Gyamügy hogyan viszonyul borderline személyiség zavarhoz?

Gyógyszert nem szedek és nem is fogok ezt megmondtam a pszihiáternek - szórakozna a franc családterápiával, én kőkeményen elvetetném tőled a gyerekedet, mert veszélyben van melletted, és felügyelet mellett láthatnád.

MÉG nem ütötted meg, igen.

Végülis ismerek olyan bordeline-ost, aki kést fogott a saját fiára - neki nem kell gyógyszer, ő egészséges, és majdnem megölte a gyerekét.

Jelentve, mert kitaláció.

Ugyanaz írta, mint az előző kamut.

A borderline egy nagyon komoly mentális betegség, nem leszel jobban már! Gyógyszerek nélkül rosszabbodni fog az állapotod. Most még nem tudod megütni, később már igen.

Családterápia semmit nem fog segíteni a mentális állapotodon!

Lehet nem érzed, de nagy a baj. Olyan nincs, hogy borderline és csak "kicsit" (MÉG) idővel rosszabbodik! Olvass utána pontosan mi ez, mivel jár, mi okozza.

A legnagyobb hiba hogy nem vagy együttműködő!

"Gyógyszert nem szedek és nem is fogok ezt megmondtam a pszihiáternek "

Így simán elvehetik, és meg is érdemled, ha még a gyereked érdekében sem vagy együttműködő!

#41: köszi, király vagy! :)

Nem emlékeztem rá, hogy már a címben szerepelt a borderline, ezért csak kulcsszavak (bántalmazás, kamera, stb.) alapján próbáltam rákeresni - de eredménytelenül.

Nos, ez szerintem is ugyanaz az eset.

Kitöltettek vele egy tesztet, és egyből begyógyszereznék. A borderlinet gyakran keverik adhdvel is, az is okoz erős impulzivitást, illetve ha kezeletlen, hangulatingadozásai is lehetnek.. felnőtteknél ritkán merül fel(sajnos). Illetve akár enyhe autizmus is lehet, az asperger gyakran jár együtt hirtelen dühvel és kevés stressztűréssel. Vagy 5 másik is. Egy darab töltögetésre én sem szednék gyógyszert, kell egy magánpszichiáter, két hónap terápia, utána nyúlnék bogyókhoz max, de lehet, hogy rászánnék két dokit, két-két hónapot, hogy legyen másodvéleményem is, mielőtt gyógyszerezem magam, ami befolyásolja, milyen is vagyok/leszek, pláne ha gyerekem van.

Másrészt felemelte a kezét és rákiabált, ez semmi. Tudom, hogy borzalmas bűn a gyerek megütésének gondolata, de az utcán milliók kiabálnak a gyerekkel, és mondanak csúnya szavakat, ha idegesek. Az én fülem is sérti, de tök jelentéktelen. Anyukák random fenekelik el az épp hogy csak járni tudó babákat, mert "veszélyes" helyre ment, és hogy tanuljon belőle, hogy ne nyúljon a konnektorba, meg ilyenek. Majdnem minden ismerősöm rácsap a gyerekre(én nem), csak nem 9 hónapos korban, hanem 1-1,5 évesen, mert náluk ott szakad el a cérna, mikor kezdődik a dackorszak.

Mikor a gyerekem harapott, mert jött a foga(vagy csak üvöltött mert ideges volt, nem láttam a fejébe), nem egy rokonom mondta, hogyha megharap üssek rá, hogy tudja, hogy nem szabad..

Mind nevelnek gyereket. Bölcsiben, oviban is a szülők nagyrésze csapdos a gyerekre nevelési célzattal kicsiket. Ezen az oldalon is úgy gondolja a többség, hogyha a gyerek "megérdemli", kicsit rá lehet csapni. Nem egy ilyen kérdés volt, mindig tömegek alatta, meg egy két nullára pontozott ne üsd a gyereket komment, többek közt az enyém is.

Ez az anya nem ütötte meg a gyereket. Nekem ez teljesen oké. Aki rosszul reagál a stresszre, szívesen megütné a kiváltó forrást, többek közt én is, de én ilyenkor elvonulok. Semmi gond, ha van benned nagy feszültség, a baba azért sír ilyen idegesítően, hogy stresszt váltson ki, hogy ellásák. Aki érzékenyebb a stresszre, az ilyen. Emögött bármi állhat, és az emberek kb harmada ilyen. Ezen kívül káromkodtál.. hát ez viszont tanult viselkedés, és attól függően mit mondtál, inkább a környezeted árulkodó. Pl nálunk senki nem mondja gci, de qrvából jó sok elhangzik a környezetemben. Én az előbbit rosszabbnak élem meg, mint az utóbbit. Mindenkinél más, nem árt leszokni róla.

Én a francot használom a legtöbbet, meg hogy bazzeg. Nálam is jópár olyan kicsúszott, hogy "ó bazzeg, miért nem hagyod már abba, a francba, nem igaz!". Azt például nagyon sokszor elsütöttem, hogy "mi a francért csinálod ezt? Mi a francért kell ezt csinálni???" totál kétségbe voltam esve, felőrölt a gyerek:)

Vagy néha a k. életbe, de az ritkább.

