Miért szivárogtak be a káros, modern libsi gondolatok és elvek a nevelésbe is? Miért gondolkodik így valaki és pláne miért neveli így a gyerekeit?

"mivel minél többet tud valaki annál több személyiség"

WTF???

Sajnos a tudást is elvehetik tőled, kikophat belőled. Saját tapasztalat. Sőt a személyiséged is elvehetik tőled, de ez már +18-as téma.

Hűha.

Nos, én jelenleg főiskolán tanulok, azt amit mindig is szerettem volna. Sosem fektettem annyi energiát a tanulásba, mint sok más barátom, mégis jobb jegyeket kapok most, és középiskolában is így volt ez, leszámítva azokat a tantárgyakat, amikhez semmi érzékem nem volt (és továbbra sincsen), ennél fogva nem is érdekelt. De én büszkébb voltam egy fizika kettesre, mint egy irodalom ötösre, ettől függetlenül az irodalom jegy más módon örömet okozott nekem. Általánosban nem voltam túl jó tanuló, hetedik és nyolcadik osztályban tanultam rendesen, hogy felvegyenek oda, ahova menni szeretnék. És tudod, mi a helyzet? Azóta se kérdezte meg tőlem soha senki, hogy hatodik osztály végén hányást kaptam bármelyik tantárgyból. Mert nem fontos. Az oktatási rendszerünket jobb nem szavakkal illetni, mert kitiltanak innen. Ezek után tényleg azt mondom én is, hogy akinek se külső, se belső motivációja nincs a tanulásra, az élje túl a sulit, és élvezze az életét. Előbb fogok valakit a viselkedése alapján megítélni, mint az érdemjegyei alapján. Legyél kedves, megbízható, tisztességes és nyitott, aztán bánom is én, hogy hányast kaptál tizedikben történelemből. És hány embert ismerek, aki évekig gürizett, aztán nem lett belőle semmi, meg olyat is, aki talpraesett, és bár sosem volt jó tanuló, megállja a helyét az életben.

Nincs azzal baj, ha te így éled az életed, de ne akard másoknak is megmondani, hogy csak az a jó, és te vagy a követendő példa. Sokfélék vagyunk, és épp ez a jó!

(Azt már csak mellékesen teszem hozzá, hogy szerintem hülyeség megosztani bármilyen bizonyítványt az interneten, senkinek semmi köze hozzá. A közeli családtagokkal, ismerősökkel jó ezt megosztani élőszóban, vagy ha ritkán találkozunk, akkor privát üzenetben, de én biztos nem tenném közszemlére jelenleg a saját, később a gyerekeim eredményeit, ha kitűnő, ha nem.)

Sajnos de. Ez nyílván egy népszerű közhely, anno engem is ezzel motiváltak a tanulásra, de a helyzet az, hogy a különböző kémszervezetek kisérleteztek kvázi minden olyannal is, aminek egy józan paraszti ésszel megáldott egyén csak a fejét fogja, de a hidegháború és a fegyverkezési verseny kihozta ezt a vonalat is. Meg persze akkoriban még nem volt ennyire etikus a pszichológia sem, így aztán sikerült pár vegyi anyagot és eljárást kifejleszteni, ami be tud zavarni ott a fejben, rosszabb esetben a személyiséget is elvenni az embertől.

Ha érdekel nyugodtan olvass utána.

Úgy írok véleményt, hogy 7 éve tanítok angolt magántanárként, menet közben dolgoztam nyelviskolában és idegen nyelvű általános iskolában is, és még (ahhoz képest) nem olyan régen érettségiztem, tehát a mai oktatási rendszerrel is képben vagyok.

Először is, a cikk írójának olvastam más posztjait is. Ő alapvetően azt képviseli, hogy ne próbáljuk meg tökéletesnek tettetni az életünket a közösségi médián, és ezt főleg ne úgy tegyük, hogy a gyereket használjuk fel eszközként, és a gyerekek (bárminemű) elhanyagolását sem pártolja, sőt. Valószínűleg ezzel a poszttal sem azt akarta üzenni, hogy nyugodtan hagyd a gyereked nőni, mint a gaz, oszt' majd lesz belőle valami, hanem hogy ne azt éreztesd a gyerekkel, hogy ő csak akkor szerethető, ő csak akkor kap figyelmet, ha kitűnő bizonyítványt hoz haza.

Az pedig, hogy ki mennyire tud (egy adott tantárgyból) teljesíteni, tényleg nagyon változó. Én pl. egyetemen tapasztaltam azt nagyon gyakran, hogy én még az órán megjegyeztem azt, ami vizsgaanyag volt, a szaktársaim pedig nem értették, napokat tanultak rá, pedig egyáltalán nem voltak buták. Vagy említhetném egy gimis osztálytársnőmet is, aki egész nap, hajnali 2-ig tanult egy témazáróra, de így is csak egy hármast sikerült összekaparnia. Amikor ált. suliban tanítottam, akkor tapasztaltam, hogy TÉNYLEG van, akinek 5 percbe telik megoldani egy egyszerű matekpéldát. De nekem is (kitűnő tanulóként) gyakran volt szükségem arra, hogy reáltárgyakból egy korreptanár elmagyarázza másik szemszögből, hogy mi van, mert az órán nem értettem meg (és itt megjegyezném, hogy nem mindenkinek telik korreptanárra). De vannak a világon SNI-s diákok, figyelemzavaros diákok, diszes diákok (akiknek az integrálása hát, nem működik túl jól), vagy egyszerűen van olyan is, hogy durva családi/más egyéb élethelyzetben van a fiatal, és inkább a túlélésre fókuszál, mint a jegyeire.

