Anyák, akik otthon vannak a gyerekkel: hogy bírjátok a monotonitást?

Megértelek!

Nagyon nehezen bírom,alig várom hogy vissza tèrjek a munka világába

Jól.

Gyakran megyünk kutyát sétáltatni,mert nekünk van egy viszonylag aktív 4 éves kutyánk is.Napi 3x fixen van mit csinálni akkor is,ha éppen lustabb napom van és csak a gyerekkel vagyok hajlandó törődni,meg úgy az alap dolgokkal.(kaja,beágyazni,össze dobni a nappalit..)

Boltba szinte minden nap megyünk,nagyjából ugyan akkor 8-9 óra között.Frissen veszem a hentesnél a húst és a csontot plusz az ebédnek valót,barfozik a kutya és ha nem is eszünk mi aznap neki mindenképpen venni kell a menüjéhez.

Dél körül alszik a fiam,azután szoktam bajlódni az ebéd felkészítéssel,a kutyának össze rakom a menüjét,és közben nézek valami sorozatot/filmet/animét (igen,azt..)/youtube videót..

Nagyjából minden napunk egyforma (de alapjáraton mindenkié.Fiatalabbak elmennek iskolába minden nap,aztán haza jönnek,felnőttek ugyan ez csak munkával telik,a hétvégéket pedig gyerekkel is fel lehet turbózni..) de engem nem igazán zavar,nem szeretem a rendszertelenséget.

Ezek között mindig csinálunk valamit.Játszom a gyerkőccel ha ébren van,segít porszívózni,vagy mosást bedobni,kipakolja nekem a játékait hogy legyen mit vissza raknom,kirámolja a hűtő alsó fiókjait ha joghurtot keres..:D

Kisebb babával unalmasabb volt,de amikor még nem igazán csinált semmi érdekeset szimplán többet néztem filmeket ahogy most ebéd készítésnél vagy mosogatás mellett.Beszéltem hozzá,dúdolásztam mellette,miután lehetett kóstoltatni mindig egy egy falattal kínálgattam..

Ki van támasztva a telefonom,igazából a hang a lényeg,úgyis java részt arra figyelek,hogy merre totyog és matat a törpém.

Annyira elveszve sem voltam soha,amikor nem tudott még járni mindenhol kinyitottam és húztam-vontam magammal a járókáját,vagy az etetőszékét és bele tettem ha nem volt kedve lent lenni a földön.

Magamra én ha akarnám sem tudnám kötni,eleinte a császármetszés helye fájt nagyon,aztán az ágyam nyírta ki a hátunkat,majd sérvet kaptam,17 hónapos kora óta terhes vagyok..(úgyhogy tényleg csak akkor vettem fel mindig ha muszáj volt,inkább leültem hozzá ha ölben akart lenni)

De már nem is kell mondjuk,ameddig ő sétál szemmel tartja a kutya is,meg úgy nagyon rosszat se tud csinálni,a tárgyak egyik fele fogdosható,a másik meg olyan magasan van hogy nekem is szék kell hozzá. :D

Nagyon fontos infó, hogy 3 hónapos babával vagy otthon. Ez tényleg egy monoton (de nagyon megterhelő) időszak. Az, aki szuperebbnél szuperebb programokat javasolgat most neked, vszleg elfelejtette már, hogy milyen az élet egy pici babával (a 3 hónapos még igen pici, jobb esetben ilyenkorra szűnik meg a hasfájás, kezd esetleg alakulni vmiféle napirend). Persze, vannak a szerencsések, akik már az újszülött mellett is ugyanolyan életet éltek, mint a gyerek előtt, de ők vannak kevesebben.

