Újszülött mellett mennyi időtök van?

Hú, az ilyen, mint a 28-as annyira megérdemelne egy olyan babát, mint pl az én lányom volt!

De tudod az, hogy most szerencséd van, nem azt jelenti, hogy így is marad! Lehet, hogy majd ha totyogó lesz, nem lesz egy perc nyugtod sem, vagy akár később óvodában vagy iskolában változik negatív irányba. Szóval ne ülj ilyen magas lovon, mert onnan lehet nagyot esni!

A lányommal az első egy hónap álom volt. Mondtam is mindenkinek, hogy egy angyal, el nem tudtam képzelni mi nehéz ebben. Aztán gyökeresen megváltozott minden, 5 hónapos koráig nagyon nehéz eset volt. De utána egy angyal lett. Semmit nem csináltunk másképp! Elkezdte szép lassan átaludni az éjszakákat, elvolt magában. Most 4,5 éves és van, hogy egész délután nem látom, mert bent a szobájában játszik csendben!

A kicsi egy sokkal nyugodtabb baba. De nem bízom el magam, mert fordulhat rossz irányba is bármikor.

"És a neurológus mit kezd egy pár hetes gyerekkel, aki nem alszik jól"

Nem tudom, mit kezd vele, de mivel az egészséges agyfejlődés és az idegpályák összekapcsolódásának alapfeltétele, hogy egy csecsemő eleget aludjon, akinek egész nap fent van a gyereke, az jobban jár, ha elviszi, hogy megelőzze a későbbi viselkedésproblémákat. Mondom ezt minden rosszindulat nélkül.

Amúgy lehet itt megsértödni, de az én szomszédasszonyom pont ezt játszotta, folyton panaszkodott, hogy nincs ideje semmire, pedig az anyja is jár hozzá heti háromszor segíteni, aztán valójában a nap felében a telefont nyomkodta a teraszon... Hát, így nyilván nincs idő. Az anyukák nagy része meg pont ugyanezt csinálja.

"Most az, hogy valakinek csak cicin alszik a babája, az szimplán nem normális. Meg kell várni, míg mélyálomba merül és akkor letenni, ennyi. Ha nem megy, akkor meg elvinni neurológushoz."

Eddig a bekezdésig azt gondoltam, hogy tényleg én csinálom szarul, lusta vagyok, vagy béna a time managementben... De aki ilyet mond, az nálam hitelét vesztette.

Szeretnék gratulálni a tökéletesen felépített életedhez. Kívánom, hogy így maradjon.

Újszülött mellett rengeteg időm volt. De tényleg, én is olyan voltam, mint itt az egyik válaszoló, hogy nem értettem a nagy hűhót a babák körül, mert hát egész nap csak alszik, felébred enni, aztán visszaalszik, kicsit ébren van, akkor nézelődik, majd eszik megint és alszik tovább. Az első 3 hónapban a hangját nem lehetett hallani, a szomszédaink szerintem nem is tudták, hogy nálunk baba van. Éjszaka is csak max 2x kelt fel szopizni, néha még annyiszor sem. Ráadásul amikor aludt is, olyan mélyen tette, hogy lazán porszívóztam mellette, meg se rezzent. Olyan 2 hónapos korában, mikor már láttam, hogy ez milyen lesz, elköteleztem magam egy csomó hosszú távú dolog mellett, mert konkrétan unatkoztam mellette. Nyelvórákra kezdtem járni, nyelvvizsgát kifizettem, a hobbimmal elkezdtem foglalkozni, különböző képzések, összejövetelek, minden lehetőség, ami előbbre visz. Jelentkeztem volna OKJ-ra, csak ugye az már megszűnt, és utolsó pillanatban már nem indult olyan, ami érdekelt volna, vagy csak bejárósan, amit viszont azért nem tudtam/akartam volna megoldani.

Aha. Aztán jött a valóság :D 9 hónapos most a lányom, most már lemondtam a nyelvórákat, egyszerűen képtelenség vele együtt csinálni, pedig a férjem itthonról dolgozik. A takarítást azt hagyjuk is, van, mikor gyorsan végigszaladok a lakás leggázabb pontjain, amíg alszik a gyerek napközben, de azt a 2xfél órát inkább olyasmivel töltöm, amivel én kapcsolok ki kicsit (pl gyakorin zsibbasztom az agyam, sajnálom, nekem ez pihenés). Amikor ébren van, akkor a figyelmem és energiám 100%-át követeli. Nem is csak azért, mert amúgy sír, ha nem vele foglalkozok, hanem inkább azért, mert már elértünk a "gyanús a csend" állapotba :D Mászik, feláll, elér tiltott dolgokhoz is, lever mindent, megeszik mindent, a macskát terrorizálja, folyton mozgásban van, és ezt reggel 7-től (jobb esetben, de inkább 6-tól) este 8-ig az említett 2x30 perc kivételével nonstop. Amikor meg akar pihenni, akkor egyből a kezemben akar lenni, bármi olyat szeretnék közben csinálni, amit nem lehet úgy, hogy kézben tartom, a lábamba kapaszkodik és ordít gigantikus nagy könnyekkel a szemében, és legyen szíve az embernek nem kézbe venni (hurcikendőt hónapok óta nem bírja elviselni, pedig előtte az volt mindig a jolly joker). Szóval egyre gyakrabban rendeljük az ebédet és egyre többször szalad a lakás is. Olyan 4-5 hónapos kora óta éjszaka is átlag óránként kel. Akkoriban indult be úgy igazán a mozgásfejlődése, mellette a fogzás és a kezdődő szepa váltogatja egymást. Így nekem konkrétan az ún. negyedik trimeszter még nagyon laza és könnyű volt, aztán azóta felfordult az életünk.

Szóval kérdező, ne aggódj, az, hogy az újszülöttel milyen most, az semmit sem jelent a későbbiekre vonatkozóan. Lehet, hogy még ennél is nehezebb lesz, de az az általános, hogy inkább könnyebb lesz. De az biztos, hogy ezt nem te rontod el, ezen a ponton még abszolút azon múlik minden, hogy milyen babát "dobott a gép".

3 hónapos és jelenleg összeteszem érte a két kezem. Éjjel 1x kel, nappal többször alszik, van hogy többet van, hogy kevesebbet, de alapvetően megtudok mellette csinalni mindent amit akarok, max nem egyszerre takarítom ki a házat.

De ekkora arcom nem lenne mint itt egy válaszolónak. Egyrészt nem az én érdemem, hogy jó baba, másrészt lehet hogy lesz ez még ígyse...