Hogyan nyomjam el a szaporodás iránti vágyamat?

Félő, hogy rossz kategóriát választottam. Igazából nincs is ennek jó kategóriája. Még a szexualítás témakörbe tehettem volna fel, de ott szerintem nem adtak volna "tippeket" erre.

Szóval egy 28 éves nő vagyok. Biztos párkapcsolattal, munkahellyel. Viszont nem szeretem a gyerekeket és nem tudnám magam elképzelni az anya szerepben. Kikészítene az állandó idegesség, hogy fél szememet a gyereken kell tartani. Meg egyszerűen nem bírnék meglenni egy kicsivel összezárva. Nem, nem és nem. Ha erre az életformára gondolok menekülnék. A nyugodt életet szeretem kettesben a párommal.

Viszont itt jön a gubanc...azok a fránya ösztönök, hormonok, nevezzük bárminek.

Mégis van bennem egy erős késztetés, hogy nekem aztán kell egy baba. Ez olyan 1 éve jött elő. De csak az a része kéne, hogy cuki, mosolygós, dédelgetni való, na meg az örömteli várandósság. És kikészít ez a kettősség. Ha épp ésszel végiggondolom és a realításban maradok, (gyerekbetegaségek, problémás gyerkőcök, hangoskodás, kevés nyugi, kötöttebb élet) akkor nyilván megszavaznám a nem akarok gyereket gombot. De ott ez a hü lye belső késztetés, hogy mennyire jó lenne várandósnak lenni, dédelgetni egy pici babaát..persze csak a szép része. És tudom, hogy nem ennyi a valóság.

Hogyan nyomjam el ezt, mit tegyek? Mert kezdek begolyózni. Nem akarok gyereket és nem különösen kedvelem őket. Gyerekes barátok élete sem vonz túlzottan, onnan kapom a löketeket a valóságból. Aztán mégis néha rámjön az a bugyuta érzés.