Mi lehetne a megoldás a kisgyermekes anyák munkahelyi problémáira?

21!

"Az átlag nem tud bébiszittert megfizetett még két teljes munkabérből sem. Az átlag nem tud megélni részmunkaidős fizetésből akkor sem, ha ketten vannak és a másik fél teljes állásban dolgozik. "

#20: És milyen jó is lenne az globálisan...

#10,15,17

23!

Jaja, tokeletes egy vilag lenne. A milliárdosok gyereket vállalnak, a "maradék"meg majd kiszolgálja őket

Mi úgy oldottuk meg, hogy külföldre költöztünk.

Itt érdekes módon tud munkaadó alkalmazkodni. Van olyan részleg, ahol kötött a munkaidő, de a legtöbb területen rugalmasak. Csomagolás, raktár, javítás, ügyfélszolgálat, irodai munkák 99%-a, de még a takarítás is! Van olyan, aki 6-ra jön, más 7.30-ra, mert oviba viszi a gyereket. Van, aki 13.00-kor megy, mert el kell hozni bölcsiből, más 16.00-kor megy. 6 és 16 közt mindig van ember, a törzsidőben (8-14) meg elegen vagyunk, hogy minden kész legyen.

Meg tudom beszélni a főnökkel, hogy x napon időpontra viszem a gyereket, ezért két órával előbb elmegyek. A következő két hétben meg 15-30 perccel előbb jövök vagy megyek, hogy ne legyen mínusz időm. Órabérben vagyunk.

Ugyanolyan gyár, ugyanúgy megy a termelés. Csak amíg Magyarországonon ordít a cellavezető, ha egy perccel tovább vagy szüneten, addig itt örülnek, ha elégedett vagy a munkáddal, és megmaradsz évekig.

#24: Hát ha te eddig jutsz el a globális problémák szintjén, akkor igen... Legyen, hogy a felső 0,5% tudja megengedni magának a gyereket, a többi meg rabszolga. Lehet szidni kőbambi mellől mindenkit, aki többre vitte

#23

Nálunk az lett a megoldás, hogy a férjem keres igazi pénzt, én meg játékpénzért dolgozom olyan helyen, amihez túlképzett vagyok, sz*rul fizet, de tényleg "csak" 40 óra, és viszonylag sok szabim van, így nem gond a szünet, illetve közel is van.

De megmondom őszintén, már borzasztóan elegem van, hogy jóformán azért dolgozom, hogy semmire ne legyen időm. Fél nyolctól négyig dolgozom, péntek rövid. Az ovist három év alatt mindig csak én vittem-hoztam oviba, ez akkor is így van, ha betegen otthon vagyok, vagy bármi dolgom miatt szabit veszek ki, mert a férjem hatkor indul és este hétre ér haza. Ebből következik az, hogy a nyolc órás munkám mellett az összes házimunka is az enyém.

Borzasztóan szeretnék már olyan munkát végezni, amit megfizetnek, és amiben van némi kihívás is, de nem tudok. Ez egy kicsi város, nagyon kevés munkahellyel, azt pedig nem tudjuk megoldani, hogy én is ingázzak, mert akkor nagyjából úgy járnék dolgozni, mint a férjem. Egyikünknek muszáj helyben dolgozni, ahhoz meg, ami itt van, nekem van végzettségem (semmi extra, irodai munka, de kellett hozzá egy okj, az már ugye nincs is, most már több év lenne megszerezni). Szóval amíg a kisebbikem nem lesz felsős, addig nem nagyon tudok mocorogni, az még öt év. Majd 40 évesen keresetek valami olyat, ami igazi munka. Haha, sok sikert nekem...

Részmunkaidős állást tudnék esetleg vállalni messzebb, akkor úgy érnek ide, hogy stimmeljen az ovival, de ez az ország déli részén ritka, és rosszabbul fizet, mint a mostani állásom. Fővárosi barátnőim sokan dolgoznak félállásban, és jobban keresnek, mint én, de itt ilyenek nincsenek.

Itt, ami tényleg segítség lenne, az az lenne, ha az infrastruktúra fejlettebb lenne, ha nem kéne hatkor elindulni, hogy nyolcra beérjen a megyeszekhelyre az ember, mert amúgy csak 20 perc, de reggel botrányosan jár a vonat, az utakon meg kaotikus a helyzet, dugó az országúton is, és a városban is. Délután 4-5 körül ugyanez van.

De már annak is örülnék, ha diplomás közalkalmazottként nem a béka feneke alatt lenne a fizetésem, de a bértáblához valahogy nem nyúl a kormány, csak kiegészítik bérminimumra.