Milyen volt a gyermekágyas időszakotok? Könnyű vagy nehéz? Tényleg semmire sincs idő és erő sem? Mennyire tudtátok éjjel kipihenni magatok?

Nekem a nehézségeket elsősorban a császársebem okozta, eléggé fájt az első 3-4 hétben, csúnya lila is volt, feszült, égett, viszketett a seb felszíne, plusz az izmaim nehezen regenerálódtak, így az első 2 hétben szinte csak feküdtem. Volt segítségem a nagyszülők által, így ezt megengedhettem magamnak.

Ennek ellenére nem sokat pihentem, nagyon nehezen ment a szoptatás, mellgyulladásom volt, benyeltem egy húgyúti fertőzést is a katéterezés miatt, antibiotikumot szedtem, ami miatt meg az emésztésem borult meg teljesen (nem részletezem), a kicsi keveset aludt, rengetegszer kelt...

Mindennek már 3 éve, és a fentiek ellenére visszagondolva egyáltalán nem kelt bennem rossz érzéseket az első pár hét, igazán szép emlékként maradt meg bennem, hogy egy új apró kis élet költözött be hozzánk.

Nekem az elsovel azert volt nehez, mert nem indult be a tejem, de egyaltalan. Egy honapig en ebredtem ejjel is ebresztore 3 orankent, hogy fejjek, de nappal is abbol alltam, hogy szoptattam, vagyis probaltam, utana kapta a gyerek a tapszert (mert tej az nem jott semmi) es amikor aludt, akkor en fejtem.

Egyebkent a fiam alombaba volt, aludt, evett, alig sirt. Ket hetes koratol ataludta az ejszakat.

Nekem fizikailag bajom nem volt, szoval jo lehetett volna es szep az elso honap, ha en nem kinlodok annyit a tejjel.

A masodik babanal erre mar nem volt ido, mert a nagyobb is csak 14 honapos volt, gyorsan szulettek egymas utan. Pihenni akkor nem volt idom, mert a kicsi eleve nem aludt sokat, de amikor megis, akkor a nagyobbikkal foglalkoztam.

Nekem egy pokoljárás volt.

Kivérzés, aranyér, inkontinencia és húgycsőgyulladás + a fájdalmas gátseb volt a szülésem hozadéka fizikailag.

Nagy hátrány volt az is, hogy a szülésem napjától számítva nem aludtam összesen egy órát sem, míg haza nem értem.

A lányom rossz alvó volt, hasfájós, nekem meg nem volt elég tejem. Én így utólag csodálom, hogy nem kaptam idegösszeomlást. (Vagy kaptam, csak már nem emlékszem? Még az is lehet...)

A terhességem alatt három hónapig úgy hánytam, hogy az anyám már az életemért aggódott, a szülésem ugyan komplikációmentes volt, viszont jó nagy gyereket szültem, de ez mind mesekarácsony volt a gyermekágy hat hetéhez képest. Ha nem lett volna segítségem (anyukám), nem tudom, hogy csináltam volna végig.