Mi mindenről kell lemondani, a gyerek születése után?
Próbálkozós szakaszban vagyunk, szeretnénk gyereket, de minél többször gondolok arra hogy mivel jár (nem hosszútávon, hanem már az első hetek is), annál jobban elmegy a kedvem tőle.
Épp tegnap néztem youtubon külföldi videókat babák első otthon töltött napjáról. Konkrétan rámjött a "depresszió" ettől. Persze tudom, hogy így lesz (kellene lennie) de látni másabb, mint tudni.
Most tuti provokatív kamunak néztek, de én tényleg úgy szeretném tölteni a napjaimat szülés után, ahogy még a gyerek előtt (persze nyilván el kell látni a gyereket). Ez mennyire lehetséges? Szeretném, ha konkrétan válaszolnátok erre a kérdésre, mert már tettem fel korábban kérdést, de mindenki félrebeszélt, nem arra válaszoltak, amit kérdeztem.
Köszönöm szépen az ítélkezést, alaptalan feltételezéseket, amit a többségből kiindulva rámzúdítottatok.
Tisztában vagyok vele, hogy vannak brutális szülések, értelemszerűen nem az a kérdésem, hogy egy szanaszét szakadt, járni alig tudó nő miért nem megy el kávézni egy héttel a szülés után.
Viszont nem csak ilyen szülés van, vannak szerencsésebb esetek is, volt ilyenre példa a közvetlen környezetemben.
válasza:Az első napokban kórházban voltunk és túlélésre hajtottam. :) Utána otthon kb. 1,5 hét volt az, mire azt éreztem, hogy összeszedtem magam, testileg, lelkileg, mindenhogy. Pedig viszonylag normális szülésem volt, de azért fájt itt-ott, nagyon véreztem, gyengének éreztem magam, bedurrant a cicim, fáradt voltam, stb. Jó volt, hogy itt volt anyu és a férjem váltva, szerintem ezért lettem jól viszonylag gyorsan. Csak a kis csimpinkkel és magammal kellett foglalkoznom, teljesen össze voltunk nőve, de hogy őszinte legyek mindkettőnknek nagyon jól esett a közelség és ezt csak tetézte, amikor a férjem is odabújt hozzánk.
Nagyjából 2 hetesen már legalább napi egyszer kimentünk sétálni, egyre hosszabb időkre, egy hónaposan pedig hazautaztunk anyuékhoz egy hétre "nyaralni". Őszintén szólva én lazának tartom magam (3,5 hónaposan Horvátországban nyaraltunk), de amíg nincs meg minden oltása, idegen helyre nem vittem volna. 3 hetesen még annyira picike jelly baba. Kivétel ha saját nyaraló és a férjem, én, vagy anyu takarítottunk ott előtte. :)
3-4 hetes lehetett, amikor már barátnőkkel beültünk valami terasz helyiségbe, de ehhez a baráti társaságnak is asszisztálni kell, illetve jó, hogy nyári babánk van. Zárt helyre még nem vittem volna szívesen.
A kozmetikusom pl. fogadott babástól is, amikor már jól éreztem magam, elkezdtem edzeni járni, stb. Szóval minden belefér, amire az embernek igénye van, csak átalakul, macerásabbá válik, szervezést igényel és nagyon durván átformálódik a fontossági sorrend. A gyerek az első és ez teljesen természetes érzésse válik. Egyébként piszkosul nehéz sokszor, de akkora szerelem, hogy szerintem megéri. Mi azt az elvet szoktuk követni, hogy a gyerkőc integrálódjon a lehetőségekhez képest a mi életünkbe és ne mi áldozzuk az életünket az övé alá teljesen. Az utóbbi felfogásúaknál látom a mártír szemléletet. Csak azért, mert nekünk macera egy egésznapos program pl. (főleg bepakolni hozzá) még nem mondjuk le. Összeszorítjuk a fogainkat és megyünk, mert menni szeretnénk. Lehet tele lesz bakival, de legközelebb már annyival okosabbak leszünk és egyre gördülékenyebbek lesznek ezek. Sosem lesz semmi olyan, mint gyerek előtt. Szerintem sokkal fárasztóbb, de sokkal jobb! :)
Köszönöm szépen a válaszokat mindenkinek!
Különösen az ilyen szép hosszú, részletesen kifejtett válaszokat, hálás vagyok, hogy szántotok rá időt, hogy leírjátok!
válasza: válasza: válasza:Melyik YouTube videót nézted, tedd ki léci
Kíváncsi vagyokmi ijesztett meg ennyire
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!