Mi a baj velem? Tényleg lekések mindenről?
Sziasztok!
Eddig nem igazán merültek fel bennem ezek a dolgok, de most valami bekattant. 25 éves vagyok, lassan 26, és bár még nincs vészesen közel, bepánikoltam. Tanulok, még 2-3 évig tervezem is. Szóval közeledik a 30 és elgondolkodtam azon, hogy bár külön élek a szüleimtől, mégis én még valahol borzasztóan gyereknek érzem magam. Amikor lehet lemegyek hozzájuk, néha hónapokra is. Nem bulizom, talán két-három barátom van, de mivel messze élünk egymástól, nem túl szoros a kapcsolat, és nem is igénylem. Eddig egy kapcsolatom volt másfél évig, együtt is éltünk, de belegondolva a szexben sem vagyok túl "járatos". Eddig inkább a sulinak meg a hobbijaimnak éltem. Most úgy érzem, nem is vágyom komoly kapcsolatra, és nem is vagyok rá kész. Szeretnék minél több időt tölteni a szüleimmel, mert idősek (75 és 86 évesek). De tényleg lekések mindenről, ha 30 alatt nem kezdem keresni az igazit? Szeretnék majd gyereket, mondjuk csak egyet, úgy 37 éves koromig. Összegezve: alapvetően nem értem, mi a baj. Józanul belátva, még van időm. Nem tudom, attól félek-e jobban, hogy telik az idő, vagy csak elszakadni félek és felnőni.
Aki végigolvasta, annak köszönöm a normális választ!
tudod, ha ennyire nem igényled a kapcsolatot, akkor lehet, hogy nem is neked való és akkor nem késel le róla. ne sértődj meg ezen kérlek, de tény, hogy vannak olyan emberek, akik egyik vagy másik okból nem igényelnek s nem is különösen alkalmasak arra, hogy családuk, párjuk legyen. jól megvannak egyedül s munkájuknak stb-nek élnek.
szerintem mélyülj el önmagadban s tudd meg, mire vágysz igazán, mik a céljaid az életben és mire vagy képes. mert lehet, hogy a szakmádban zseni leszel s világra szóló dolgokat viszel majd véghez. míg ha mindenképp akarnál családot, hogy "ne maradj ki belőle" akkor csak egy-két elszúrt évtized lesz mögötted.
tehát kérlek ne úgy értsd, hogy felejtsd el a társas létet, csak ha eddig nem igényelted igazán, annak talán oka van. ismerd meg jól önmagad s utána keresd az utad :)
Nézd azt kéne megérteni, nins egyetemes szabályzás arra, te mikor találd meg az igazid, mikor legyen gyereked, hány szexparneren legyél túl stb. Ne generálj olynaból magadnak problémát, ami nem az, csak mert épp nagyon ráérsz.
Tök normális, hogy 25 évesen ilyen helyzetben inkább a szüleidért aggódsz, elvégre már tényleg idősek, bármikor történethet bármi, sajnos.
A nagyobb gond az, hogy 30 éves korodig csak az iskolapadot tervezed koptatni, úgy én is gyereknek érezném magam. Dolgozol mellette? Ha igen, akkor semmi gond. Én spec itthon lakom, mert nem tudok egyeüdl fenntartani albérletet, cserébe fizetem a rám eső rezsit, besegítek és minden költségemet magamnak állom. Dolgozom is becsülettel évek óta folyamatosan. Most ettől mondjuk gyerek lennék, mert nem külön élek? ugyan már...
A másik, hogy igazából semmi szociális életed nincs ezek szerinte, nincs kihez összehasonlítsd magad, csak ülsz otthon vagy a szüleidnél. Na ettől én is bekattannék és pörögnék fölösleges dolgokon. Döntsd el, hogy most egyszerűen szociálisan "igénytelen" vagy vagy pedig szimplán lusta erőfeszítést tenni és időt fektetni az emberi kapcsolatokba. Csak nehogy te állj ott majd 40 évesen ugyanígy, de már szülők, barátok és társ nélkül.
Manapsag megvaltozott a vilag. A 15 evesek 22 eveskent sminkelnek/viselkednek, a 30-asok szinten. 15 es 30 kozott mindenki partizik es a manak el. A 35-40 kozottiek elnek olyan eletet, mint nemreg a 25-30 kozottiek, azaz elkotelezodes, csakadalapitas.
Szoval a mai trend szerint raersz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!