Ha az apuka nem akarna gyereket, elmondanátok neki, vagy titokban tartanátok?

Ne válaszolj neki, törölni fogják. Csak görény, aki fel akarja b.szni az emberek agyát az undorító hányadék okádásaival.

Nem szabad vele foglalkozni, jelenteni kell és eltűntetik.

Kérdező! Itt egy hulladék van a #28-as. Nem fogja abbahagyni. 30+éve nem tudja feldolgozni,ahogy gyereke lett, mert a nő megtartotta. Na, ő aztán hányadék.

Én megértelek, hogy megtartod. A helyedben én is így tennék, de elmondanám a pasinak. Így, ahogy itt írtad. A tényeket, hogy így döntöttél és, hogy nem vársz tőle semmit. De ha mégis részt akar venni az életében, azért ne tiltsd el tőle szerintem.

Azzal egyet értek, hogy ne várj tőle semmit, de az, hogy meg se mondod neki, szerintem erős. Mint írtam, nem kell a férfiakat ennyire kikímélni és arra biztatni, hogy a dugásnak semmi következménye nincs. Ha 19 évesen arra van esze, hogy szexpartnert tartson, akkor azt is fel kellene fogni, hogy a szexből gyerek is lehet. És azt is, hogy a nőnek van választási lehetősége, ha már megvan a gyerek. Nem kellene egy 19 évest abban a hitben tartani, hogy az élet habostorta és mindig az van, amit ő akar.

Neveld fel egyedül, ne kérj gyerektartást, de igen is tudjon róla, hogy csinált egy gyereket...

Kérdező én így voltam/vagyok.

Az a helyzet, hogy ő is benne volt a gyerekcsinálásban, nekem is csak 2-3 év múlva esett le, hogy egy férfinek sem lesz gyereke, ha nem dugja bele a farkát egy nőbe. Majd ha megszületik a kicsi, neked is le fog esni, ha vele történne, mit gondolnál. Én is felelősnek éreztem magam, ahogy te is. Úgy éreztem gondoskodnom kell arról, hogy a gyerekem apja(lecsúszott, depis, piás, öngyilkos hajlamú, nem fiatal) rendben legyen lelkileg. 3 éves koráig benne sem volt az anyakönyvi kivonatban, akkor kerestek meg(eddig lehet húzni), de amúgyis megjött az eszem, hogy a gyerekcsinálás két ember felelőssége. A 19 évesnek is kell tudnia, ő is ugyanúgy felelős, mint mondjuk a 23 éves. Ráadásul most, 8 év távlatából az én 21 éves énem is ugyanolyan kisgyereknek tűnik, mint az akkor 23 éves apa.. Szrt sem számít pár év, mindketten annyira "gyerekek" voltunk.

Szóval én úgy döntöttem, hogy elmondom a terhességet, volt is itt kérdésem, egy darabig titkoltam, de arra jutottam egoizmus azt hinni, hogy jobban tudom, mit akarna, mint ő maga. Ha pedig akar kapcsolatot tartani a gyerekével, én nem foszthatom meg tőle, illetve a gyerekem sem foszthatom meg önzésből az apjától.. Na szóval elmondtam. Aztán végigcsináltam az egészet egyedül, nem akart kapcsolatot tartani a gyerekkel, nem akart láthatást, párszor áthívtam, de úgy voltam, hogy nem tukmálom a gyerekét, mert nem valami szr amit erőltetni kell. Na háromszor látta, egyszer vigyázott rá 2 órát, amíg egyetemen voltam és a bébiszitter lemondta az időpontot. Folyamatosan engem hibáztatott, amiért nem mentem abortuszra és tönkretettem az életét, én meg bevettem az egészet, mert nem volt eszem hozzá, hogy tudjam, a gumi nélküli szex miatt ő csinálta ezt a sajátjával. Tudta, hogy utána én döntök az abortuszról, azt hitte majd zsarolhat érzelmileg, hogy kapartassam ki(meg is tette, öngyilkossággal fenyegetőzött), de azért kényelmes gumi nélkül dugni.. persze ő nem így látja, mert az összes dugásából csak én estem teherbe és/vagy csak én tartottam meg a babát. Na mindegy. Szóval 3 évig nem nagyon találkozott vele, aztán már annyit se. 3 évesen beirattam, mint apát az anyakönyvbe, hogy örököljön utána a gyerekem. Nem volt pénze, le volt csúszva, átjártam hozzá takarítani, tartttam benne a lelket és támogattam pénzzel. Majd meghalt az apja, tönkrement lelkileg, ivott, drogozott, aztán rászakadt egy vagyon, közben kiderült, hogy a gyerekünk nem fejlődik megfelelően, nem tudtam befejezni az egyetemet, azóta is vele vagyok itthon és várom a változást.. Eladtam a lakásom, feléltük a pénz nagy részét, hisz 3 óránál többet sehol sem tölt a gyerek így nem tudok dolgozni, visszakértem a kölcsön adott összeget, amit visszaadott. És ennyi. Azért nem fizet gyerektartást, mert hivatalosan közös felügyelet van. Így hagytam, mert nem akartam terhelni, és pont ahogy te is, munkanélküli volt, azt a párezret sajnáltam kérni, aztán meghalt az apja is..

