Mit tegyek, hogyha anyám kiszabadult, élvezi az életet, én meg itthon maradtam két szerencsétlennel és folyamatosan sz...k miatta, mert egy lusta, trógerhez ment hozzá?

Igen, a kérdező a szemét, az anyja meg az apja egy szent ember, de azokat a kisgyerekes anyukákat, akik egy héten többször is pár órára a nagymamára bízzák a gyereküket, azokat minden sátánnal elhordja mindegyik, érdekes módon. Azért, mert már a kérdező 17 éves, mehet minden sz.r a nyakába.

Egyébként meg melyikőtök mondta volna az anyjának, hogy menj csak nyugodtan, légy boldog? Hagyj engem magamra?

Nem marad a nagyobbik gyerekre a nevelés, csak a nagyobbik gyerek pont ugyanolyan mártír, mint az anyja, hogy magára veszi más problémáját, azt is, amit nem kéne.

Predesztinált a hasonló jövő is, hogy önsajnáltatva, gyűlölködve teszi a dolgát, míg be nem sokall, hogy ő is lelépjen.

Nagyszulo/egyeb rokon nincs, akihez odakoltozhetnel atmenetileg, ameddig edesanyad nincs otthon?

En 16 evesen atcuccoltam nagyimhoz, nem hivatalosan, szerencsere a szuleim engedtek. Nalam mas oka volt (folyamatos lakasban bagozas a szuleim reszerol+edesapam ivott, es kicsi volt apanellakas is, amiben laktunk).

Amit en tennek:

- csak magam utan takaritanek (mosogatas, mosas, szoba). Wc-t nem sikalnek utanuk, inkabb vennek eldobhato papiruloket ra, es azon keresztul hasznalnam

- mindezt kozolnem veluk is

- szuleid penzebol elvennek, es hivnek takaritonot, vagy amennyibe kerul, annyit szepen elraknek az o penzukbol, ha mar teged neznek takaritononek, fizessenek erte

- ocsed nevelese nem a te feladatod, 14 evesen nevelni mar amugyis boven keso. Ha onszantadbol foglalkozol vele szeretetbol, az tok jo dolog, bar ahogy olvasom a soraidbol, o lehet nalatok a kedvenc gyerek, ami miatt te neheztelsz ra is, meg a szuleidre is.