Mikortól lehet megkérni egy anyukát, hogy ne hozza magával a gyerekét, ha találkozunk?

Senkit nem akarok megbántani, de ti is mindig mosolyogva aszisztálnátok ahhoz, hogy nem lehet a gyerek miatt beszélgetni, ha meg lehet, akkor meg folyton a gyerek a téma?

Én azért megyek el a barátnőimmel, hogy kikapcsolódjak, kiszakadjak kicsit az otthoni létből, és nem gyereksírást akarok hallgatni meg más babája miatt kínos helyzetekbe kerülni. