Más is így csinálja vagy én "tolom túl" az anyaságot?
Tudom, hogy különbözőek vagyunk, vannak fokozatok, ez így van rendjén. A kérdésemnek nem az a célja, hogy szuperanyának kiáltsam ki magam, bár felkészültem a leforrázó kommentekre. Aki szeretné, meg fogja érteni a kérdésem lényegét, aki pedig iderak valami "kedveset", az vszleg nem feccölt bele túl sok energiát.
Három gyerekem van, imádom Őket, voltaképpen Értük élek addig a mértékig, amíg sztem normális. Most tértem vissza a legkisebbem mellől dolgozni, Ő bölcsis, a nagyobbak kisiskolások. Nyilván az a legfontosabb célom, hogy a gyerekeimet boldognak lássam, de emellett a férjem, én magam is fontos vagyok: imádom a munkám, tele vagyok tervvel, boldog vagyok, hogy újra dolgozom.
Beszélgettem kolléganőkkel, megleptek a kérdéseikkel, válaszaikkal. Nálunk evidens, hogy a gyerekek (amikor otthon vannak, nyilván a suliidőszakban más) minden nap főtt ételt esznek (általában két napra főzök nagyobb adagot, de ha elfogy, újra főzök) , én főzök, de a férjem is simán elkészít mindent. A kolléganők meglepődtek, hogy minden nap főzünk, szerintük ez munka mellett tarthatatlan.
Heti nagybevásárlásokra járok, ha hétközben fogy, töltögetem a hűtőt, mert azt szeretem, hogy a gyerekeimnek napi szinten minden megvan, amit megkívánnak, jóleső érzéssel nyitják ki a hűtőt, legyen mindig tele. A kolléganők napi szinten vásárolgatnak, azt eszik, amit épp otthon találnak, az sem baj, ha nincs főtt kaja, kong a hűtő az ürességtől, azt veszik meg, amit aznap meg is esznek.
Ne értsetek félre, nem központi kérdés az életünkben az evés, persze, szeretünk enni, inkább csak egy alapvető igényem, hogy jól tartsam a számomra legfontosabb embereket, semmiben ne szenvedjenek hiányt. Én is ezt kaptam gyerekkoromban az anyukámtól, evidens, hogy ezt a gondoskodást viszem tovább.
Napi szinten programokat csinálunk a gyerekekkel, még munka után is, ha csak egy bicajozás, már az is közös minőségi program. Persze, suliidőben nem túráztatom az amúgyis is fáradt gyerekeimet, de ilyenkor a nyári szünetben alig várják, hogy hazaérjek és csináljunk együtt valamit (a férjem tanár, a szünetben Ő van a gyerekekkel napközben). Ezen is meglepődtek a kolléganőm, hogy nekem a munka után még van erőm, kedvem bicajozni, játszóterezni vagy otthon társasozni, birkózni a gyerekekkel. Most hétvégén strandoltunk, a két nagyobbal moziztunk, szombat este koncerten voltunk (anyum altatta a legkisebbemet). A kolléganőim többsége a nyaralás alatt szokott ilyen programokat csinálni a gyerekekkel, egyébként pedig mindenki elvan, mint a befőtt. Én alig várom, hogy kikapcsolódjunk, új élményeket gyűjtsünk a gyerekekkel. Persze, Nélkülük is jól elvagyunk, szoktunk a férjemmel havi egyszer (vagy 5-6 hetente, amikor anyukám vállalja a gyerekeket) gyerekmentes napot (két napot) tartani, persze, a legkisebbem még nem aludt nélkülem, de Ő szuperalvó, Mellette ki lehet otthon is kapcsolódni.
Na, ezek jutottak eszembe, Nálatok ezek hogy mennek?
Leginkább dolgozó, többgyerekes szülők véleményére vagyok kíváncsi. A minősítgetéseket pedig spóroljuk meg magunknak! Köszönöm.
