Mi mindenről kell lemondani, a gyerek születése után?

Az az igazság ,hogy nagyon hosszú lenne felsorolni mi mindenről kell lemondani.

Vannak időszakok ,amikor mindenről is,mèg egy jó,frissítő alvásról is.

De vannak időszakok amikor sokat tudsz magaddal foglalkozni, a ferjeddel ,a hobbiddal stb..

Talán már nem lesz olyan spontán az életed, a mindennapjaid. Egy ideig...

De, helyette sok új ,csodás élményt fogsz kapni. Kár lenne ezt negatívumként felfogni, hogy ez rossz dolog, hogy vége az életnek.

Hogy folytonos lemondás az egész. Nem feltétlen kell annak lennie.

Az élet akkor kezdődött el számunkra ,miután megszülettek a gyerekeink. ☺️

Más élet. Nem az ,amit előttük éltünk életvitel szerűen. Ettől még csodálatos , élménydús ,minőségi. Ha alszunk éjjel ,ha nem.

Ha tudunk menni egy várva várt programra ,ha nem ,mert mondjuk betegek lettek.

Át szerveződik minden. Át alakul.

Más lesz a fontossági sorrend. Neked is más dolgok lesznek fontosak. És megoldás mindenre van!

Mi mióta vannak gyerekeink ,olyan helyekre eljutottunk ,ahová gyerek nélkül eszünkbe sem jutott elmenni megnézni,felfedezni. Sokkal minőségibb ,tartalmasabb lett.

Igen ,nehezebb, igen,kell a logisztika. Nem olyan spontán , de amit kapsz cserébe ❤️azt majd úgy is megtapasztalod.

Ne aggódj feleslegesen.

Teljesen át programozódik az ember agya/ lelke ,mindene amikor várandós lesz ,és amikor megszületik az a csöpp baba ☺️

Az elso napokban / hetekben ezekrol kell lemondani (foleg ha szoptatod, a tapszerrel tomottek nehzebben emesztenek, tehat ritkabban ehesek ) :

alvas, wc, eves, fozes, pakolas, sminkeles, rendesen feloltozes, boltba menes, egy film megnezese, vendegekkel csevereszes, akarhova menes baba nelkul. Kb. minden. Persze idovel ez javul.

Többen írták, hogy nem lesz már ugyanolyan az életed, mint előtte. Pontosan ugyanolyan biztosan nem. Ez igaz az első napokra is. Mivel kifejezetten azokra vagy kíváncsi, arról írok. Előzményként annyi, hogy a terhességem csodás volt, a kisfiam gyönyörűen fejlődött, nekem sem volt semmilyen problémám. Nagyon fitt voltam; imádtam a legvégéig. De... A fiam császármetszéssel jött világra, a születését követő időszak maga volt a pokol. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de nem fogok hazudni. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire nehezen regenerálódok majd. (Mielőtt bárki nekem esne: mozogtam, amennyit csak lehetett, nem hagytam el magam.) A lábaim úgy bedagadtak, hogy alig bírtam járni, a sebem fájt (később szétnyílt) a mellem pedig annyira begyulladt, hogy vissza kellett mennünk a kórházba. Nem is tudtam szoptatni végül. Rengeteget sírtam, gyenge voltam, nem bírtam enni, erősen véreztem. A fiam sokat sírt, hasfájós volt, sokszor csak az ölemben aludt. Ahogy telt az idő kinőtte, én is megerősödtem, utána már sokkal jobb volt. Amióta (viszonylag) stabil napirendünk van, még jobb. De álmomban sem gondoltam, hogy így alakul majd. Természetesen ne gondold, hogy mindenkél ilyen az első időszak, ez csak az én történetem, amivel arra próbálok kilyukadni, hogy bármennyien elmesélhetik a tapasztalataikat, megoszthatják a bölcsességeiket, nem tudhatod előre, hogy alakul majd. Ez már a terhességre és a szülésre is igaz.

Hogy miről kell - véleményem szerint - lemondani? Arról a szabadságról, amit megszoktál. Mindent a babához kell igazítani, ki kell tapasztalni mi jó neki, megismerni az ő valódi igényeit. (Ha utánaolvasol, számos cikkben/posztban megtalálod, hogy ez az igénye, meg azt igényli...mintha minden baba ugyanolyan volna 🤦 Na mindegy, ebbe ne menjünk bele, egészen más téma.) Ez nem egyik napról a másikra történik, hanem egy folyamat. Nem arról van szó, hogy nem lehet elmenni mellőle, de szervezést igényel. Ha magaddal viszed, szintén. Újabb dolog, amiről kezdetben le kell mondani: a spontán döntések. Miről kell még lemondani? A kiszámíthatóságról. Kezdetben mikor úgy éreztem kialakult valamilyen szokás vagy rendszer, másnap már egyáltalán nem úgy volt. Ezért nem igazán szerettem, ha átjön valaki (a nagyszülőkön kívül, és ők is mindig szóltak előtte), mert az elején nem tudtam megmondani még nagyjából sem, mikor eszik vagy alszik.

Nem tudok és nem is szeretnék ilyen általános igazságokat írni, mert nincs két egyforma anyuka, apuka vagy baba: minden család más, csak a személyes élményeimet és véleményemet írtam le. Remélem hasznos volt számomra a válaszom. Minden jót kívánok!