Már nagy, problémás gyerekem van, meg is van, miért készített ki nagyon, két évesen egyszer csaptam a fenekére(fel sem fogta, meg sem érezte, ugyanúgy leöntötte utána az ágyat 3x is), túl könnyű érzés volt, féltem, hogy szokás lesz, azóta remekül megállom, kiabálni persze kiabálok, de csak ilyen franc, meg csudába jön, nagyon figyelek. Nagyon sokszor megütném, pl most eszi a taknyát, miközben írok, pedig már iskolás, csak néz rám és bekapja.. de megállom.. ha nem megy, kiküldöm a szobából, vagy én megyek ki a szobából, hogy le tudjak higgadni.

Eddig két suliba járt, az egyik 30 fős, nagyon jó környék, az osztálytársai harmadát néha megütik(tudom, mert oviba is együtt jártak, a többiekét meg láttam).

Szerintem a párod valami nagyon nyugodt, szerencsés típus, és túlaggódja a dolgot, illetve nagyon magas lovon ül, menjen csak el gyodra, te menjél dolgozni, majd meglátjuk ő hogy viseli a folyamatos sírást, akarharcot.. de gondolom ő nem gyerekzik, mert ő férfi..

Szerezz magánpszichiátert, ne mondd meg a papíros diagnózist, járj hozzá külön terápiára, beszélj őszintén és nézd meg, mit mond(de értsen adhdhez, meg autizmushoz is.. ha csak pszichológusi szinten maradsz, mivel fiatal nő vagy, szinte biztosan borderlinet kapsz..) Ha ott függetlenül borderline jön ki úgy, hogy rálát más területekre is, szedd a gyógyszert, ha sokan ugyanazt gondolják, nem velük van gond.

Adj nekik két hónapot, hogy valamennyire megismerhessenek és úgy alkothassanak véleményt, valamirevaló orvos csak így diagnosztizál, nem önbevallás alapján papíron.. anyám, ez nem a nők lapja. És mindenképp pszichiáter legyen, vagy klinikai szakpszichológus adhd-auti területtel(ez ritka). De lehet szorongás miatti gyenge stressztűrés, vagy bármi. Lehet csak nagynak élted meg az elvárásokat, és nagyobbról jobban össze lehet törni, ha nem megy. Bármi lehet.

Szóval ne aggódj, sokan vannak úgy, hogy megütnék a gyereküket, csak fél évvel később kezdődik másoknál. A párod vesztette el a bizalmát feléd, gondolom idealizált, tökéletes anyát akar a saját elképzelése szerint, aztán bukott egyet, hogy te is emberből vagy. Szerintem ez veszett ügy, én nem maradnék vele, ha féltené tőlem a gyerekünket, illetve kapna egy jó kiadós vele töltött időt, hogy kicsit jobban működjön az empátiája és megmutathassa férfiasan hogy kell viselni a stresszt:)

Nem fogják elvenni a babát akkor sem, ha nem szeded a gyógyszereid, de együttműködés az kell, kezdj terápiára járni másik dokihoz, aki legalább egy két hónapot vár, mielőtt diagnózist állít fel, és VAN RÁLÁTÁSA TÖBB PSZICHIÁTRIAI TERÜLETRE, adhd, autizmus vonalon. Nem tudom hangsúlyozni utóbbi mennyire nagyon fontos! Szabad orvosválasztás van, ne pszichológus legyen, hanem klinikai szakpszichológus, de méginkább pszichiáter!

Ők sem istenek, ez egy szakma, ahol fontos a tapasztalat, a továbbképzések és a sok terület ismerése, a nem elavult tudás(ez villámgyorsan változik ebben a szakmában). 40körüli nagyvárosi dokik a legjobbak, jobb ha nő.

Ha két hónap után is azt mondják, hogy borderline(amit te ne említs meg nekik!), akkor szedd a gyógyszert. Többen nem valószínű, hogy tévednek! Később is abbahagyhatod, ha úgy látod nem oké valami, a lényeg, hogy keress valakit, akiben érdemes bízni.

Nem vagy egyedül, sokan megütnénk a gyerekünk, mégis megálljuk az ő érdekében. Sokan meg nem is akarják megállni, mert hisznek az atyai pofon erejében meg a nevelő célzatú rácsapásokban..

Csak írom, hogy a borderline nem gyógyítható gyógyszerrel.

Egyébként sima teszt alapján annyira nem lehet ezt kiszűrni, hosszabb megfigyelés kell hozzá. Én kaptam 3 hónapnyi pszichiátriai rehab intézetben tartózkodás után borderline diagnózist. És később is voltam másik pszi. rehab intézetben (még hosszabb ideig, mint 3 hónap) és ott nem kaptam meg. (És más helyeken sem kaptam meg soha többé.) Szóval ez nem egy olyan egyszerű történet.

41

Igen, ez az! Ami nagyon szembetűnő, az a "túlféltő, túlaggódó" apuka vonal.

Szerintem pár hét múlva jön az egyik nagymama ill. másik nagymama verzió is. (Feltűnő az is, hogy mindkét kérdésnél csak a nagymamákról van szó, nagypapákról nem.)

És aztán már csak 1-2 évet kell várni a gyermek verziójára.