Nem annyira megerősítésért jöttem, mint inkább azért, mert elbizonytalanodtam, valóban nem tolom-e túl. Nem szeretnék elmenni odáig, hogy az már "egészségtelen" legyen. Nem akarok túllépni Velük egy mértéket, ami nyilván mindenkinél máshol van, de azért ha 10-ből 10-nél (kilencnél🙂) azt olvasom, hogy ez így nem jó, vegyek vissza, azon elgondolkodom. Nyilván nem más véleményére alapozva alakítom az életemet, de megszívlelem az építő jellegű kritikákat.
Barátaik vannak, jönnek is hozzánk, Ők is mennek Hozzájuk. Hiszen vannak üresjárataink, amikor Ők alakítják kedvük szerint az idejüket.
A napi házimunkára valóban nem fordítok ennél több időt. Amikor még kúszó-mászó babám volt, naponta porszívóztam, most azért ez már nem létszükséglet. De pl. a gyerekek esti fürdésidejét ilyenekre szoktam fordítani, hogy gyorsan felporszívózom az előszobát, vécéket, fürdőt, mert az udvarról (főleg, ha többen is nálunk vannak) valaki mindig berohangál pl. vécére. Ilyenek, ennél több hétközben nem igazán kell. Pl. a fürdőszobai/vécészanitereket akkor szoktam takarítani, amikor a gyerekek a kádban fürödnek (értelemszerűen ekkor épp nem porszívózom, de a kádat sem Velük együtt takarítom ki🙂, és nem, vegyszermérgezést sem kapnak a nyitott ablak alatt a tisztítószerektől).
#21
#15-ös vagyok, nekem még mindig bűzlik a dolog. Ha szerintünk túltolod, nekünk kevesebb energiánk van akkor mit csinálsz? Nem főzöl? Rendetlenül hagyod a házat? Koszos ruhákban fogod járatni a gyereket csak hogy jobban érezzük magunkat?
Ha szerintünk túlságosan jó vagy akkor miben fogsz változtatni?
"A férjem introvertált, ezért szoktam néha egyedül útra kelni a gyerekekkel..."
Te tudod ki vagy? Bree Van de Kamp!
Az beszél így, ahogy te. Őt koppintod, mi?
Tisztára olyan vagy. Most néztem végig a Született Feleségek első évadának 5 részét újra, mert megunhatatlan a sorozat. Ott van benne Bree Van de Kamp, aki a "megcsináltam a főtt húst" helyett azt mondja, hogy "elkeszítettem az ételt". "Elmentünk a gyerekekkel strandra" helyett "Útra keltünk a gyerekekkel a strandra".
Ha ilyen anyám lenne, mint amilyen te vagy, akkor főbe lőttem magam. Kis tip-top, mindenben tökéletes. Nem arról van szó, én mondjuk mindennap főzök, mert engem a főzés kikapcsol. Több főzős youtube csatornára is fel vagyok iratkozva, mert imádok főzni. De mégse ezt hangoztatom egész álló nap, hogy én milyen szuper vagyok, és milyen szofisztikált programokkal kelünk útra a gyerekekkel, mert én a gyerekeknek élek.
Csak egy kérdés: vannak barátaid?
"Engem inkább az érdekelne hogy mi a baj? Leírod hogy milyen szuper anya vagy, mennyire tele vagy energiával és mennyire kézben tartasz mindent, de valójában nem kérdezni jöttél hanem megerősítésért. Mi a baj amiért így arctalanul kell fényezni az egódat?"
Leírta a kérdésben: visszament 7-8 év otthonlét után, és elkezdte mondani, hogy mit csinál, mire nem azt a választ kapta, amit remélt. Dicséret helyett megkapta teljesen jogosan, hogy túltolja. A férje se dicséri meg, senkitől se kap elismerő szavakat. Ez a baja a kisasszonynak.
#27. “Szülifeli” nézés helyett mondjuk azokat csinálja amiket leírt. Lám így van ideje mindenre. ☺️
Miért baj az ha valaki igényes programokra viszi a gyerekeit, elégedett az életével vagy dicsekszik? Miért fáj ez ennyi mindenkinek? Miért kell a lábatokat beletörölni (“ha ilyen anyám lenne, mint amilyen te vagy”) vagy azon rugózni, hogy fogalmaz?
Kinek lesz ettől jobb? 😂
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!