Barátnőm el akarja vetetni a gyereket, de én ezt nem akarom. Mit tegyek? Ha megteszi, hogy dolgozzam fel lelkileg?
Barátnőmmel 5 hónapja vagyok együtt és terhes. A kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy nem vállalunk gyereket, vagy ha mégis úgy döntünk, hogy vállalunk, akkor akkor fogunk, ha már 4-5 éve együtt vagyunk.
Én nem akartam gyereket, soha életemben. De mióta bejelentette, hogy terhes, úgy érzem, hogy akarom és fel tudnám nevelni, csak sajnos nem rajtam múlik.
Én tisztelem a nőket, mindig is tiszteltem, és eszem ágába nincs szülésre, terhességre kényszeríteni, de nagyon akarom a kicsit. Barátaim szerint lehet ez egy múló fellángolás a gyerek iránt, és csak azért kell, mert nem kaphatom meg, és lehet, hogy igazuk van, mert előtte nem akartam gyereket. Kedden megy terhesség megállapításra és úgy érzem, hogy nagyon rohan az idő, mert csütörtök óta szinte nagyon szalad. Úgy érzem, hogy belebetegszem ebbe, nem akarom, hogy elvetesse. A barátnőm iránt érzett szerelmem csütörtök délután óta hullámzó, van, hogy úgy érzem, hogy meglennék gyerek nélkül és van, amikor sírok, mert tudom, hogy kedden megy terhességmegállapításra és jövőhét után kb. vége lesz mindennek. Nem tudom, hogy meg tudnám-e "bocsátani ezt a barátmőmnek, hogy tudnám ezek után szeretni, de ha ráerőszakolnám - amit nem teszek -, akkor ő nem tudna szeretni engem. Egy ilyet fel lehet dolgozni? Hogy engedjem el ezt az egészet?
Azt se tudom, hogy normálisak-e ezek az érzések, mert lehet, hogy egy múló fellángolás és ha megszületne, nem foglalkoznék vele, és lehet, hogy azért kell, mert nem én dönthetek, és mert az ismerettségi körömben folyton születnek a gyerekek, de mi van, ha mégse?
Kicsit több infó kéne. Ő miért ragaszkodik az abortuszhoz?
A nagy számok törvénye alapján valószínű a kapcsolatotok nem fogja túlélni az abortuszt, ezzel azért lehet számolni.
#2
Talán azért ragaszkodik, mert csak 5 hónapja vannak együtt. Ami valljuk be, baromi kevés idő. Ebből maximum 4 hónapja élnek együtt.
Egyik ismerosomek is igy voltak, csak ok mar 1 eve is egyutt voltak.
Szet is mentek, mert ahogy irtad: itt nincs kompromisszum. Ha te engedsz, te serulsz, ha o enged, akkor o + a gyerek serul.
Autokorrekt:
Talán azért ragaszkodik, mert csak 5 hónapja vagyunk együtt. Ami valljuk be, baromi kevés idő. Ebből maximum 4 hónapja élünk együtt.
Talán ha nagyon biztonságban érezné magát melletted, akkor megtartaná.
Akkor nem áll egyetem elején, nem gimnazista?
El tudnántok tartani a picit? Te adott esetben hármótokat el tudnád tartani?
Ha igen, akkor mondd el neki, hogy nem lesz semmi probléma, mindent megteremtetek addig
Hátha meggyőzhető. De nagyon gondold át, ez komolyabb dolog, mint a házasságkötő igen, mert örökre lesz egy közös gyerek.
"Azt se tudom, hogy normálisak-e ezek az érzések, mert lehet, hogy egy múló fellángolás és ha megszületne, nem foglalkoznék vele,"
Ez itt a kulcsmondat.
Ha úgy gondolod, hogy a gyereked születése után csak úgy meggondolhatod magad, és megteheted azt, hogy nem foglalkozol vele, akkor nem vagy (még) apának való, és tényleg inkább engedd el ezt most.
Mert akkor ennyi erővel a barátnőd is megteheti, hogy szülés után közli, hogy ááá, neki mégsem kell még gyerek, és nem foglalkozik vele ő sem. És akkor a baba majd két hetesen összedob magának egy szendvicset, mert egyikőtöknek sincs kedve ellátni? Érted, amit át akarok adni...a gyerek nem egy játék, hogy benyomod rajta az off gombot, amikor épp nincs hozzá kedved, és nem is csak az asszony dolga ellátni meg nevelni. Ha megszületik, akkor nincs olyan, hogy inkább mégsem foglalkozol vele, te leszel az apja. Ennek fényében mérlegelj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!