Egészséges gyereket/gyerekeket nevelő családok miért létesítenek nehezen vagy egyáltalán nem kapcsolatot olyan családdal ahol sérült gyereket is nevelnek? Félnek valamitől vagy mi oka lehet?

Én bevallom mégis rosszul esett egy-ket válaszban, hogy írjatok hogy "ez nem az én keresztem..."(és ezert nem kérek belőle).

Én nagyon keresem az egyensúlyt hogy ne az legyen hogy "ranyomom" másra a terheket, akar panaszkodassal is, de azért úgy se tehetek mintha nem lenne egy jelentős része a mindennapjaimnak. És azért csak értéket képvisel az, ha ÖNKÉNT és szeretetből egy rovid ideig megfogjuk a kereszt másik végét és segítünk.

Vagy ezek a válaszok konkrétan arra vonatkoznak mikor az illető annyira rossz állapotban van hogy csak ledobja és követeli hogy 'te hozd mer én már nem akarom'!?

14 vagyok

Én a #20 vagyok.

Én minden sérült gyereket nevelő szülőkről így gondolkdom. Tartom a távolságot, mert nem az én keresztem.

Egészséges gyerek egészséges gyerekkel barátkozzon. Sérült pedig sérülttel.

Én szeretem a kötetlen programokat, szeretek az anyukákkal bandázni, jó néha, hogy többen anyukák és apukák a gyerekeinkkel beülünk egy cukrászdába. Most ezt egy autista gyereket nevelő szülővel hogy tudod megtenni, amikor szinte minden perce be van osztva szoros napirenddel, amit nem lehet semmilyem úton-módon megváltoztatni, mert akkor rohama lesz? Persze, alkalmazkodjunk hozzájuk, de nem lehet mindig egy emberhez alkalmazkodni.

Én azért nem fogom meg a kereszt másik végét, mert nekem is van keresztem.

Megértem, hogy szeretnél valakikhez tartozni és rossz a magányosság, de inkább a sérült gyerekeket nevelő szülőkkel barátkozz.

Hu ez azért elég Taigetosz szerű gondolkodás, de hát igen, sokan vannak akkor így, talán én is pont így voltam mielőtt jött a baj.

Ezért nem itellek el, nem is haragszom érte csak meglepődtem magamon hogy milyen illuzioim voltak az embereket illetően.

14 vagyok.

Nem kell bűntudatot erezned, szerintem a leírt esetben túlzott elvárásai voltak a másik félnek.

Inkább úgy értettem az előző gondolatot, hogy sokszor a sérült gyerek távollétében is tartják a távolságot a családtól. Sokszor az egészséges gyerekuket is kiközösítik.

Reszben eloiteletbol részben meg azért mert undorodnak a raszoruloktol.

"Egészséges gyerek egészséges gyerekkel barátkozzon. Sérült pedig sérülttel."

Mint sérült, egykori gyerek, ez a gondolat szíven ütött kicsit. Tehát szerinted engem be kellett volna dugni valami intézetbe hozzám hasonlók közé, hogy ne zavarjam az egészséges gyerekek lelki épségét?