Ki dönt a gyerekszoba takarításáról?

Fú, ismerős dolog, csináld ezt MOST, azt holnap... Gyűlölöm, mivel mindig akkor jött ez szöveg, ha éppen elterveztem valamit, és nagy boldogan mentem volna vissza a szobámba, erre gyere csináld ezt csináld azt.

Mai napig a hátamon feláll a szőr, elkap az idegbaj, ha itthon vagyok . Nem mutatom ki, de utálom a határidős csináld ezt azt.

Szerencsére külön élek, és nem mocsokban, rendetlenségben, mert ott senki nem károg, hogy na ezt meg azt MOST, X időbe, hanem MAGAM döntök róla, szép kis heti tervem van, jól elosztva a takarítást nézve, és azt tartom, de senki sem liheg a nyakamban, hogy naa csináld most.

42

Ismerős. Anyám mondta mindig öcsémnek. Kimész MOST és lenyírod a füvet. Ha nem MOST ment ki a gyerek, anyám 10 percre rá már nyírta a füvet és egy hétig nem beszélt velünk.

MOST fogod magad és elmosogatsz. Annyit mondtam, mindjárt. 5 perc sem telt el (esküszöm :D), mire leraktam a telefont a barátommal, kimentem, anyám már csattogtatta a tányérokat hogy itt senki nem csinál semmit.

Amíg otthon éltem olyan ősmocsok volt a szobámban, hogy olyat még a világ nem látott. Lány létemre szó szerint térdig gázoltam a redvában, szennyes, szemét, macskaalom hevert mindenhol a földön, a macskám almát nem takarítottam kb soha ezért a földön lévő ruháimba pisilt / szart, egy csomószor estem haza részegen és olyankor a növények cserepébe hánytam mert lusta voltam egy emeletet lemenni a wc-ig), a kukából folyt ki a szemét, bent bagóztam, tányért poharat sokszor a tartalmával együtt rohasztottam hetekig hónapokig (volt hogy anyám egyszer a fejemre öntött valami rohadt cuccot amikor már hónapok óta kérte hogy vigyem le), a szennyest is csak akkor vittem le ha már nem volt tiszta bugyim egyáltalán -és ebbe a fürdőruha meg minden beleszámított- de sokszor kézzel mostam inkább ki őket hogy ne kelljen levinnem a szennyest, mert olyankor egy 2x2 méteres lepedőt megtöltöttem vele és úgy rugdostam le ezt a nagy puttonyt a tetőtérből a mosókonyhába, anyám idegrohamot kapott ettől úgyhogy kb 14 éves voltam amikor közölte hogy innentől magamra mosok mert rosszul van tőlem :D Szóval nálunk nem volt olyan hogy most megcsinálod, csak amikor már rendesen rovarok özönlöttek ki tőlem, anyám lemondott rólam és mivel egyedül laktam a tetőtérben kb soha nem látta mi van a szobámban, de a takarítónőt nem engedte fel hozzám a sejtett állapotokra hivatkozva.

Guess what, elköltöztem jó pár éve és olyan patinás rendet tartok itthon a 2 gyerek és a kutya mellett, hogy enni lehetne a padlóról, soha nincs rendetlenség nálunk és mániákusan takarítok, néha nem tudom mi lelt, de felnőttem na 😇 A saját gyerekeimet még nem tudom hogy fogom rávenni a takarításra, ilyen mocsokban amit feljebb részleteztem nem fogom hagyni élni őket, de túlságosan nyomulni sem akarok ezzel, az az ő kis terük, ameddig nem harapódzik el túlságosan addig felőlem élhetnek a saját piszkukban, de lesz fix takarítós nap az tuti hogy azért megszokják hogy kell és kalkuláljnak is vele, illetve plusz zsebpénzért besegíthetnek majd a közös terekben is, de azokat én szeretem takarítani úgyhogy nem lesz elvárás. Aztán meglátjuk mennyire fog ez működni, egyelőre még kicsik, úgyhogy ez távoli dolog.

Én inkább arra próbálom nevelgetni, hogy akarjon takarítani. :)

Minket anyukám hagyott a térdig érő ganéba felnőni, nálunk szép rend és tisztaság van, szeretném neki is ezt átadni, és azt az érzést, hogy igenis jó dolog az, hogy a barátok bármikor átjöhetnek, és nem kell szégyenkezni a térdig érő mocsok miatt.

45

Ezzel az a baj, hogy az olyanoknak mint te, teljesen más a mocsok, mint egy olyannak, akinél sokszor van rendetlenség és így szereti.

Nekem most pl nyitva van a szárító, a ruhák rajta összehajtva, de még nem raktam el a szekrénybe. A dolgozó asztalomon szintén rendetlenség van, itt ott papírzsepik, a polcokon elvétve 2-3 könyv, meg mappák, amiket majd olvasni akarok. Van egy szék, amire csak ledobjuk a ruhákat, amiket a közeljövőben még felveszünk, sőt, a hálószobában nincs megágyazva, a mosógatógép meg tele van, de még nem indítottam el, 3 pohár meg a pulton csücsül. A tükröket is megkellene már pucolnom.

Ha anyám most átjönne hozzánk, húzná a száját, mert "rendetlenség" van és "hogy lehet így élni".

Őszinte leszek, nekem ez nem rendetlenség, attól még átjöhetnek a barátok és nem szégyelleném. Csak annak cikik ezek, akik takarítás mániások. Más le se xarja...

47

Ez valóban nem igénytelenség, ez rendben van, ahol élnek, ott ilyenek előfordulnak.