Mikortól lehet megkérni egy anyukát, hogy ne hozza magával a gyerekét, ha találkozunk?

"Fogalmad nincs egy anyuka lelkiallapotarol aki 6 honapja szult. Jobb is ha megszakitjatok a kapcsolatot..neki"

Nektek meg fogalmatok sincs egy normális nő lelkiállapotáról, aki 6 hónapja szült.

Tudod azért, mert valaki szült, még nem lett anyuka, a gyerek anyja, igen, de attól még a nőnemű emberekre illő megnevezés a nő kifejezés jár neki.

Igen, jobb lesz neki, mert találhat egy olyan társaságot, ahol az étterembe kicsaphatják a szros pelenkát és kielemezhetik a gyerekszrt, meg a nap 24 órájában a gyerekről beszélgethetnek, megállás nélkül. Rendezhetnek szenvedési versenyt: kinek kel többször a pulyája, ki hány órát vajúdott, kinek hány öltéssel varrták össze a punáját, kinek milyen mértékben sebesedett ki a mellbimbója, stb. Majd utána leülhetnek egy padra és közösen szoptathatják a gyermekeiket, közben a gyermek bélműködését is kielemezhetik.

"Mikortól lehet megkérni egy anyukát, hogy ne hozza magával a gyerekét, ha találkozunk?"

Semmikortól. Egy normális nő, aki nem b.zult bele a gyerekbe, szellemileg és mentálisan is ép, rendszeres nemi élete van, az tudja, hogy hova viheti a gyerekét és hova nem, nem kell megkérni semmire. Aki nem tudja felmérni ép ésszel, hogy a síró, üvöltő gyereke zavarja és kellemetlen helyzetbe hozza a társaságot, azt nem kell megkérni semmire, azt dobni kell. Sose fog megváltozni, sose fog a gyereken kívül más témát bedobni, sose fog más témához hozzászólni.

#45 gusztustslan ember lehetsz. Mondom ezt gyerekesként. Tudod ha valaki barátod, akkor érdekel a gondja, akkor is, ha az nem olyan mint a tiéd. A fajtád miatt nézik le a gyerekes nőket és hiszik azt mindröl, hogy azt hiszik mert gyereket szültek minden felett álnak és a picikebabucikájuk körül forog még a világ is, mindenki más meg vegye megtiszteltetésnek hogy 2 szót hozzászólsz.

Joisten mentsen meg mindenkit ilyen "baráttól".

Ha az én barátnőm azzal hív fel hogy nem tudja milyen ruhát vegyen fel xy helyre akkor is meghalgatom, ha veszekedett a párjaval akkor is, ha meg majd gyereke lesz neki is és az ügyben hív akkor is. Azért barátnőm. De kétlem, hogy te ismered a fogalmat.

Látom nem sikerült felfogni. ÉRTEM, hogy az ő életük miről szól, csak NEM ÉRDEKEL! Jelentéktelen ostobaságnak tartom a problémáikat és igen, az valódi problémámmal vagyok elfoglalva a milyen színű ruha legyen helyett, sőt, én ezt tartom normálisnak, azzal foglalkozni, ami fontos. Írtam is, ha valódi bajuk lett volna, szülőgondozás, kórház, kilakoltatás(lol, az nem volt, egyszerűen az idős néni akit kihasználtak rájött, hogy kb féláron adja nekik az albit, és 10ezerrel meg akarta emelni, ami még így is rohadt olcsó volt két felnőtt kereső többdiplomásnak) vagy bármi, de ugyanúgy ott voltam és keresgetettem a hülye szalagját a karomon az auti gyerekemmel és próbáltam jóképet vágni hozzá, csak nem ment. MÁR nem kedveltem őket, az életüket, a személyiségüket, teljesen elidegenedtek és ha akkor találkoztunk volna először, biztos nem barátkozok velük(10 évig voltunk jóban).

Meg lehet hallgatni az ő oldalukról is: "nem tudom, nem értek hozzá, inkább nem szólok hozzá, nem akarok hülyeséget mondani, nem fogadod meg a tanácsainkat(amik marhaságok voltak mind), nagyon bezárkóztál, már nem tudsz úgy bulizni(nem élvezem), látom, hogy nem érdekel, amit mondok(tényleg nem érdekelt, de hallgattam)" Ilyeneket mondtak.

