Akinek mondták gyerekként, hogy nincs Mikulás,nyuszi,Jézuska az hogyan élte meg?

Neten vannak cikkek

Volt aki összetört azert mert az ovistàrsai gyözködték hogy de van ès hoz csomagot es nagy csillogo örömteli szemmel, miközben az anyja otthon erre azt felelte hogy de nincs.es neki nem csilloghatott szeme.

Az az anyuka ràjött arra, hogy a gyerekeknek szüksége van a mesékre a mikulàsra meg a husveti nyuszikra. Nem racionàlis alapon. Hanem érzelmi alapon.

De gondolom ezeregy màsféle cikk is van erröl

Egy hasonlo

[link]

Nekem csak a mikulást próbálták beadni. A nyusziról állatbolondként tudtam hogy emlős, tehár nem tojik tojásokat. Meg nincs keze, szóval kis kosárkát sem tud megfogni vele. Igazából szerintem amelyik gyerek látott már életében nyulat, az ezt nem veszi be, annyira sok sebből vérzik. Már gyerekként is egyértlemű volt, hogy ez csak kitaláció.

Vallásosak nem voltunk, tehát Jézus neve nem sokat mondott. De amúgy aki vallásos, az sem feltétlen szokta szeretni ezt a bugyuta Jézuskázást. Ugyan miért hozna egy hulla (Jézus) vagy egy csecsemő (Jézuska) ajándékot? Mi mindig együtt vettük a fát, és tudtam, hogy a szüleimnek kell mondani, hogy mit szeretnék.

A Mikulással próbálkoztak, itt pár évig hittem is meg nem is, nyilván nem reális, hogy egy fószer egy éjszaka alatt bejárja a Föld összes házát. De mégsem annyira elborult, mint egy húsvéti nyúl. Szóval igazából őt a manók buktatták le végleg. Mert azt tudtam, hogy manók nem léteznek, márpedig elvileg ők a segédjei. Logikus, hogy akkor ő sem létezik. Nekem csalódás volt mikor a szüleim megunva a sok kérdést bevallották, hogy nincs mikulás. Olyan hülyének éreztem magam, hogy addig elhittem.

Szerintem ha lesz gyerekem, én nem fogok neki ilyesmiket bekamuzni. Mesélek majd neki Szent Miklósról és annyi. Az is elég jó sztori.