Miért akarja meggyőzni mindenki a gyerekmenteseket arról, hogy nekik szülni kell?

És ha "nem jön be" a gyerek, akkor mit csináljon vele, aki "kipróbálja"? Ne adj isten, a terhesség közepén érzi azt, hogy ő ezt a kínt nem akarja végigélni? Abortusz nem lehet, kösse fel magát? A szülés közben sem teheted meg, hogy kiszállsz... a maradandó hatások is maradnak. Aki pedig a meglévő gyerek mellett pokolnak érzi az életét, az adja intézetbe (volt ilyen ismerősöm!) aztán persze mindenki elítéli, a gyerekből erősen pszichés sérült felnőtt lett. A sztori végére pedig mindenki utált mindenkit.

Nem, ne próbálgassa senki.

Viccelsz utolsó?

Terhesség közepén nem tudja meggondolni magát, az elején még igen. Aztán utána ezrek várakoznak arra, hogy felneveljék az ő tökéletes kis csecsemőjét helyette, pénzt időt és fáradtságot nem kímélve, "válogatott" szülők akarnak egészséges fehér újszülöttet.

De ha kapcsolatba szül, ahol az apa ragaszkodó, akkor majd ő lesz az elsődleges gondozó, anyuka meg éli világát, mint eddig(mint a legtöbb apa sajnos..), eljár dolgozni, végez minimális házimunkát és kedves a gyerekével annyira, mint bárki mással tenné. Ha zavarja az otthoni közeg, bébiszittert fogadnak, lelép barátnőzni, elmegy valami délutáni tanfolyamra, vagy a párja kiviszi sétálni a gyereket. Nagyon laza az élet az apukáknak, azt fogja ő is élni, mintha mi sem történt volna, csak nem a haverokkal sörözik, sportol meg ilyenek, hanem azt csinálja, amihez kedve van. Mindennek van hátulütóje, kevesebbet lesz kettesben a párjával, de akkorát lehet vele nyerni, hogy ez a "veszteség" simán vállalható. Azért ritka, ha valaki nem bírja az édeset, alig van erre valami minimális esély, ahogy a gyerekezésre is. Én a többieket annyira nem szeretem, az enyémet igen. Jó nagy szívás sokszor de tegnap egész nap ölelgettem és puszilgattam a buksi fejét és el nem tudtam képzelni, mekkora csoda az egész, pedig már 7 éves és még mindig elkap ez az érzés néha. Máskor meg legszívesebben visszaugranék oda, ahol nem is volt. Elég kettős, de alapvetően jó dolog.

Uh, komolyan az a kulcsszó a kérdésednél, hogy elfogadás? Papolsz arról, hogy az emberek nagy többsége nem az, aztán linkelsz egy olyat, ahol az anya nem elfogadó a gyerek nemével kapcsolatban, és szerinted ez helyes?

WTF

Mindenki leszarja a gyerekmenteseket, ezért vergődnek ebben a kategóriában egyfolytában, hogy figyelmet kapjanak, és hátha tíz válaszolóból egy felháborodik rajtuk, és megpróbálja meggyőzni őket.

Az általad linklet kérdésnek köze nincs a témához, vagy annyira kínosan erőlködsz, hogy ennek ellenére linkelted, vagy tényleg nem érted mi a különbség, ez esetben jobb is ha nem örökíted tovább az IQ-dat.

Igen, ott lehet, hogy valóban nem nehéz kitűnni 😁

De akkor nézzük innen. Az én környezetemben ehhez mérten mindenki klasszisokkal magasabb IQ-val rendelkezik, és EQ-val is azt gondolom, hiszen egyikünk sem tenne olyat, hogy abortuszra megy egy tervezett (vagy akármilyen) terhességgel, pusztán mert "nem stimmel" a baba neme. Nem az átlagnál magasabb, hanem átlag EQ-val sem jut ilyen senki eszébe. No de a lényeg a lényeg, hogy ezek az átlagnál magasabb IQ-val rendelkező ismerőseim, rokonok, családtagok, 30-as éveikre mind eljutottak oda, hogy minimum egy gyerekük van (legtöbbnek inkább kettő), vagy úton van a baba, de legalábbis próbálkoznak összehozni. Szerintem az általad említett statisztika erős csúsztatás, ha nem így lenne, már ott tartanánk mint az Idiocracy című filmben. (Mondjuk lassan tényleg oda tartunk. Ezért is lenne érdemes belátni, hogy egy gyerek kevés egy intelligens pártól, mert pár évtized és csóri eléggé magányos lesz.) Azt még elhiszem, hogy sokszor a magasabb intelligenciával megáldottak esetleg később jutnak el manapság a gyermekvállalás pillanatáig. Azért mondom, hogy manapság, mert egy 40 éve még elég elterjedt volt, hogy huszonévesen szülnek a nők, és nem azért mert agyatlan hülyék voltak.

A kérdésed előtt azért is állok értetlenül, mert

Például jómagam is későn értem meg a gyermekvállalásra, de az ég világon senki nem cseszegetett, hogy miért nincs még gyerekem. Ahogy a leírásod alapján téged sem. Azért mert van itt néhány, szerintem mindig ugyanaz az kb. 5 ember, aki ebben éli ki magát, elég erős túlzás azt állítani, hogy mindenki meg akarja győzni a gyermekteleneket, hogy szüljenek. Ismerek én is olyan nőt, aki már túl van a 40-en, és azt mondják soha nem akartak/akarnak gyereket. Bevallom, megkérdeztem őket, hogy miért gondolja így, hisz' vagyunk olyan viszonyban, de ennyi. Sokaknak nem lételemük ám belepofázni mások életébe :)

Engem, ha kérdeznek erről és megmondom, hogy nem szeretnék, egyből lehurrognak, szinte kövekkel dobálnak meg. Bárcsak én is megértő és intelligens emberekkel találkoznék... Különben meg nem nagyon érdekel, mert nem fogok a munkatársam vagy a boltos Ica kedvéért szülni, de elég negatív diszkriminációval jár a dolog. Bezzeg ha mondjuk az utóbbinak a fejéhez vágnám, hogy talán először annak járjon utána, hogy a férje munka után miért a kocsmába megy először, akkor meg én lennék a rohad.ék.

Szerintem túl sok embernek van túl sok ideje mások életével foglalkozni, ahelyett, hogy a "a saját házuk előtt sepregetnének".