Hamarosan viszont beadom a kérelmet, és nagyon sajnálom, hogy nem tettem meg hamarabb. Ő még mindig úgy gondolja, hogy átvertem, mert nem kapartattam ki a gyerekét. Közben továbbra is gumi nélkül dug, és ha néha beszélünk olyan megjegyzéseket tesz a gyereknevelésemre, hogy legszívesebben felnyársalnám. Nem látta a gyerekét a 3 alkalom óta. Régen sajnáltam, már ez elmúlt. Büszkeségből nem kértem gyerektartást, azt gondoltam az én pénzem elég lesz, hát nem az. Most ha visszanézek, és hozzájárult volna a saját gyereke eltartásához, még meglenne a lakásom, több pénzem lett volna bébiszitterre, így 7 év alatt többmillió forinttól fosztottam meg MAGAMAT, illetve a gyereket. Így utólag úgy érzem, hogy ezt a pénzt(gyerektartás) én odaadtam neki, mert nem kérem el tőle az én pénzem, amiért a gyereket eltartom és fizetem mindenét, az ő részét is.

Na mindegy, bárhogy alakulhat az életeteket, én sem gondoltam, hogy ez lesz. Tudom, mert nekem is mondták annakidején, hogy bármi lehet, én meg csak legyintettem, hogy velem nem történhet meg. Hát qrvára megtörténhet bárkivel. A 200+milliókkal rendelkező apuci meg beszólt, hogy minek veszek a gyereknek bőrcipőt a saját pénzemből, mert jó neki az olcsó is, úgyis csak fél évig hordja és elpocsékolom a pénzt(az enyémet) az életvitelünkkel, rajta meg 30 ezres cipő van.. meg ilyenek. Korábban normálisabb volt, vagy csak nem ismertem ezt az oldalát. A csúcs az volt, mikor benyögte, hogy nem akar gyerektartást fizetni(nem is én hoztam szóba, mert úgyis elszórnám magamra(se körmöshöz, se fodrászhoz nem járok, se kozmetikushoz, és olcsó cuccaim vannak amiket akciókor veszek meg..

Na mindegy. Nem tudhatod mi lesz veletek pár év múlva és hogy a gyerek milyen lesz.. Tudom, a büszkeség meg a felelősségérzet meghülyíti az embert, de más felnőttért nem vagy felelős, akkor sem, ha szerinted még kicsi 19 évesen..

Nincs rendben, hogy azt csinál, amit szeretne, ugyanolyan felnőtt, neki is van felelőssége a gyerek irányába, a kérdező nem tett semmi rosszat azzal, hogy megtartotta a gyereket, amit az a pasi csinált neki, ezért nem kell megkímélnie a srácot, mert az pont olyen felelős a helyzetért, amennyire a nő! A megcsinálás mindkettő felelőssége, a megtartásért pedig nem kell kiengesztelnie a férfit "mentességgel" mert nem tartozik neki semmivel cserébe!

Ezzel a sok rendben vagy, hogy nem kérsz szöveggel csak bűntudatot ültettek a nőkbe, amiért azt csinálnak a testükkel, amit szeretnének! Nem tartoznak érte felelősséggel, nem kell vezekelniük érte, ahogy azért sem, ha abortuszt választanak! Semmiért sem tartozik a nő az abrtusz/megtartása döntése miatt az apának! Az apa hozta őt ilyen helyzetbe, ha vigyázott volna rendesen, most nem lenne ilyen helyzet! Nem kell megvédenie egy másik felnőtt embert, mert nem csinált semmi rosszat azzal, hogy megtartotta a gyermekét, akit a férfi "rakott bele" saját akaratából(vagy hibájából). Nem kell megmenteni a felnőtt embert, nem kell leemelni róla a felelősséget. Tudom ilyenkor elönt az anyáskodás, pláne hajlamos vagy rá, ha fiatalabb srácot választasz, de ő nem a gyereked. Elvileg egyenrangú partnernek kellene lennie, illetve az, akkor is, ha te gyerekként akarod kezelni és megóvni. De gondolkozz, mitől? A saját gyerekétől?? Ha nem tetszik neki, a saját érzéseiért csak ő felel és árulkodó is, milyen ember.

Meg amúgyis, gyereke lesz, ez nem egy rossz dolog, amitől meg kellene óvni, ezer örömmel jár.