Nők, akik gyerekként fiús kislányok voltatok, nem babáztatok, milyen anyák lettetek?

Én babázni nem szerettem, családos szerepjátékot igen, de azt is nagyon ritkán. Sosem szerettem a rózsaszínt, kiskoromban zavartak a kicsik, 14 éves korom körül KICSIT kezdtem cukinak tartani a gyerekeket, de semmi extra.

A gyerekemet imádom, pedig sokszor nagyon nehéz vele, szerintem jó anya vagyok, de a türelem és a hangerő nem az erősségem. Régen csendes, visszahúzódó voltam, az a gyerek, akire mindig rá kellett szólni kicsiként meg tiniként, még az érettségin és utána is, hogy hangosabban, mert nem értik. Na ennek nyoma sincs már.

Az én gyerekem klassz, a többi most sem mozgat meg különösen, de jobban meg akarom érteni őket, foglalkoztatnak. Korábban ennek nyoma sem volt az életemben. Az emberek változnak, sosem lehet tudni, épp hogyan. Jelenleg gyógyped. asszisztens tanfolyamot végeznék, pedig fiatal felnőttként is, sőt egész életemben kirekesztő, ellenséges és érdektelen voltam(nevelés és személyiség..) mind a gyerekek, mind az átlagostól eltérőek irányába.

Egyébként szerintem aki kisgyerekként élvezi a babázást(csecseműgondozást) visszajelzések nélkül, az nagyobb valószínűséggel rokonszenvezik az állattartással, mint a gyerekneveléssel.. Az inkább az etet, fürdet, itat, babusgat dolog, ami sosem változik.

A barbiezós lányok meg inkább a felnőtt "szingli" élettel szimpatizálnak, legalábbis az én ismerősi körömben így van. Osztálytársak, akikről tudom sokáig babáztak csecsemővel, állatbolondok, akinek meg barbieja volt és öltöztette, az 35 felé is büszke szingli, gyermektelen.

13!

7es vagyok. A húgomnak 10+ Barbie-ja volt. Ma 3 gyerekes családanya.