A barátság nem arról szól, hogy megjátszod magad, illetve hogy önző módon a kis semmi dolgaiddal traktálod azt, akinek valódi baja van, majd ráfogod arra, hogy biztos a gyerek miatt van. Nem, hogyha anyám kómába került volna, akkor is az lett volna, hogy tartsuk a lépést ahogy nekik kényelmes, ahogy megszoktuk az elmúlt 10 évben, mert náluk nem változott semmi ennyi idő alatt.. félretolva az én(tőlük idegen) világomat és valódi gondjaimat, amik mások halálával függnek össze, nem a nem összeillő színekkel. Ez nem barátság volt. Próbálkoztunk mind fentartani ami volt, de már nem ugyanazok az emberek voltunk, illetve én változtam, ők nem. És rohadtul örülök neki, hogy változtam és már nem hasonlít a viselkedésem az övékre. Az egyik karrierista egyébként, szép karriert fut be, a másik pedig talált egy pasit, aki elnyomhatja, már gyerekestül, a harmadik meg éli a 40es szingli férfiak nőgyűlölő életmódját, facen hajt fel csajokat, akiknek pénzt ajánlj szexért, majd kiröhögi őket, ha belemennek. Barátságot nem lehet fenttartani azután, hogy az emberek külön utakra váondoroltak, mert máshogy formálódik a személyiségük, más dolgokat tartanak fontosnak, és továbbra is fenttartom, hogy a vannak különböző súlyú problémák attól függetlenül, ki hogy éli meg őket. Akinek pedig jelentősebb gondja van(pl mikor kiderült, hogy sérült a gyerekem, vagy fogy fél kilót(ami egy 4 kilós babánál rohadtsok) egy csecsemő, vagy mondjuk hasmenése van 1 napja és a kiszáradás fenyegeti vagy bármilyen nagy baja van a babájával vagy bármi mással), a kis súlyú túlreagálósoknak éppen támogatniuk kellene, ahelyett, hogy tőle várják, hogy tegyen úgy, mintha mi sem történt volna, csak mert nekik úgy kényelmes, mert úgy szokott lenni.. Minek is hallgatnák meg a másik komoly problémáját, ha az nekik nehezen megy és eltereli a figyelmet az ő kis bajukról.. szegéények, sajnáljuk őket..

Én tudom, ha valaki bedobná, hogy rákos, senki sem támadná, hogy nem érdekli milyen lesz a koszorúslányruhája a barátnőjének, és folyton csak a kemóról meg a röntgenről és a dokikról szólnak a beszélgetések, vagy nem mosolyog elég lelkesen, ha beszélnek hozzá valami szrságról, senki sem szólna, hanem támogatnák, de ha a "gyűlölt, idegesítő" gyerek életének épsége kérdés, akkor máris utálni kell azt, akit ez érdekel, mert gyerekhez van köze, lehetőleg ne beszéljen róla, mert nekem nincs, és csináljon úgy, mintha nem is lenne gyereke, meg gyerekkel kapcsolatos gondja..

Egyébként még ez egy más dolog, a gyerekekkel ROHADT SOK A KOMOLY, VALÓDI GOND. Ezért tűnik úgy, hogy az anyák folyton erről beszélnek, ilyen olyan fejlődési fázis minden hónapban, súly, kutacs, alvási légzéskimaradás, félrenyel, kihűl, hasmenése van, csupa olyan dolog, amitől meghalhat vagy sérült lehet egész életében és itt nem az van, hogy majd alakul, mert a kimaradt fejlesztés semmi se hozza be, tehát ha nem fordul innen oda x hónaposan, akkor bekapcsol a vészvillogó, mert legrosszabb esetben korai halált is jelezhet vagy rokkantságot. És hetente egy két ilyen vészvillogó bekapcsol minden babánál. Ilyen közel állni pedig egy gyermektelen sem szokott tragédiához, pláne nem ilyen gyakran. Mintha ott állnál valami úton és hirtelen túl közel húzna el hozzád a vonat, nem tudhatod, hogy aláesel e, vagy megúszod, kb ilyen gyerekkel végigbandukolni az első 3 évben, és ez hetente fordul elő. Kisbabát egészségesen életben tartani kegyetlen nehéz, semmi máshoz nem foghatóan ijesztő érzés.

