Hogyan éltétek meg a szülés utáni időszakot? Normális, hogy ezt érzem?

Nálam a második hét végén jött el ez a félelem érzés, mert akkor már nem jött anyu segíteni.

Este mikor a kicsi elaludt bőgtem egyet, másnap félve keltem, hogy mostmár ketten leszünk itthon. De ahogy teltek a napok és minden rendben volt, elmúlt ez az érzés, és átvette a boldogság, a büszkeség és a babában való öröm.

Nyugi, nagyon nagyon sok anyukánál van ez.

Én is aggódtam érte, szerettem, óvtam az első perctől, de nem vagyok egy sírós fajta, mégis itt bőgtem, hogy mi lesz a régi életünkkel. :D

Minden marad, de szünetel. :)

Meg lehet oldani, ha már nem szopizik és van segítség, hogy romantikázzatok és ha elaludt a kicsi, akkor is ugyanolyan lesz minden este.

Nagyon fontos, hogy jól alakítsátok ki a szokásokat és a kicsi pl hamar aludni menjen, mert így Nektek is sok időtök marad és kipihentebbek lesztek. :)

Bármennyire imádom és nyugis a lassan két és fél éves lányom, nem bírnám, ha este 11-kor feküdne le, mint sok ismerősömnél. Káosz az életük és nem is élik meg jól a kis gyerekes időszakot, pedig nagy részt Rajtunk múlik minden. :)

Imádni fogod a kicsit, és napról napra jobban!! De ha már Téged akar, oda bújik, megpuszil, mondja, hogy anya, meg hogy szeretlek, akkor aztán kimondhatatlan lesz az érzés!!! :)

Én most a második babámat várom és most még ŐT nem tudom elképzelni, de tuti, hogy odaleszünk érte is. :)

Idővel minden kialakul és ha önállóbb lesz a kicsi, akkor még jobban fel lélegezhetsz.

Ha nincs etetés, pelusozás, stb. :)

Szuper dolog babázni! Sok boldogságot!

Ez a szülés utáni depresszió. Valószínűleg a nők nagytöbbségénél előjön, csak valaki letagadja. De szerencsére általában enyhe lefolyású. Először bepánikol az ember, hirtelen idegennek érzi magát az anya szereptől...hát akkor mit szóljanak a fiúk:D Teljesen normális. Pár nap, pár hét, esetleg pár hónap és vége lesz, a lényeg, hogy beszélgess erről pároddal, anyukáddal, ismerőssel, barátnővel, akik már átélték ez...ne csak itt. Legyen valaki, aki meghallgat, ne szégyeld magad emiatt. Fogadj el segítséget, tanácsot. Mikor észreveszed magadon, hogy bepánikolsz, vegyél egy mély lélegzetet, mond magadnak: meg tudom csinálni, nem kell parázni, nyugi van, mindent jól csinálsz!

Pár hónap múlva már nem lesz olyan idegen a szerep, majd hozzászoksz. Néha, ha belegondolok, hogy van egy kislányom, még mindig kicsit fura, hogy anyuka vagyok, pedig 4 éves, és épp a kishúgát várjuk karácsonyra:D

Most nálam meg azok jönnek elő, hogy "szeretni fogom e mindkettőt egyformán?"..meg hasonló hülyeségek:D

Az első 6-8 hét szörnyű volt, pedig a szülés nem okozott gondot.

Egyáltalán nem készültem fel arra h mi vár rám utána.

Emlékszem hazajovetel után, nem találtam a helyem, még a fák is masmilyenek lettek a kertben, minden idegennek tűnt, egy új életnek.

Az éjszakák.szörnyűek voltak, magányosnak éreztem magam és féltem. Féltem a picimtől, h nem tudom elaltatni, megnyugtatni. Ha kettesben hagytak minket a sírás kerulgetett.

Aztán ezek az érzések szépen lassan tompulni kezdtek majd elmúltak. Azért a mai napig nagyon tudok örülni a társaságnak! :-)

Kitartást, minden rendben lesz!!!

14 hónapos legényke anyukája