Barátnőm el akarja vetetni a gyereket, de én ezt nem akarom. Mit tegyek? Ha megteszi, hogy dolgozzam fel lelkileg?

Barátnőmmel 5 hónapja vagyok együtt és terhes. A kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy nem vállalunk gyereket, vagy ha mégis úgy döntünk, hogy vállalunk, akkor akkor fogunk, ha már 4-5 éve együtt vagyunk.

Én nem akartam gyereket, soha életemben. De mióta bejelentette, hogy terhes, úgy érzem, hogy akarom és fel tudnám nevelni, csak sajnos nem rajtam múlik.

Én tisztelem a nőket, mindig is tiszteltem, és eszem ágába nincs szülésre, terhességre kényszeríteni, de nagyon akarom a kicsit. Barátaim szerint lehet ez egy múló fellángolás a gyerek iránt, és csak azért kell, mert nem kaphatom meg, és lehet, hogy igazuk van, mert előtte nem akartam gyereket. Kedden megy terhesség megállapításra és úgy érzem, hogy nagyon rohan az idő, mert csütörtök óta szinte nagyon szalad. Úgy érzem, hogy belebetegszem ebbe, nem akarom, hogy elvetesse. A barátnőm iránt érzett szerelmem csütörtök délután óta hullámzó, van, hogy úgy érzem, hogy meglennék gyerek nélkül és van, amikor sírok, mert tudom, hogy kedden megy terhességmegállapításra és jövőhét után kb. vége lesz mindennek. Nem tudom, hogy meg tudnám-e "bocsátani ezt a barátmőmnek, hogy tudnám ezek után szeretni, de ha ráerőszakolnám - amit nem teszek -, akkor ő nem tudna szeretni engem. Egy ilyet fel lehet dolgozni? Hogy engedjem el ezt az egészet?

Azt se tudom, hogy normálisak-e ezek az érzések, mert lehet, hogy egy múló fellángolás és ha megszületne, nem foglalkoznék vele, és lehet, hogy azért kell, mert nem én dönthetek, és mert az ismerettségi körömben folyton születnek a gyerekek, de mi van, ha mégse?