Jogos volt a férjem beszólása a szülés utáni rossz időszakom miatt, vagy nekem van igazam?
2 gyerekünk van.
Az első gyereket hüvelyi úton szültem. A születése utáni 3 hónapot végigbőgtem, volt xegy kis szülés utáni depresszióm.
A második gyerekkel viszont császároztak, ami nem viselt volna meg, ha nem érzek mindent végig (ilyen tényleg van, végig éreztem mindent, ordítottam).
Most nem vagyok depressziós, de akárhányszor ránézek a császármetszésre, nagyon szomorú leszek, elmegy a kedvem, és van, hogy el is pityeredek, de már nem olyan gyakran. Amíg nem történt meg a varratszedés, pánikoltam minden este, nem akartam varratszedésre menni, rossz élmény.
Aztán a varratszedés előtti este nem tudtam abbahagyni a sírást, féltem a holnaptól, hogy újra kárt tesznek bennem (nem tudom miért féltem ennyire), és akkor beszólt, hogy "Minden szülés után ez lesz?".
Úgy mondta, mintha én magam idézném elő ezeket, mintha direkt idegesíteném a sírással. 1 hete volt, bocsánatot kért (bár szerintem még mindig nem tudja, miért sértődtem meg rá), de még mindig haragszok rá.
13as,
Nekem is fajt a csaszar. Nen is ertem, hogyan csuszhatott igy felre az erzestelenites, amikor jeleztem, hogy erzem a teszteket. (Nagyon lassan hatott amugy az érzéstelenítő) Mondtak hideget-meleget, szurast, erzek szoljak, illetve ha a labom tudom mozgatni. En szoltam, mert mindent ereztem. Mondtak varjunk meg. Majd mondtam h nagyon hanyingerem van borzalmasan rosszul lettem, akkor mondtak h szuper jo jel vmit adtak, jol is lettem ujra, majd mondtaj h keszuljunk elo, indulhat a mutet. Akkor valamit ott matattak meg lent, szoltam h erzem a hideget, meg hat ereztem h matatnak a bőrömön. Ekkor mar szuras proba sem volt. Azt mondtak nem érezhetem mar. Gondoltam magamban hat jo, biztos tudjak mit csinálnak. Na a vagas valóban nem fajt, de iszonyatosan fajt amint elkezdtek a babat kiszedni, es visszaallitani bent a rendet. Konnyeztem, feszengtem. Kérdezték mi bajom. Mondtam h faj. Valamit adtak, semmit se hatott. Olyan volt mintha tepnek ki a beleim. Hu borzalom volt.. majd amikor levettek a vegen a labzsakot kivancsisagbol mozgattam a labom, es hat mozgott.. akor hirtelen eszembe se volt megkerdezni ez normalis e... nem haragszom en senkire, sot megkoszontem mikor toltak kifele, megiscsak a babamnak segitettek, de soha tobbe nem szulok az biztos. Aranyora elso 10 perceben fel tudtam huzni a labam. Noverke csak pislogott.. en meg azt hittem ez normalis, es csak en vagyok gyenge, de aztan mondtak, hogy nem, ez nagyin nem volt normalis.
Ettől független mar par honap utan ben érdekel a seb, nem visel meg a gondolat sem. Sot par hetre ra mar tok jol voltam. Szóval kérdező, szeirntem neked komoly depresszio jott elot, es ez nem vicc, segitseg kell szerintem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!