Mikortól lehet megkérni egy anyukát, hogy ne hozza magával a gyerekét, ha találkozunk?

De, van más problémám, lakást újítottam, vettem, eladtam, egyetemre jártam és dolgoztam is MELLETTE, de azok MIND eltörpültek amellett, hogy nem fejlődik rendesen.

Nem tudtam, hogy alvásvideót mutogat, eddig arról volt szó, hogy ilyen olyan gondjai nem érdeklik. Továbbra is fenttartom, hogy egy másik emberi lényt életben tartani sokkal nagyobb súlyú, mint más aprócska problémája.

Van az a szuper pszichológiai kör, kivel mit beszéljek meg, pl ha a lányod rákos, akkor az ő baja nagyobb, mint a tiéd, tehát nem neki kell panaszkodnod, milyen nehéz egy rakás gyerek anyjaként, hanem kifelé a körből, keresni valakit, akinek sokkal kisebb a baja. Ezt kellene alkalmazni. Ha Ödönke 3 napja hasmenéses(milyet kakil) és be vagy tojva, hogy kiszárad, mintha laposabb lenne a kutacsa, akkor az nagyobb súlyú, mint a milyen árnyalatú zöld megy jobban a lilához esküvői kérdés, ugyanis az egyik dekorációs gond, a másik meg egy ember élete. Aki utóbbi miatt aggódik, nem fog tudni az elsővel együtt érezni.

Van az a maslow(?) piramis is, amikor egy anya aggódik a gyerekéért(bármi miatt), akkor nincs meg nála az alap, ezért nem tud fentebb lépni és az önmegvalósításos résszel foglalkozni, mint a dekoráció.

Kössz, mentem, de ha lenne rálátásod, információid, nem csak így okoskodnál bele(mint a barátnők), tudnád, hogy ennyivel nincs megoldva, kiskorban azonosítana is nehéz bármit, továbbá a legtöbb dologra nincs kezelés, ami megoldja a nehézséget. Tehát szrt sem ért. 5 évvel később lett valami biztos, és rá évek után sem hozott változást a kezelés. Az én problémám állandó, és a korral növekszik, de a kis körömletörős színválasztós világába másoknak ez nem fér bele, mert nem is akarnak tudomást venni ilyenről, könnyebb volt engem hibáztatni, bennem a hibát keresni, mikor én tényleg próbáltam végighallgatni az ő jelentéktelen szrjaikat, hogy a "barátom gátol a fejlődésben, amiért a japán nyelv nem érdekli", vagy "nem merem megmondani a barátomnak, hogy nem fogom kézzel mosni tovább a pulóverét" vagy "az egyik kollégámnak olyan nagy a feneke és aránytalanul vékonyak a lábai hozzá".. Istenem, tömény marhaság, és ezekhez képest még az én(és más anyák) problémái vannak lenézve, amikor mi életben tartunk valaki mást, aki tök könnyen meghalhat, aminek pl a kakija lehet az egyik jele.

Egyébként azt aláírom, hogy az ordító gyerek ciki, nekem is mindig kínos volt, a mai napig próbálom szórakoztatni a babákat, ha valahol látom, hogy sír, hogy kevésbé legyen kellemetlen az anyjának.. Direkt úgy van kitalálva a gyerek, hogyha ordít, frusztráló legyen, hogy mások úgy érezzék el kell látniuk. így maradnak életben.. szóval mi olyan kávézóba ültünk be, ami játszóházakban volt, a gyereket lerakja a földre és kész. Van masszázsfotel, luxussütik, saláták, habos karamellás jegeskávé..Volt, hogy gyerek nélkül is odamentünk.

Egyébként háziállatod sincs? Az egyik barátnőm halálra aggódta magát a kullancson, ott sírt, hogy mi lesz vele, pedig "csak" egy kutya és ugyanúgy végignéztük a "majcika ott ül, ott fekszik, ott nyáladzik" dolgokat, meg a leszakadt a körme, megtámadta egy kutya, meg rákos(bőr, nem lett baja) sztorikat.. Szóval biztos találkoztál már te is a "szerette életéért aggódik" jelenséggel, nem csak babásoknál. Akinek van szerette és az életéért aggódik, annak minden háttérbe szorul. Babák pedig könnyebben halnak/sérülnek le a felnőtteknél, vagy állatoknál.