Egyébként mondtam, én is csináltam mellette 4 másik dolgot, de azok nem voltak elég fontosak, hogy beszélni akarjak róluk. Se a randizás, se a ZHk, se a munkahely, se a szaktársak, se a házfelújítás, se az eladása. Muszáj volt csinálni, de nem érdekelt, mert nem volt fontos. Illetve fontos volt, de volt fontosabb, komolyabb, nehezebb dolog, mellette pedig annyira eltörpült az összes, mint a leszakadt láb-letört köröm párhuzam. Mikor gyerek előtt jártam egyetemre, vagy előtte dolgoztam, engem is érdekeltek ezek, izgatott voltam, aztán ez elmúlt,mert jött jelentőségteljesebb dolog az életembe. Szerintem a barátok nem arra vannak, hogy rájuk zúdítsd a kis dolgaidat, mert el akarod mondani, hanem a nagy dolgoknál támogatni a másikat. Tehetek én róla, hogy semmi jelentős nem volt az életükben, csak a színválasztás? Bármelyikkel történt volna bármi igazán fontos, segítettem volna, de nem voltunk egy súlycsoportban, mégis olyan bánásmódot vártak.

Most ugye az egyik exbarátnő terhes, biztos vagyok benne, hogy ő is azt érzi a másiktól, amit én. Már letojja, hogy elmegy búvártanfolyamra, mert azon kell aggódnia, hogy fűtik ki a vidéken vett parasztházat télen, hogy a baba ne fagyjon meg náluk és a ház se penészedjen be a párás melegben. Ez van, az ő gondja most nagyobb, mint a másik csaj búvárvizsgája. De ha két gyerekes lenne, akkor is úgy gondolom, amíg az egyik gyerekénél rossz lett a frizura, a másiknek meg kulccsontja tört, addig a rossz frizurás ne panaszkodjon már annak, amelyiknek eltört valamije..

Na mindegy, nem hajtok egyetemes népszerűségre, már megvan a hozzám passzoló társaságból egy darab ember, azért ez is valami. A többiek meg meglesznek nélkülem, de ott is szakadnak szét, majd találnak másik társaságot.

Utolsó te olyan egy önközpontú beképzelt alak lehetsz, nem csodálom hogy a barátaid eltávolodtak tőled.

Hogy jösz te ahhoz, hogy mást lehülyézz a gondjai miatt, csak mert te a gyerekeddel vagy elfoglalva. Azért megnézném hogy állna a szád, ha neked mondaná valaki, hogy tojik rád meg az életedre, holott te a barátodnak hitted. Tipikus "gyereket szültem, mostmár mindenki csak jekentékteken senki lehet hozzámképest ezután". Hát gratulálok, remélem egy nap még sírvs kell könyörögnöd másnak hogy segítsenek neked, annak meg lesz annyi esze hogy emlészik rá milyen öntelt hülyeliba voltál.

Amúgy van barátnőm aki előbb lett anya mint én, és betegen született a baba. Akkor is meg most is a mai napig kölcsönösen meghallgatjuk egymást, eszébe nem volt soha, hogy lenézzen azért mert hogy "neki nagyobb komolyabb bajai vannak".

Szerintem te szimplán besavanyodott boldogtalan ember vagy, és cseszi a csőröd, hogy más nem úgy èl ahogy te. Kényszeresen keresed a többi nyavajgósmami társaságát és megmagyarázod magadnak, hogy "ez a valódi élet". Nem, nem az.

"Szerintem a barátok nem arra vannak, hogy rájuk zúdítsd a kis dolgaidat, mert el akarod mondani, hanem a nagy dolgoknál támogatni a másikat. "

Aha szóval neked a barát=ingyensegítség, amúgy meg ke van szarva meg mit képzel már hogy el meri mondani mi ujság vele.

Csodás ember lehetsz, amolyan igazi haszonleső nullás eq-val.