Mi az oka a fehér ember alacsony szaporodási rátájának, a fejlődő országokban élő más rasszokhoz tartozók túlságosan is magas szaporulatával szemben?

Azért még az ötvenes években is Magyarországon a mezőgazdaság dominált. Fogamzásgátlás nem igazán terjedt el, illetve a magas rátájú csecsemőhalandóságot is beleszámolták.

Ezért is volt sok gyerek. Néhány nem érte meg a felnőttkort, a maradék jól jött plusz munkás kéznek a földeken, állatok körül.

Ráadásul akkoriban a mennyiségi és nem a minőségi gyerekvállalás volt a "divat". A vallás is elterjedtebb volt, abortuszra kevésbé volt tényleges lehetőség, stb.

De akár kulturális oka is lehet, van, ahol a sok gyerek státusszimbólum (Közel-Kelet, itt mind az arab országokra, mind Izraelre gondolok). Másrészt az egy keresős családminta az átlagos magyar családban nem működik, ezért 1-3 gyereknél többre egyszerűen nincs keret.

Ez nem a rasszokon múlik. De a témával több kötetnyi szociológiai szakirodalom foglalkozik, nem igazán lehet itt ezt egyszerűen megválaszolni. Nagyon leegyszerűsítve azt lehetne mondani, hogy inkább a jövedelmi helyzettel van összefüggésben, de ez meg így nem teljesen fedi a valóságot. De inkább ezt mondanám, mint azt, hogy a rassz a befolyásoló tényező. A létbizonytalanságban élők - nyilván nem tudatosan - így biztosítják az adott népesség fennmaradását. A jobb körülmények között élők "megtehetik", hogy csak 1-2-3 gyereket vállalnak, és azokat jó körülmények között felnevelik (most jó körülmény alatt nem a luxust értem, hanem ebbe egy átlagos, panellakó családot is bele lehet érteni, akik nem nyomorognak, a kielégítő életszínvonaluk biztosítva van), mert jó eséllyel mindegyik megszületett gyerekük megéri a felnőtt kort. Ott, ahol ez nem adott, általában több gyerek születik, és abból a sokból talán lesz egy-kettő, amelyik megéri azt a kort, hogy neki is gyerekei lehessenek. Legalább is a nagyon elmaraádott térségekben, illetve a nem is annyira rég múltban ez így volt.

A cigányság gyermekvállalási kedvének relatív visszaesésének is ez az oka, bár szerintem itt ezt a csökkenést sokan nem látják, de tény, hogy már ott is ritkák a 8-10 gyerekes családok. Lényeg, hogy az már ott sem igazán reális, hogy kevés gyerek érje meg a felnőtt kort, de ezek a beidegződések viszonylag hosszú ideig, generációkon átívelve megmaradnak, csak szép lassan enyhülnek.

A másik, hogy valaha a sok gyerek vállalása egyfajta segítsége volt a szegényebb embereknek, hiszen a család tagjai nem csak fogyasztottak, de termeltek is. Most viszont a gyerekvállalás igen nagy szegénységi kockázat.

Mert a nagy gyerekszámnak az elsődleges oka a nagy gyermekhalandóság volt. Régen ha egy családban született 4-5 gyerek, abból jó, ha 1-2 megélte a felnőttkort, amikor már támogatni tudta az idős szüleit. ( Nem volt még a nyugdíj sem általános, csak bizonyos állami funkciókhoz járt . Ezek voltak a "nyugdíjas állások.)

Emellett a felvilágosulatlanság és a védekezés kezdetlegessége vagy hiánya is közrejátszott.

A mai "fejlődő" vagy elmaradott országokban ma is ez a helyzet.

Meg persze szerepet kap a tudatos családtervezés, a megnövekedett igények és annak felmérése, hogy hány gyereket tud valaki úgy bevállalni, hogy ne kelljen az igényeiből jelentősen leadni, és a gyereknek is meg tudja adni azt, ami ma már alap, de régen nem hogy luxus volt, de el sem tudták képzelni.

Minél gyengébb egy faj, annál több utódot nemz, hogy önmagát fenntartsa, lásd állatvilágban.

A hangya is bojban él, a madarak "seregben", a pandamaci meg a kihalás szélén...