Más is így csinálja vagy én "tolom túl" az anyaságot?
Tudom, hogy különbözőek vagyunk, vannak fokozatok, ez így van rendjén. A kérdésemnek nem az a célja, hogy szuperanyának kiáltsam ki magam, bár felkészültem a leforrázó kommentekre. Aki szeretné, meg fogja érteni a kérdésem lényegét, aki pedig iderak valami "kedveset", az vszleg nem feccölt bele túl sok energiát.
Három gyerekem van, imádom Őket, voltaképpen Értük élek addig a mértékig, amíg sztem normális. Most tértem vissza a legkisebbem mellől dolgozni, Ő bölcsis, a nagyobbak kisiskolások. Nyilván az a legfontosabb célom, hogy a gyerekeimet boldognak lássam, de emellett a férjem, én magam is fontos vagyok: imádom a munkám, tele vagyok tervvel, boldog vagyok, hogy újra dolgozom.
Beszélgettem kolléganőkkel, megleptek a kérdéseikkel, válaszaikkal. Nálunk evidens, hogy a gyerekek (amikor otthon vannak, nyilván a suliidőszakban más) minden nap főtt ételt esznek (általában két napra főzök nagyobb adagot, de ha elfogy, újra főzök) , én főzök, de a férjem is simán elkészít mindent. A kolléganők meglepődtek, hogy minden nap főzünk, szerintük ez munka mellett tarthatatlan.
Heti nagybevásárlásokra járok, ha hétközben fogy, töltögetem a hűtőt, mert azt szeretem, hogy a gyerekeimnek napi szinten minden megvan, amit megkívánnak, jóleső érzéssel nyitják ki a hűtőt, legyen mindig tele. A kolléganők napi szinten vásárolgatnak, azt eszik, amit épp otthon találnak, az sem baj, ha nincs főtt kaja, kong a hűtő az ürességtől, azt veszik meg, amit aznap meg is esznek.
Ne értsetek félre, nem központi kérdés az életünkben az evés, persze, szeretünk enni, inkább csak egy alapvető igényem, hogy jól tartsam a számomra legfontosabb embereket, semmiben ne szenvedjenek hiányt. Én is ezt kaptam gyerekkoromban az anyukámtól, evidens, hogy ezt a gondoskodást viszem tovább.
Napi szinten programokat csinálunk a gyerekekkel, még munka után is, ha csak egy bicajozás, már az is közös minőségi program. Persze, suliidőben nem túráztatom az amúgyis is fáradt gyerekeimet, de ilyenkor a nyári szünetben alig várják, hogy hazaérjek és csináljunk együtt valamit (a férjem tanár, a szünetben Ő van a gyerekekkel napközben). Ezen is meglepődtek a kolléganőm, hogy nekem a munka után még van erőm, kedvem bicajozni, játszóterezni vagy otthon társasozni, birkózni a gyerekekkel. Most hétvégén strandoltunk, a két nagyobbal moziztunk, szombat este koncerten voltunk (anyum altatta a legkisebbemet). A kolléganőim többsége a nyaralás alatt szokott ilyen programokat csinálni a gyerekekkel, egyébként pedig mindenki elvan, mint a befőtt. Én alig várom, hogy kikapcsolódjunk, új élményeket gyűjtsünk a gyerekekkel. Persze, Nélkülük is jól elvagyunk, szoktunk a férjemmel havi egyszer (vagy 5-6 hetente, amikor anyukám vállalja a gyerekeket) gyerekmentes napot (két napot) tartani, persze, a legkisebbem még nem aludt nélkülem, de Ő szuperalvó, Mellette ki lehet otthon is kapcsolódni.
Na, ezek jutottak eszembe, Nálatok ezek hogy mennek?
Leginkább dolgozó, többgyerekes szülők véleményére vagyok kíváncsi. A minősítgetéseket pedig spóroljuk meg magunknak! Köszönöm.
válasza:Azt nem értem, hogy van időd két naponta főzni és minden nap bicajozni, társasozni egyszerre.
