Hogyan dolgozzam fel, hogy a gyerekem autista?
Soha nem fogja nekem mondani tiszta szívből, szeretetből, hogy anya, szeretlek, hagyjál békén, nem érdekelsz, menj ki a szobámból, a barátaimmal akarok beszélni, egyedül akarok lenni, bulizni akarok menni.
Az is kérdéses, hogy egyáltalán megtanul beszélni. Semmi szeretetet nem ad, az empátia szintje nulla, elvan a saját világába.
Úgy fáj, hogy nem vihetem le a játszótérre, mert nem tud ott normálisan viselkedni.
A diagnózissal nem jobb lett, csak rosszabb.
A diagnózisig volt remény, de már nincs. Foglalkozáson tanítják neki, hogy kell járni. 4 éves.
Uristen kérdező
Így nyilatkozni a gyermekedről?
Szavakat nem találok milyen undorító vagy.
Vagyis találnék de letiltana az oldal.
Add otthonba szegény gyermeket,jobb lenne neki ha soha többet nem látná a szülő anyját
Mert téged csak ennek lehet bevetni nem anyának.
Nekem már semmi reményem sincs. Akkor, amikor le volt maradva mozgásban, reménykedtem, hogy csak feszes az izomzata. Amikor le volt maradva, nem mondott egy szót, se még mindig volt remény, biztos csak a hallásával van probléma. Minden, amiben reménykedtem, kezdett szertefoszlani hónapok alatt. Azt már nem tudom, hogy ezen az oldalon volt-e, vagy facebookon olvastam, de valaki leírta: betegápoló. Na így érzem magam. Nem szülőnek, hanem idősondozónak, ápolónak.
Soha nem fogok vele amiatt veszekedni, mert 13 évesen köldök piercinget akar. Sose fogok veszekedni azért vele, mert későn jö haza a buliból. Sose fogok amiatt szégyenkezni, hogy ordít a játszótéren, mert nem akar hazajönni, a barátaival akar játszani, és soha nem fogja nekem mondani, hogy még kettőt csúszik a csúszdán, és utána mehetünk, majd amikor lecsúszik kettőt, utána kiabálja, hogy még kettőt akar csúszni.
Ezen a ponton minden szülő túl esik, de idővel jobb lesz hidd el.
Ilyen reménytelenséget én is átéltem, amikor tudatosult bennem a diagnózis, és hogy milyen élet vár ránk.
Én is elképzeltem, miket fogunk csinálni együtt, aminek a nagyja nem fog sosem teljesülni, de attól hogy őrjöngök ez nem változik.
Ami nekem nagy segítség volt, az a könyvek olvasása, egész pontosan az autizmussal foglalkozó könyvek,ezt tudom neked javasolni. Pl. Az autizmus kézikönyve, tovirol hegyire átjár mindent ami a betegséggel kapcsolatos, és ezeket kiemelten fontos tudni ha ilyen gyermeket nevelsz. Van sok más könyv is, nézz szét, olvass, érzékenyítsd magad.
Illetve, tanuld meg nem máshoz hasonlítani őt. Mindig a korábbi énje legyen a példa, és ahhoz képest fejlődik.
Megfelelő terápiával ki lehet hozni belőle akármit, még kicsi, szóval bármi lehetséges.
A játszótér pedig baromi fontos, az hogy más szól mert nem tud viselkedni, kit érdekel? Ha nem megy gyerekek közé, hogyan tanuljon szocializálódni? Hogyan szökik emberekhez? A hinta, csúszda pedig remek idegrendszer érlelő. Vigyed, ha valakinek kérdése van, autista és pont, le van tudva.
Engedd el a megfelelési kényszered és jobb lesz a helyzet
Így van, kérdező, ahogy az utolsó írja!
Az én lányom "csak" Asperger szindrómás, valamint más szervi bajai vannak . Járunk vele mindenféle kirándulni, kastélyokba, állatkertbe, fürdőkbe. Igaz, hogy néha kékre-zöldre ver 5 évesen, de ez van. Ezért nem fogunk itthon ülni!
Néznek, mert visít? Nézzenek! Ingyen műsor legalább. Nem érdekel már. Neki kellenek az ingerek, és pont lekakkantom, más mit gondol.
Tégy te is így!
Ajánlom: Lizababa világa a YouTube-on. Igaz, nem auti a kisfiú, de súlyosan sérült. Eőt ehet belőle meríteni, komolyan.
Lenne egy kérdésem! Aki itt fikázza a kérdezőt az nevelt már éveken át szobanövény szinten lévő gyereket? Vagy csak okoskodik?
A legtöbb válaszoló még sérült gyereket se látott közelről, nemhogy autistát!
Higyjétek el, a sérült gyerek nem "szeretetgombóc", ahogy mostanában pl a Down kórosokat reklámozzák (ők sem nagy átlagban,inkább agresszívak!!).
Piszok nehéz velük, és a szülő kiakadása teljesen normális.
Csak a társadalom nem normális, mert nem fogadja ezt el. "
Mindenki legyen happy, örüljön a gyerekének. Nem baj, ha egy kiflit nem tud majd venni egész életében, te vagy a legszerencsésebb, hogy ilyen gyereket nevelhetsz." - - >képmutató baromság!
Hasonlítsam magához? Tényleg?
3 hónaposan még nem tudott kúszni, 3 évesen már a padlón tudott csúszni, ha nem adtam rá hosszúujjút, most 4 évesen már mászik. Még most se szobatiszta, de majd reménykedünk benne, hogy 20 éves korába az lesz. Beszélni még mindig nem tud, 5 hónapos korában még nem tudott beszélni, 5 évesen se fog, majd 15 évesen lehet megszólal.
Ha normálisan leírod senki nem ítél el
De azt mondod h hányni tudnál tőle
Te normális vagy ??
A gyerekedrol van szó,akármilyen is
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!