Szval egy 3 hónapos babával még monoton az élet. Épp, hogy kezd nyiladozni az értelme, de még sokat alszik, szüksége van a napirendre, ami komolyan behatárolja egy felnőtt ember életét, lehetőségeit. Szval annyit tudok csak mondani neked, hogy kitartás, eljön majd az az időszak, amikor a városba bebuszozás lesz a legjobb móka mondjuk egy masfél-2 éves energiabombával, akit már minden érdekel. Addig pedig apró lépésekben tudod növelni a repertoárt (persze, sajnos most a járvány is csökkenti a lehetőségeimet). Három gyerekem van, a fiammal (az elsővel) éreztem ezt a depit, nyilván megborult az egész addigi életem, a nagyon pörgős életemet lassítani kellett, én ezt rosszul viseltem. De ahogy elkezdett mászni (6-7 hónaposan), aztán járni, vittem játszóházba,babamamatornára,Ringatóra, sok helyre. Mindketten élveztük, onnantól már nem nyomasztott a monotonitás. Mondjuk a különbség a te és az én körülményeim között, hogy én akkoriban még Budapesten laktam, nagyon forgalmas kerület központjában, tehát amint elviselte már valamennyire a fiam a babakocsit, beültettem és egyszerűen róttuk az utcákat, hogy ne kelljen otthonülni nonstop.

Ehhez képest a nagyobbik kislányom babakora már semennyire nem volt monoton, mert ott voltát alig kétéves fiam. Most viszont 2020-ban, amikor a kisebbik lányom született, megint más volt a helyzet. Már mi is falun élünk, igaz, hogy Budapesthez közel, ráadásul én autóval közlekedem. Hiába kellett hoznom-vinnem a nagyobbakat suliba, oviba, mégis megint meglegyintett ez a depiérzés (nyilván enyhébb szintén). A járványhelyzet sem segített. Úgy küzdöttem le, hogy elkezdtem otthonról bedolgozgatni a munkahelyemre, ez nagyon jól esett. A kislányom másfél éves korában pedig (most szeptemberben) vissza is jöttem dolgozni, Ő pedig ment bölcsibe. Így már minden a helyére került. Kitartás!

Fiam 2 éves. Vele 2hetesen már etterembe mentünk.

Varosban csavarogtunk, stb... programokat csináltunk. Falunapon, főzőversenyen is voltunk kb 2 honapos kora körül.

Most a lanyom 7hetes. Vele is simán csinalok mindent is. Vagyis nem csak vele, hanem a 2gyerekkel egyszerre.

Jövő hetvégén pl adventezni megyünk, varosi vasár, forraltbor fények stb...

Múltheten itt a faluba a martonnapi felvonuláson voltunk pl.

Ahogy a mamám mondaná, nincs lehetetlen, csak tehetetlen...

9. Vagyok

Én naponta elmentem vele egy erdei sétára ez 3,5-4 km

Mivel napközben nem nagyon aludt, csak, amikor magamrakötöttem, így előfordult, hogy délután is megtettem ezt a távot.

Kertesházban lakunk, így sokat voltam az udvaron vele.

Séták alatt vagy énekelgettem neki, vagy telefonáltam headseten az ismerősökkel, anyukámmal, anyósommal, barátokkal.

Volt, hogy a lakásban rendeztem ezt azt ( a születése előtti héten költöztünk be a házunkba)

Később elkezdtübk baba-mama foglalkozásra járni..

Aztán amikor 9 hónapos lett, már terhes voltam a kicsivel.

Ott már újszülött korban szinte játszótereztünk, kerti munkàztunk..

Voltak napok, amikor Túléltünk..

Most amikor monoton, akkor nagyon könnyű, kiszámítható.

Én csak állandó bébiszitteltem pici babát (6 hós), mert anyuka már melózott, apuka is, és bár aranyos volt a kislány, de ha belegondoltam, hogy 0-24 kéne róla gondoskodnom, abba beleőrülnék.

8 órában jártam heti 4x, de csütörtökre már teljesen ki voltam bukva, mert ugyanabból álltak a napok, és megölt a monotonitás. Sétáltunk, meg ilyenek de a napirendtől nem térhettünk el - érthető módon.

Nem csodálom, hogy anyuka visszament dolgozni (bár külföldön 6 hó körül általában mennek), mert pörgős nő volt, aki imádja a lányait, de a babázás... az őt is kinyírja.