Miért szivárogtak be a káros, modern libsi gondolatok és elvek a nevelésbe is? Miért gondolkodik így valaki és pláne miért neveli így a gyerekeit?

Délelőtt, a melegben nem tudtunk mit csinálni, ezért böngésztük az internetet és ezen a cikken nagyon megakadt és elkerekedett a szemem, mint a pohár alja: [link]

Arról nem is beszélve, hogy ezt a cikket ez a Facebook-oldal is megosztotta, a hozzászólásokon meg még jobban meglepődtem: [link]

Jó tanuló diák vagyok, eléggé konzervatívan gondolkodom sok kérdésben és például ebben különösen.

Hogy lehet egy szülő, a bukdácsoló gyereke bizonyítványára büszke? Hogy írhatnak egyesek olyat, hogy nem számít a jó tanulmányi eredmény? Meg olyat hogy gondolhat valaki, hogy nem számít, hogy milyen eredményeket ér el a fia/lánya?

Azt meg különösen felháborítónak tartom, hogy: "Éljenek a gyerekek, akik kirúgják focilabdával a tornaterem ablakát, kilógnak éjjel cigizni és szakadt farmert húznak egy temetésre". Ez is tipikusan az erkölcstelen, jellemtelen, felelőtlen, undorító nevelés jellemvonása. Nekem volt gyerekszobám és alapjáraton nem vagyok olyan pofátlan, bunkó, suttyó hogy egy temetésen, ilyen öltözetben jelenjek meg, más kérdés, hogy nem is hordok ilyen ruhákat. Érdemes a like, azaz a tetszésnyilvánításokra is egy szempillantást vetni. Az ok, hogy a szülő szereti a gyerekét, hisz egy részben ettől család, de az már felháborító, hogy arra büszke valaki, amiben semmi büszkeség nincs.

Nevetségesnek találom, hogy azért, mert erkölcsös és jó a magaviseletem, valamint mert erőt fektetek rengeteg pluszba, versenybe, az mellett, hogy jelesre, illetve kitűnőre teljesítem a követelményt, illetve szerintem rendkívül fontosak az olyan belső tulajdonságok, mint az intelligencia és a műveltség már versenylónak és tucatnak vagyok titulálva. A cikk és a megjegyzések olvasása közben néha egy kicsit úgy éreztem, hogy: "Savanyú a szőlő".

Nektek mi a véleményetek, az ilyen elvekről? Miért léteznek ilyenek? Miért jó, ha egy szülő így neveli a gyerekért?