Jogos volt a férjem beszólása a szülés utáni rossz időszakom miatt, vagy nekem van igazam?

#8

Hallottam már olyat, hogy nem hatott, és a nő érezte, ahogy felvágják a hasát.

Tény és való, hogy rosszul tud esni egy ilyen megjegyzés. De te alapból érzékeny vagy most, lehetséges, hogy depressziós is. Viszont nagyon sokan, mondhatni mindenki beszól a másiknak bizonyos helyzetekben. Nem arról van szó, hogy ez helyes. Arról sem, hogy joga, oka van rá és akkor jól van. Egyáltalán nem. Egyszerűen el kell fogadni, hogy mindenki tud hülyeséget mondani, mindenkinél el tud szakadni az a bizonyos húr. Nem ismerünk benneteket, csak egy kis részlet alapján nem fogunk senki elítélni, legalábbis én nem.

Nagyon sajnálom a veled történteket. Egyértelműen, hogy nem dolgoztad még fel. Minden ember más, minden ember máshogyan tud padlóra küldeni ugyanaz a dolog. Szóval ez a "ne sz@rakodj, más is átment ezeken" tanácsok nem segítenek, ahogy az aszpirin sem gyógyít minden létező betegséget. Ha szükséges, kérj szakembertől segítséget. Együtt is mehettek a férjeddel, sőt, talán jobb is lenne, jobban átlátná a helyzetet. Az ember a szóból ért. Ha sírsz, depis vagy előtte, az rossz, de attól még nem nyer betekintést a dolgokba. Szavakba kell önteni. Mielőbbi jobbulást kívánok. És ne feledd, bár nehéz dolgok voltak, túl vagy rajtuk. A gyerekek rendben vannak. Légy hálás!

Lehet, hogy bunkó volt a megjegyzése. De te hónapokon át "megengedheted" magadnak, hogy utat adj a negatív érzéseidnek, akkor értsd meg azt is, hogy neki is lehet egy rossz napja, lehet ő is fáradt, vagy csak úgy elege van mindenből, ezért kifakad. Te mindig kedves, törődő, figyelmes voltál vele akkor is, mikor magad alatt voltál?

Az én férjem például rákos volt pár éve. 4 hónap kemó, ami alatt általában nagyon rosszul érezte magát. Mindenben támogattam természetesen, munka mellett hordtam kemóra, vártam vele, otthon mindent megcsináltam, teljesen kiszolgáltam. Ennek ellenére (értehtő módon) sokszor volt nyűgös, morgott velem. Viszont én is belefáradtam, és mikor pl. vittem be neki teát kedvességből, ő meg rámmordult, hogy most hagyjam békén, mert szarul van, akkor én is beszóltam, hogy most már elég, k..rvára elegem van, hogy mindent megteszek és semmi se jó, és elmegyek itthonról, aztán csináljon amit akar. Jogos volt a beszólásom? Igen, mert én is fáradt, leterhelt voltam, rossz napom volt. Persze neki is rosszul esett, hiszen nem tehet róla, hogy beteg. Persze ezt később megbeszéltük. De most évekkel később is az maradt meg neki, hogy én kiabáltam vele, nem a többi 120 nap kedvesség, türelem, kiszolgálás.

Ha megértést vársz, akkor értsd meg te is, hogy neki is vannak érzései, ő is lehet padlón, neki is "joga" van szarul érezni magát.