Egyébként sosem mondtak hasonlót rám, sőt az emberekben azt a benyomást szoktam kelteni, hogy keveset foglalkozom a gyerekkel(jól nézek ki, fiatal vagyok, randizom) és túl szigorú vagyok vele(sokszor szólok rá).

Nekem a momzilláról valamilyen hordozós, bioétellel etetős, kötődően nevelős, technikamentes, háztartásbeli 30as dundi anyuka jut eszembe, aki rászól másokra, hogyan nevelik, mivel etetik a gyereküket, ő pedig nekik köti a holmikat és szabadon engedi őket, hadd tapasztaljanak, de nekiugrik másoknak, ha ők máshogy gondolják(én megtartom a véleményem, kivéve ha kérdezik).. Mondjuk ilyen waldorf típus ugrik be momzillára.

Egyébként ez akkor is igy mukodik kedves kerdezo ha mar nagyobb a gyerek!

Nekem egy evesem van, mig a baratnomnek egy 10 eves lanya. Emlekszem, hogy en folyton vegighallgattam, meg ha az idegeimre is ment a gyerekes duma, sot volt, hogy a pasimmal valo talalkozot is atraktam, hogy baratnozni tudjak, amibol vegulis bebi dajkalas lett.

Most nekem van kicsi gyerekem, kezdem aterezni amit o elt at, de probalok kis teher lenni masok szamara. O viszont nem lat el tanacsokkal, nem erdekli az en gyermekem, tovabbra is csak a sajatjarol tud beszelni. Az Adélka uszni jar, otos a suliban, vagy epp arrol, hogy a dusgazdag ferje most vette meg neki a mittudomen hany centin ugro versenyponit. Azt meg telibe letojja, hogy az enyem napok ota nem alszik a foga miatt.

Ez inkabb habitusfuggo is. Viszont mar kezdek eljutni arra a pontra, hogy engem sem fog erdekelni az o csucsszuper lanya, vagy esetleg meg is szakithatnank ezt a baratsagot.

"Van az a szuper pszichológiai kör, kivel mit beszéljek meg, pl ha a lányod rákos, akkor az ő baja nagyobb, mint a tiéd, tehát nem neki kell panaszkodnod, milyen nehéz egy rakás gyerek anyjaként, hanem kifelé a körből, keresni valakit, akinek sokkal kisebb a baja."

Tehát magyarán akinek "gondtalanabb" az élete, akkor azt panasz-ládának kell használni? Ennyit érnek a barátok? Ha nekem van egy gondom, bajom, akkor azt másra kell zúdítanom, és mindenkinek kussban végig kell hallgatni, mert nekem bajom van? Neked komolyan erről szól a barátság? Olyanokat keresel, akinek prédikálhatsz a nehéz életedről és ők meg síri csöndben, bólogatva, mosolyogva végig hallgatják?

Az élet, a barátság, a család, a rokonság nem egy szenvedési versenyben való részvételt jelent, hanem hogy kölcsönösen meghallgatjátok egymást, és nem sorrendbe állítjàtok, hogy na ennek eltört a lába, ez beszélhet a problémáiról, neki meg csak megzúzódott a lába, ő most hallgasson.

"Ha Ödönke 3 napja hasmenéses(milyet kakil) és be vagy tojva, hogy kiszárad, mintha laposabb lenne a kutacsa, akkor az nagyobb súlyú, mint a milyen árnyalatú zöld megy jobban a lilához esküvői kérdés, ugyanis az egyik dekorációs gond, a másik meg egy ember élete. Aki utóbbi miatt aggódik, nem fog tudni az elsővel együtt érezni."

Az adott egyénnek az adott problémája a legnagyobb baja. Azért, mert a kis Ödönkének priccol a p.csája, még más dolga, problémája nem fog megszűnni.

"Van az a maslow(?) piramis is, amikor egy anya aggódik a gyerekéért(bármi miatt), akkor nincs meg nála az alap, ezért nem tud fentebb lépni és az önmegvalósításos résszel foglalkozni, mint a dekoráció."

Nézz már rá légy szíves, hogy mi az a maslow-piramis és értelmezd, mert valamit rohadtul félreértelmezel! Vagy ha egyedül nem megy, ülj le valakivel, aki segít értelmezni.

