Barátnőm el akarja vetetni a gyereket, de én ezt nem akarom. Mit tegyek? Ha megteszi, hogy dolgozzam fel lelkileg?
Barátnőmmel 5 hónapja vagyok együtt és terhes. A kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy nem vállalunk gyereket, vagy ha mégis úgy döntünk, hogy vállalunk, akkor akkor fogunk, ha már 4-5 éve együtt vagyunk.
Én nem akartam gyereket, soha életemben. De mióta bejelentette, hogy terhes, úgy érzem, hogy akarom és fel tudnám nevelni, csak sajnos nem rajtam múlik.
Én tisztelem a nőket, mindig is tiszteltem, és eszem ágába nincs szülésre, terhességre kényszeríteni, de nagyon akarom a kicsit. Barátaim szerint lehet ez egy múló fellángolás a gyerek iránt, és csak azért kell, mert nem kaphatom meg, és lehet, hogy igazuk van, mert előtte nem akartam gyereket. Kedden megy terhesség megállapításra és úgy érzem, hogy nagyon rohan az idő, mert csütörtök óta szinte nagyon szalad. Úgy érzem, hogy belebetegszem ebbe, nem akarom, hogy elvetesse. A barátnőm iránt érzett szerelmem csütörtök délután óta hullámzó, van, hogy úgy érzem, hogy meglennék gyerek nélkül és van, amikor sírok, mert tudom, hogy kedden megy terhességmegállapításra és jövőhét után kb. vége lesz mindennek. Nem tudom, hogy meg tudnám-e "bocsátani ezt a barátmőmnek, hogy tudnám ezek után szeretni, de ha ráerőszakolnám - amit nem teszek -, akkor ő nem tudna szeretni engem. Egy ilyet fel lehet dolgozni? Hogy engedjem el ezt az egészet?
Azt se tudom, hogy normálisak-e ezek az érzések, mert lehet, hogy egy múló fellángolás és ha megszületne, nem foglalkoznék vele, és lehet, hogy azért kell, mert nem én dönthetek, és mert az ismerettségi körömben folyton születnek a gyerekek, de mi van, ha mégse?
Barátnőm 3 hónap együttlét után maradt várandós a párjától, megtartották, azóta a kislány elmúlt 3 éves, ők férj feleség és hurrá.
Persze merőben fontos kérdés, hogy hány évesek vagytok?
Ők már a harmincat töltötték akkor és igaziból úgy voltak vele mindketten, főleg anyuka, hogy hova várjon tovább álmai hercegére, vagy most lesz gyereke vagy nem lesz, hogy apuka vele marad e majd a jövő eldönti, ő magának szüli.
20 éves kora körül neki is volt abortusza.
A lány érzéseit ebben a helyzetben jobban figyelembe kell venni olyan szempontból, hogy ha szétmentek 99%, hogy nála marad a gyerek (mondom ezt úgy, hogy én apámnál maradtam, de én vagyok az a bizonyos 1%).
Neki kell helytállnia, felnevelnie és rááldozni az életét, ha nagyon fiatalok vagytok akkor a fiatalságát is, míg egy apuka könnyedén kitáncolhat ebből. Sok olyat ismerek sajnos, ahol apuka extrém mód szerette volna, aztán a születésnél már híre hamva sem volt.
Mi gyerekvállalás előtt vagyunk, azt mondom bár nekem adta volna az ég, de inkább egy abortusz mint 1-2 élet tönkretétele.
Most nem azért, de az se épelméjű, aki egy 3 hónapos kapcsolatba szül. Oké, hogy együtt maradtak, tök szép dolog, de ha a férfi hátratáncolt volna, ott lenne egy önbizalomhiányos, traumán átesett kisgyerek, akinek nincs apja.
Egy 5 hónapos kapcsolatban nem lehet gyereket vállalni, hiába pontozzátok le a 11-est. 5 hónapos kapcsolatban még rózsaszín köd van. 4 hónap együttélés meg semmi. Lófütty.
Az utolsó mondatoddal kimondtad, hogy nem kell neked gyerek. Vagyis igen, kell, de nem komolyan.
Jól mondják a haverjaid: azért kell gyerek, mert látod, hogy a haverjaidnak van.
Amikor egy kisgyerekes család elmegy vendégségbe, vagy egy kisgyerekes családhoz elmész vendégségbe, akkor ott a legjobb arcukat próbálják mutatni, és nem azt, hogy a lakás úszik, anyuka sík ideg, apukának meg ki van a f4sz4 mindennel. Hanem mosolyognak, nevetgélnek. A való életben nem így van. Egy gyerek a kapcsolatot nem megkoronázza, hanem próbára teszi.
Ha 5 hónapja vagytok együtt, akkor kb. a 4. Hónapban lett terhes. 4+9 az 13 hónap. Alig egy éve lesztek együtt, amikor megszületik a gyerek. Ez nagyon rövid idő. Így nem lehet gyereket vállalni.
Látom a "szüljél maffia" lepontozott, de nem érdekel.
Tartom magam a véleményemhez, korai és nagy felelőtlenség volna.
Még a kérdező maga se tudja eldönteni hogy kéne-e neki.
Nem kell egy gyerek életét feleslegesen megnyomorítani, érzelmi meg pénzügyi stabilítás igen is kell a családalapításhoz.
Ez nem pár napra szól, hanem legalább 18 évre. Nincs olyan hogy meggondolom magam/megunom a gyereket, nevelje más.
Én meg azt nem értem, hogy a két egyforma válaszom közül az egyik miért 100-as a másik mert miért nulla? 🤣🤣
Egyértelműen kifejtettem mind kettőnél, hogy nem normális dolog :D
aha persze, autokorrekt
igazából kamu a kérdés, és véletlenül nem a másik reggel kommenteltél :D
hiába "próbálod menteni a menthetőt", nem jött össze
Ha nem bírod lelkileg, akkor pszichológus.
És valószínűleg itt szakítás lesz, ha már most azt tervezgeted, hogy miként fogsz tudni megbocsátani neki azért, amit még meg se tett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!