Nőként tanulmányok mellett nem lehet normális életem? Lekések mindenről?
Úgy érzem hogy hajt a tatár...
Most 23 éves vagyok, 28 leszek mire elvégzem az egyetemet, és akkor fogok ott állni, hogy még plusz évekig rezidens leszek minimálbérért...
Az az álmom hogy orvos legyek, de mikor arra gondolok, hogy egy alap szakot végezve már 1-2 éve dolgozhatnék, még ha nagyon kevés fizetéssel is, de már elérhettem volna valamit, senki nem nézne le amiért vágyom arra hogy eljegyezzenek 6.5 év után...teljesen más lenne minden, ha már nem tanulnék.
Persze nincs rá biztosíték hogy lenne munkám, de mikor fogok odaig jutni hogy gyereket szüljek, ha még az is több mint fél évtized távlatba van hogy egyáltalán gondolhassak arra hogy saját házam legyen?
Igazából az dühít, hogy engem mindenki "lesajnál" mikor a párkapcsolatomat emlegetem, holott a barátnőm fia már két éves, és ő milyen ügyes kismama...Mitől felnőttebb mint én az emberek szemében?
Szerintem meg nagyon jól gondolkozol a jövőddel kapcsolatban!Nehogy feladd!
Ezért lefognak pontozni...
Majd nézd meg a kisbabás barátnőd hol fog tartani x év múlva.Igaz lesz egy aranyos gyermeke,otthona és egy férje,de ezen kivül semmi.Te rezidensként fogsz dolgozni,embereken segíteni.Melyik ér többet?
Szerintem két féle embertipus van,az egyik beéri kevesebbel (nem a családra értem,mert az szép dolog) viszont mi marad utána?Mit tesz a társadalomért?Olyan egetrengetően semmit.
A másik a törtető fajta,aki humánusabb gondolkodású optimális esetben.Nyomot hagy maga után,segítí az embereket.Tehát építőleg hat a társadalomra.
Különben én is 23 vagyok,nő és engem is lesajnálnak amiért nincsen "párom".Különösebben nem érdekel.Megvan rá az okom.Én döntöttem-tudom modern duma-de a karrierem és az,hogy tegyek valamit az emberekért fontosabb számomra bárminél.
Szerintem egyaltalán nem kell emiatt szégyenkezned,és különben is a hivatás amit választottál egy időután bőven fog profitálni,ne aggódj emiatt!
Köszönöm a választ!
Szörnen, de szörnyen elkeserít, hogy ezen az oldalon mindenhol legyerekeznek, meg hogy "jár a pofám mig anyuci fizeti a villanyt" meg stb, és ez nagyon rosszul esik. Én is vágytam arra, hogy elköltözzek otthonról, én is vágyom arra hogy eljegyezzenek, én is vágyom arra hogy családom legye, ugyan úgy mint azok, akik ehhez mr jópár lépéssel közelebb vannak. De én még mindig "pisis" vagyok, azért mert egyetemre járok, ahol semmit nem kell csinálnom csak "tanulni" és nekem ne járjon a szám, hogy együtt lakom párommal meg főzök rá meg mosok rá, mert erre hivatkozni "vérciki" és hogy ez egyáltalán nem tesz engem érettebbé.
Elegem van a körülöttem élők hozzáállásából.
Tudom,nehéz,de zárd ki mások véleményét!Csak Te számítasz!
Lehet átmenetileg rosszul éled(éljük)meg,de ha majd idővel visszanézel erre a korszakodra és büszke leszel magadra,hogy megtudtad tenni!Sőt,már most is az lehetsz különben.:)
A gyermekválaláshoz meg annyit fűznék,hogy jobb kiforrt és stabil személyiséggel nekiállni,mint alakulóban lévővel szerintem.Egy gyermeket nem csak szoptatni és szeretgetni kell,hanem tanítani és értékes embert faragni belőle,ami hatalmas feladat.
Az első voltam
Sajnáld le azokat akik lesajnálnak téged!
A jövő abban van, hogy tanulj, legyen diplomád, szakértelmed, teremts magadnak stabil egzisztenciát és utána jöhet a családalapítás.
Férfiaknak régen azt tanácsolták, hogy "előbb házasodj és csak aztán nősülj", ma ez már mindenkire igaz, megfelelően adaptálva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!