Miért szivárogtak be a káros, modern libsi gondolatok és elvek a nevelésbe is? Miért gondolkodik így valaki és pláne miért neveli így a gyerekeit?
Délelőtt, a melegben nem tudtunk mit csinálni, ezért böngésztük az internetet és ezen a cikken nagyon megakadt és elkerekedett a szemem, mint a pohár alja: [link]
Arról nem is beszélve, hogy ezt a cikket ez a Facebook-oldal is megosztotta, a hozzászólásokon meg még jobban meglepődtem: [link]
Jó tanuló diák vagyok, eléggé konzervatívan gondolkodom sok kérdésben és például ebben különösen.
Hogy lehet egy szülő, a bukdácsoló gyereke bizonyítványára büszke? Hogy írhatnak egyesek olyat, hogy nem számít a jó tanulmányi eredmény? Meg olyat hogy gondolhat valaki, hogy nem számít, hogy milyen eredményeket ér el a fia/lánya?
Azt meg különösen felháborítónak tartom, hogy: "Éljenek a gyerekek, akik kirúgják focilabdával a tornaterem ablakát, kilógnak éjjel cigizni és szakadt farmert húznak egy temetésre". Ez is tipikusan az erkölcstelen, jellemtelen, felelőtlen, undorító nevelés jellemvonása. Nekem volt gyerekszobám és alapjáraton nem vagyok olyan pofátlan, bunkó, suttyó hogy egy temetésen, ilyen öltözetben jelenjek meg, más kérdés, hogy nem is hordok ilyen ruhákat. Érdemes a like, azaz a tetszésnyilvánításokra is egy szempillantást vetni. Az ok, hogy a szülő szereti a gyerekét, hisz egy részben ettől család, de az már felháborító, hogy arra büszke valaki, amiben semmi büszkeség nincs.
Nevetségesnek találom, hogy azért, mert erkölcsös és jó a magaviseletem, valamint mert erőt fektetek rengeteg pluszba, versenybe, az mellett, hogy jelesre, illetve kitűnőre teljesítem a követelményt, illetve szerintem rendkívül fontosak az olyan belső tulajdonságok, mint az intelligencia és a műveltség már versenylónak és tucatnak vagyok titulálva. A cikk és a megjegyzések olvasása közben néha egy kicsit úgy éreztem, hogy: "Savanyú a szőlő".
Nektek mi a véleményetek, az ilyen elvekről? Miért léteznek ilyenek? Miért jó, ha egy szülő így neveli a gyerekért?
Te erőt fektetsz abba, hogy kitűnő legyél.
Most akkor tanulj egy kis empátiát is.
Képzeld el, hogy van egy olyan osztálytársad mondjuk, aki ugyanannyit tanul otthon, mint te, sőt, akár még többet is.
De ez a gyerek nem érti a -mondjuk- matekot. Vagy az angolt. Vagy akármit. És igaz, hogy minden nap tanul, igaz, hogy nem haverozik, nem lazsál, hanem folyton a könyv felett görnyed, de mégiscsak hármast kap. Sőt, néha még annyit sem. Neki a kiküszködött év végi hármas pont ugyanakkora büszkeség, mint neked az ikszedik dícséret.
Tanulj egy kis empátiát, és próbáld meg kicsit magad ennek az osztálytársadnak a helyébe képzelni.
Szerinted ő nem érdemli meg, hogy az anyukája büszke legyen rá? Aki tudja, hogy mennyit dolgozott azért a csúnyácska kettesért, hármasért?
Az oldal, amit linkeltél, gyakran oszt meg álhíreket. Nem biztos, hogy igazat írnak.
Egyáltalán nem vagyok frusztrált, de nevetségesnek tartom, hogy egyesek arra buzdítanak (sikeresen) szülőket, hogy azt osszák meg, ami általánosan nem egy nagy eredmény.
Azt meg már kikérem magamnak, hogy ENGEM versenylovazzanak le azért, mert adok magamra.
Onnan tudom, hogy ez tipikusan a "modern, önmegvalósító, liberális" nevelés jellemvonása.
Hát én nem most tanultam, de van emlékem hogy 2 mondatot 1 órán át tanultam és a végén a könyvvel vertem a fejem, hogy hogy lehetek ilyen hülye, mert amit nem értek meg, azt nem tudom megtanulni.
Igen nem voltam szorgalmas, mert ilyen tempóval tanulhattam volna a nap 24 órájában, de 10 évesen nem ez volt a legjobb idő töltés.
Míg volt olyan, aki órán meghallgatta és másnap 5 re felelt.
Rém álmomban jön elő csak a tanulás,van éretségim, szakmám, de felnőtt ként csináltam meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!