Akkor ugy tunt, hogy nehez, most visszanezve 3 honap elteltevel nem is volt olyan nehez, mivel eleg sokat aludt a baba. Ejjel nem tudtam kipihenni magam, nappal probaltam aludni, mikor a fiam is. Mikor mar kimehettunk levegozni (3 het utan), akkor lett minden jobb, valahogy a levego engem felelenkitett.
2016. febr. 4. 14:03
Hasznos számodra ez a válasz?
2/15 anonim válasza:
Nagyon sokat szamit, hogy 2 vagy 3 orankent eszik-e, jol alszik-e, nem hasfajos-e, van-e eleg tejed, jol szopik-e, stb.
Nekem hasfajos volt, rosszul szopott, 2 orankent evett, de egy oran at tartott. Az elso hetekben 3 orat aludtam ket reszletben. Iszonyat kimerultem. Sokszor tusolni se mentem, mert inkabb szaladtam aludni.
2016. febr. 4. 14:04
Hasznos számodra ez a válasz?
3/15 anonim válasza:
Nekem álombabám volt, de így sem volt könnyű. Az élet akkoriban a szoptatás-büfizés-pelenkázás hármasáról szólt, ha meg aludt, akkor vagy próbáltam picit pihenni, vagy elvégezni a ház körüli teendőket (mosni pl. naponta kellett, nagyon bukós volt a babám, hiába volt használatban 20-30 textilpelus, az sem volt elég). Szopi után mindig lefejtem a maradékot, mert nagyon fájt a mellem, ha nem tettem.
Csak arra emlékszem, hogy pár hetes kortól egy etetést átvett a férjem, a lefejt tejet adta cumisüvegből, és az az egy óra nekem teljes wellness volt! Olyankor volt időm CSAK magamra. (Olyan "luxus" dolgokra, mint például hajmosás, vagy szőrtelenítés.)
2016. febr. 4. 14:06
Hasznos számodra ez a válasz?
4/15 anonim válasza:
Az elsővel nehéz volt, nagyon nem volt erőm úgy egy hétig kb. Szédelegtem, alig álltam a lábamon. De én nagyon vashiányos vagyok, szerintem ezért viselt meg ennyire. Írtak fel vasat, de attól meg a vécézés nem ment (friss gátsebbel nagyon nem mindegy ez sem), ezért inkább nem szedtem, még mindig ez volt a kisebbik rossz. Egy hét után már sokkal jobban voltam, két hét után meg teljesen olyan voltam, mint fénykoromban :)
2016. febr. 4. 14:07
Hasznos számodra ez a válasz?
5/15 anonim válasza:
Nekem nehéz volt, de az idő megszépíti az emlékeket. Nehezen ment a szopi, fejtem, fertőtlenítettem, úgy hogy nem sokat pihentem, még ha aludt is. Nem tudtam magam kipihenni, fáradt voltam, és alig volt időm bármire is. De most már sokkal szebbnek tűnik. Így utólag.
2016. febr. 4. 14:08
Hasznos számodra ez a válasz?
6/15 anonim válasza:
Nekem ment minden mint a karika csapás. Orvosom tanácsára azt tettem hogy csak a nagyon fontos dolgokat csináltam meg. Azt mondta ne a lakás legyen az első hogy por mentes legyen hanemaz hogy a baba jóllakott legyen meg legyen bufiztetve tiszta pelus legyen alatta és akkor semmi gond nem lesz. Így is volt! !!! Álom babaim voltak kicsinek. Bár most is azok.😊😊😊 üdv 5 csajszis anyuka😊
2016. febr. 4. 14:12
Hasznos számodra ez a válasz?
7/15 anonim válasza:
Szerencsém volt, mert a férjem majdnem három hónapig itthon volt, októberben szültem, nem vett ki egy nap szabit sem, plusz apanapok is voltak, meg táppénz.is.csúszott bele egy kisebb műtétje miatt, így volt.segítségem, de a fiunk nehéz eset volt, nem aludt jól, hasfájós volt, egyedül megbolondultam volna. Ráadásul egy hónapos korában kórházba is került a vesejevel, négy napot bent voltunk. Az első éjszaka kemény volt, mert egy széken kellett ülnöm, ami nagyon kegyetlen volt, mert egy ideg a húgycsövem környékén megsérült, így fájt ha rendesen kellett ülnöm, azon a kis hokedlin máshogy nem nagyon lehetett. De közben életünk egyik legszebb időszaka is volt. Ennyit sosem voltunk hármasban, nyugalomban.
2016. febr. 4. 14:14
Hasznos számodra ez a válasz?
8/15 anonim válasza:
hasfájós babát különböztessük meg a nem hasfájóstól..előbbi a gyakoribb a környezetemben...én 3-4 óra alvásnak már örültem éjjel, szerencsésebbek babája nappal alszik és tudott pótolni alvást nap közben, az én lányom nappal sem aludt 6 hónapos koráig...szóval nekem valóban nem volt időm az első 6 hétben semmire...ráadásul a kevés alvástól alig volt tejem, állandóan fejtem mikor épp nem szopizott...nagyon strapás volt...a hormonok, az anyai ösztönök, a bizonytalanság és a kimerültség egy olyan éned hozzák felszínre, amiut visszanézve biztosan letagadnál :) még jó hogy van a gyermeknek egy apja is aki gatyába ráz :) utána legalább annyit javult nálunk a helyzet, hogy bár állandóan ébren volt nappal, megszűnt a hasfájás kb. 10-12 hetes korára, és akkor el volt nap közben elég sokat egyedül, független attól hogy nem aludt (tehát pihenőszékben, játszószőnyegen) így legalább a házimunkával nem úsztam el. De ha teheted, az első 1-2 hétre hívd át édesanyádat, nekem ő nagy segítség volt.
2016. febr. 4. 14:24
Hasznos számodra ez a válasz?
9/15 anonim válasza:
szörnyű volt. teljesen leamortizálódtam, immunrendszerem legatyásodott, 12 hétig lényegében folyamatosan beteg voltam. hol a császár sem gyulladt be, hogy a mellem, hogy a szemem, egy sima megfázástól 2 hétig taknyom nyálam egybe folyt...
arra már nem is emlékszem, hogy mennyire tudtam mindezek mellett aludni :o
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: