Jogos volt a férjem beszólása a szülés utáni rossz időszakom miatt, vagy nekem van igazam?
2 gyerekünk van.
Az első gyereket hüvelyi úton szültem. A születése utáni 3 hónapot végigbőgtem, volt xegy kis szülés utáni depresszióm.
A második gyerekkel viszont császároztak, ami nem viselt volna meg, ha nem érzek mindent végig (ilyen tényleg van, végig éreztem mindent, ordítottam).
Most nem vagyok depressziós, de akárhányszor ránézek a császármetszésre, nagyon szomorú leszek, elmegy a kedvem, és van, hogy el is pityeredek, de már nem olyan gyakran. Amíg nem történt meg a varratszedés, pánikoltam minden este, nem akartam varratszedésre menni, rossz élmény.
Aztán a varratszedés előtti este nem tudtam abbahagyni a sírást, féltem a holnaptól, hogy újra kárt tesznek bennem (nem tudom miért féltem ennyire), és akkor beszólt, hogy "Minden szülés után ez lesz?".
Úgy mondta, mintha én magam idézném elő ezeket, mintha direkt idegesíteném a sírással. 1 hete volt, bocsánatot kért (bár szerintem még mindig nem tudja, miért sértődtem meg rá), de még mindig haragszok rá.
"bár szerintem még mindig nem tudja, miért sértődtem meg rá"
Ezek szerint meg se beszélted vele a problémát? Meg kellene pedig. Lehet, hogy azt se tudja, mi az a szülés utáni depresszió.
#2
Van, akivel nem lehet megbeszélni.
Ha tudja, ha nem, akkor is miért nem látja, hogy a párjával baj van? Most ha nekem állandóan sírna a párom, biztos nem hagynám annyiban, 100x meg 200x is mondhatná a párom, hogy "semmi", én nem nyelném be.
Ha olyan tuskó a párja, hogy nem veszi észre a rossz lelki állapotát, akkor hogy lehetne vele megbeszélni?
Azért bármennyire is jó apa,férj,társ nem feltétlenül tudhatja kezelni a depis asszonyt!
És náluk nem az első!
Mindig csak 1 oldalt hallani itt. Sajnos a másik oldal nem tud válaszolni.
Nekem az jön le h a kérdező jelen állapotában magával is össze tud veszni.
Nyilván érthető mert labilis,de ne bunkozzuk le a férjet.nem látsz bele az életükbe!
végig éreztem mindent, ordítottam
Kizárt, ilyenkor jön az általános érzéstelenítés, vagyis a narkózis.
Totál egyetertek a 6ossal...
Egyébként. Nekem természetes szülésnek indult. Aztán sürgősségi császar lett, a méhemet 24 évesen kivették. Pedig még 2 gyereket szerettünk volna. Császár után az intenzíven csövekkel mindenemben keltem fel egy üres teremben. Azt sem tudtam a babammal mi van, vagy hogy én élek-e vagy mi történt.
1x nem pityeregtem a sebemet nézve, 1x nem traktáltam ezzel a férjem. A varratszedésen is nem tudom, mi a szomorú. Ott nem is érzéstelenítettek.
Szerintem egy igen durva depresszió befigyel nálad. És ki tudja, a régi önmagadhoz képest hogy viszonyulsz a párodhoz, mennyire akasztottad már ki, hogy ezt a reakciót kapd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!