szerint mindig akkor örült a legjobban, mikor a szülők elvitték a gyereket. Mindenért földhöz vágta magát és torka szakadtából ordított, mint a sakál, míg férjemnek ki volt adva, hogy ez az ebéd, ha jó jó, ha nem, akkor éhen marad, addig unokatestvérének járt a külön menü, mert ő mást nem hajlandó enni, de az csak az övé volt, a többiek nem kaphattak belôle. Szó, ami szó, elég sok sérelme van vele szemben, ezért nehezen viseli el a hasonló gyerekeket. Nálunk is van ilyen a családban, neki konkrétan megvan a papírja az ADHD-ról és autizmusról

Is, őszintén szólva nem szeretném, hogy a gyerekem a kötelező minimumnál többet töltsön együtt vele, mert ő sem egy kiváló példa, ami a viselkedést illeti. Ott is állandó hisztik, földön fetrengések, külön menü alap, ocsmány beszéd a család tagjairól, gonoszkodik mindenkivel, például ha valaki megbotlik, hangosan kiröhögi, hogy milyen ügyetlen. Ha leülünk társasozni és nem ő nyer, akkor hisztériás roham, ha hagyjuk nyerni, akkor kárörvendő, gúnyolódik, hogy ő mennyivel okosabb, mint mindenki más. Nem, én ennek nem szeretném kitenni a gyerekem, sem a példát nem akarom, hogy lássa, sem olyan atrocitásoknak nem akarom kitenni, hogy majd gúnyolja, bántja őt bármiért is.

Én azért kerülöm a rokon családot, ahol autista gyerek van, mert kiszámíthatatlan és agresszív. Ő 10 éves, az enyém 4, félek, hogy kárt tesz benne, a saját apjának is durván nekimegy.

A másik oka, hogy a szülők fáradtak, amit megértek, viszont nekem az nem jó, hogy ha egy társaságban vagyunk, akkor gyakorlatilag bébiszitter lesz belőlem, tapasztalatom sincs autista gyerekekkel, plusz ott van a sajátom. Ők leülnek, jókat dumcsiznak a rokonokkal, én meg rohangálok a két gyerek után.