Gyerekként csak én tartotam "feleslegesnek", unalmasnak a fejlesztő, számos. Stb. játékokat? ( csak a kíváncsiság (meg a humor is) hajt, máshogy volt evvel akkoriban)? :D

Hát én meg pont hogy imádtam. Számomra pont a plüss, meg a sima színező nem volt szórakoztató.

De a dominódöntést én is imádtam.

Bár én furcsa gyerek voltam.

Pl az ugróiskolát sosem értettem, mire jó, meg a homoksüti sütést...

Engem ovisként megtanított a nővérem a számokra, aminek az lett az eredménye, hogy mikor végzős gimnazista volt (én 11), akkorsegítettem neki a matek házijában.

A lányom másfél éves, jelenleg a két kedvenc játéka egy ajándéktáska (olyan papírtáska, amiben ajándékot szoktak adni) és egy elemlámpa.

Vagy a papírzacsit hurcolja körbe, vagy megpróbálja magára húzni, vagy beülünk egy sötét szobába és világít a lámpájával.

A számos pontösszekötőst imádtam gyerekként. Barátnőm is, most találtam egy felnőtteknek valót és teljesen odavagyunk érte még 30 év után is.

Foglalkoztatókat is szerettem, minden nyáron kaptam egyet és sok feladatot megcsináltam belőle. De én az iskolában is szerettem a munkafüzeteket.

Kirakót meg tizenévesen szerettem meg igazán, akkor csináltam meg többezer darabosakat.

Dominom sajnos nem volt, csak nagyinál, ott játszottunk sokat vele az unokatesómmal.

(Mivel írtad, akkor ezek szerint fontos, nekem 17 évesen 4,5 volt az átlagom:)

sose szerettem a plussoket, a játék auto is kb. 2 percig volt érdekes..és a dominot se szerettem :D plussoknek a mai napig nem tudom mi értelmuk.

általában én farigcsáltam, festettem valamit...5 évesen kutya szinházat készitettem.. házat, parkoloházat az autoknak..stb.