Azt meg tegyük hozzá, hogy az oktatás is olyan, amilyen. Néhány tanárnak tehetsége van ahhoz, hogy a tantárgyát a lehető legunalmasabban adja le, minden érdekességet kiszipolyozzon belőle, és a követelmények nagyrészt arra mennek rá, hogy az illető a részleteket jegyezze meg, és ne a mögöttes logikai összefüggéseket keresse (a történelem pl. klasszikusan ilyen). Azt sem feltétlenül tanítják meg, hogyan lehet jól tanulni, jó jegyzeteket készíteni, aztán akinek ez nem jön zsigerből, az így járt (és nagyon sokszor tapasztaltam, hogy ez utóbbi választ el egy "rossz tanulót" egy "jó tanulótól"). Illetve voltak olyan - egyébként rendkívül lelkiismeretes és szorgalmas - diákjaim, akiket pl. a tanáruk lazán elküldött úgy emelt érettségizni, hogy a passzívot nem tanította meg nekik, vagy úgy közép érettségizni, hogy az igeidőket nem magyarázta el rendesen (az egyik tanárt ismerem, és 100%-ban kinézem belőle), aztán olyanok voltak a diákok jegyei, amilyenek (és azt pofátlanságnak tartom, hogy valaki a szabadidejét áldozza arra, hogy megtanulja azt, amit elvileg az iskolában kellene átadnia a tanárnak).

A lázadós részben sem hiszem, hogy azt gondolta a szerző, hogy mindenki nyugodtan rúgja ki focilabdával az ablakot. A lázadás a kamaszkor egy egészséges része, és ha ezt a lázadást a kamasz elnyomja, akkor később ugyanúgy ki fog jönni, de sokkal egészségtelenebb módon. És a versenylovas részt sem rád érti, aki önszorgalomból vagy kitűnő, hanem arra a rendszerre, ami elhiteti a szülőkkel, hogy már 3-4 évesen háromféle szakkörre kell járatni a gyereket, mert különben nem lesz belőle semmi (akkor is, ha egyikre sem tud figyelni, mert még nem érti meg, hogyan kellene viselkedni ebben a helyzetben); amikor kéttannyelvű iskolába járatja a gyereket, annak ellenére, hogy marhára látszik, hogy a gyereknek máshoz van érzéke, és egyáltalán nem élvezi a nyelvtanulást; amikor kéttannyelvűbe íratja a gyereket úgy, hogy az meg sem mer szólalni angolul; amikor az egyébként józan gondolkodású szülő is szeretné, ha a gyereknek 8.-ra lenne nyelvvizsgája, igaz, hogy 12. után számít csak a felvételinél, de kb. mintha kitörne az armageddon, ha a gyereknek nem jönne össze a nyelvvizsga 8.-ra; amikor a szülő érzelmileg vagy fizikailag bántalmazza a gyereket, ha rossz jegyet (a szülő megítélése szerint) hoz haza; vagy amikor az osztályfőnök az osztály előtt szégyeníti meg a kitűnő tanulót, mert szerzett egy négyest. Ezek egyébként mind valós példák.

Én egyébként végig kitűnő tanuló voltam, de a fent említett faktorok miatt rengeteg nyomás volt rajtam. Ahogy egyetemre mentem és különköltöztem, ez a nyomás eltűnt, örültem neki, hogy felmérhettem, ha pl. egy tantárgy nehéz volt, és később nem is használtam, hogy "ebből elég lesz egy hármas is". A legrosszabb átlagom így is 4,27 volt (a legjobb 6,73). Úgyhogy azt tudom igazolni, hogy az elvárásoktól való mentesítés felszabadít, sőt, akár még a teljesítményt is segítheti.

Ha nekem lenne gyerekem, természetesen szeretném, ha fontos lenne neki a tanulás, de nem annyira, hogy a mentális egészségével fizessen vele. Ha valamit nem ért, járatnám magántanárhoz, de nem lenne világvége hangulatom, ha négyest hoz haza, vagy ha pl. földrajz-történelem szakra készül, és fizikából csak kettese lett. És elég szomorúnak tartom azt, hogy ha valaki a gyereke mentális egészségét előbbre tartja a teljesítménynél, már rögtön ideológiát gyártanak mögé, és mindezt szitokszavakkal tálalják.

Az senkinek sem tűnt fel, hogy a linkelt cikkben egy 95/96-os tanév bizonyítványa látható? És a kézzel írt "tantárgyak" egy akkori szakközépiskolában nem voltak tantárgyak? Plusz, "kereskedelmi ismeretek" és "bevezetés a filozófiába" nem egy közlekedési szakközépiskola tantárgyai 95/96-ban. A többi, közlekedéssel kapcsolatosnak tűnő tantárgy is gyanús, így, ezekkel a szavakkal.

Szerintem az egész cikk egy klikkvadász hamisítvány, aminek a primitiv és gondolkodni nem képes libsigyűlölők bedőlnek, és háborogni és köpködni kezdenek.

Ne dőljetek be minden provokativ cikknek!