A főzést nem csinálom folyamatosan. Anyum csinálta, de gyerekkoromból az maradt meg, hogy folyamatosan a konyhában rabszolgázik. Tényleg érdekelne a napirended, hogy ha hazaesel este 5-6ra, akkor mikor főzöl és bicajozol. Esteleg részmunkaidőben dolgozol? Egy 6 órás állás mellett el tudom már képzelni.
válasza:Én is így próbálom mint te.
Lehetetlen szinte.
Eleve úgy elfáradok a munkahelyemen,hogy szinte hazaesek.
Jól gondolom,hogy nem fizikai munkat végzel?
Főtt étel,teli hűtő sikerül,1 héten párszor minőségi idő is de nagyon nehéz.
válasza: válasza:Jó, szuper az életed,te vagy a szupernő, gratulálunk!
Mi a kérdés?
válasza:Én hétköznap egyáltalán nem főzök, nincs rá se időm, se igényünk. Én nem szeretem folyton töltögetni a hűtőt. Egyszer vásárlok be egy héten, azt kell beosztani, ha nem megy, hét végére már nem lesz feltét vagy sajt, így mindenki meggondolja menynit eszik, megtanulják beosztani azt ami van. Tök felesleges folyamatosan zabálni. Megvan a hátránya is annak, ha valaki etetve szeret, mi négyen voltunk testvérek, édesanyáméknál is mindig tömve volt kajával minden, eredmény: négy dagadt tini, akiknek egészségtelen volt a kajához fűződő viszonya, érzelmi evők lettünk. Hármunknak sikerült felnőtt korára ezt leküzdeni, a negyediknek sajnos nem.
A többi nálunk is stimmel, sokat vagyunk a gyerekekkel, midnig megyünk erre-arra, de mi kicsit többet vagyunk kettesben a férjemmel. Az első midnig ő lesz nekem, és neki is én, szerintünk egy így egészséges. A gyerekek csak vendégek nálunk, előbb-utóbb kirepülnek. Szintén három van. Mindeninek más a teherbírása, nekem hétköznap nem fér bele a főzés és a házimunka, ha szeretnék a családommal is foglalkozni.
válasza:Én pl nem hagynám a sütőt bekapcsolva, amíg elmegyek biciklizni.
Most ne vegyük a nyáriszünetet.
Hazaérsz 4-kor, tegyük fel van valami elpakolni való, ruhák mosása, tergetése, a gyerekek hazaérnek a suliból, gondolom az apjuk leül velük leckét írni, meg tanulni, míg ő dolgozatot javít, vagy óratervet készít vagy amit szokott. Te addig megfőzöl, a gyerekek lecke után beszállnak segíteni, utána kaja. Lassan 6 óra, hol bicajoztok? Ha nem egytál étel van ami elsüldögél a sütőben amíg ott hagyjátok a lakást.
Szerintem logisztikailag nem megoldható amit leírsz.
És nem is lenne kedvem az egész napos munka után meg a felosztott házimunka után, a főzés után, még koncertre meg moziba menni hétköznap.
Másik teljesen más téma. Ha folyton minden nap programokkal van megtűzdelve, egy idő után az is unalmas lesz, hisz nem lesz az, hogy várnak egy bizonyos dátumot hogy várják a hétvégét mert kirándultok, hiszen múlthéten is voltatok. Ha minden nap izgi, egy idő után egyik nap se lesz izgi, a gyerekek is kiéghetnek, mint a fiatalok a bulizással. Ha minden nap karácsony van akkor már nem is érzed különlegesnek, csak beolvad a többi közé.
Harmadik dolog ami eszembe jutott, hogy oké, te extrovertált vagy, teli energiával, és nem vágysz csendes napra. Mi van ha az egyik gyereked inteovertált lesz, és szívesebben rajzolgatna egyedül a szobájában, zenét hallgatva (mint pl én is anno). Erőlteted, meg rágod a fülét, hogy mozduljon ki, mert neked az az evidens, meg szórakoztató? Remélem nem ez a terv.
Én introvertált vagyok, engem nem tenne boldoggá a te életviteled, viszont hajlandó vagyok néha kimozdulni a konfortzónámból mivel a gyerekek azért általában igénylik ezeket a programokat. Ha nektek ez boldogságot okoz, akkor hajrá, csak ne lásd magad emiatt jobbnak. Nem vagy az.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!