"Az én problémám állandó, és a korral növekszik, de a kis körömletörős színválasztós világába másoknak ez nem fér bele, mert nem is akarnak tudomást venni ilyenről, könnyebb volt engem hibáztatni, bennem a hibát keresni, mikor én tényleg próbáltam végighallgatni az ő jelentéktelen szrjaikat, hogy a "barátom gátol a fejlődésben, amiért a japán nyelv nem érdekli", vagy "nem merem megmondani a barátomnak, hogy nem fogom kézzel mosni tovább a pulóverét" vagy "az egyik kollégámnak olyan nagy a feneke és aránytalanul vékonyak a lábai hozzá".."

Tehát ha valaki gyereket szül, annak állandó problémája van, aki meg gyerektelen, annak gondtalan az élete. A drága édesanyák folyamatosan pofázhatnak a gondjaikról, a gyerektelenek meg vigyorogva hallgassák végig, mert hát ők anyák lettek, és nekik mindenből 100x szrabb bármi. Még mindig itt tartunk.

"Istenem, tömény marhaság, és ezekhez képest még az én(és más anyák) problémái vannak lenézve, amikor mi életben tartunk valaki mást, aki tök könnyen meghalhat, aminek pl a kakija lehet az egyik jele."

Senki nem nézi le a problémáitokat, de egy normális barátnői társaságban nem a gyerek szrját meg f.sát elemzik ki egyfolytában, és nem folyton a gyerek a téma. Ha te mindig mindenhol a gyerekről akarsz mesélni, akkor menj egy anya-társaságba és ennyi. Ha nem tudsz résztvenni normális, emberi beszélgetésben a gyereken kívüli témákról nem tudsz és nem is akarsz beszélni, nem akarod más problémáját, gondolatmenetét meghallgatni, akkor keress olyan baráti társaságot, ahol együttes erővel kicsaphatjátok a pelenkát az asztalra és másfél órán kielemezhetitek a gyerek kakiját.

"Egyébként háziállatod sincs? Az egyik barátnőm halálra aggódta magát a kullancson, ott sírt, hogy mi lesz vele, pedig "csak" egy kutya és ugyanúgy végignéztük a "majcika ott ül, ott fekszik, ott nyáladzik" dolgokat, meg a leszakadt a körme, megtámadta egy kutya, meg rákos(bőr, nem lett baja) sztorikat.. Szóval biztos találkoztál már te is a "szerette életéért aggódik" jelenséggel, nem csak babásoknál. Akinek van szerette és az életéért aggódik, annak minden háttérbe szorul."

Ha egy szerettünk, hozzátartozónk bajban van, akkor nyilván ha olyan a viszony, aggódunk érte. Akár ember, akár állat. Na de nem egyfolytában, nem minden beszélgetésnél hozzuk fel, nem rontunk el beszélgetéseket vele. Ha valaki csak a gyerekről akar beszélni, mert képtelen más témáról beszélgetni vagy untatja mások problémája, amiben nincs benne a gyerek, az menjen olyan társaságba, ahol mindig ez a téma.

Minden gyerek fosik:D

Bevágjátok a kórházba, rákötnek egy infúziót oszt kész.

Tegnap én is méreteset f@stam, de nem elemzem senkinek. 😄😄😄😄

"Az ember tudatosan vagy tudat alatt mindig egy dologra koncentrál."

Ez úgy hülyeség, ahogy van. Ha valakinek gyereke születik, még ugyanúgy be kell fizetni a csekkeket, ugyanúgy van párkapcsolata, nemi élete.

Ha minden mindig csak és kizárólag a gyerek körül forog, ott az illetőnél vannak gondok, a beszűkült látásmódjával.

"Ettől független egy intelligens ember megérti, hogy a másiknak most másról szól épp az élete, így ha az az illető tényleg fontos számára, akkor igyekszik alkalmazkodni."

Ezt csinálják szerencsétlenek fél éve. Fél éve tűrnek. Alkalmazkodnak, de a másik fél nem csinál semmit, a gyereken kívül nem tesz hozzá semmit a beszélgetésekhez. Az se egy egészséges és fair dolog, hogy a többség mindig egy emberhez igazodik, mindig egy ember igényeit veszi alapul.

"És ez mindig kölcsönös..."

Csak az a probléma, hogy ez a kérdező barátnőjének nem kölcsönös. Mindenki hozzájuk igazodjon, mindenki kussba legyen, mindenki az ő problémáit hallgassa meg, semmit nem tesz hozzá a találkozásokkor, ráadásul a gyerekével mindig mindenkit kínos helyzetbe hoz.

52# Nálad valami nagyon nem oké fejben.

55# teljesen egyetértek veled.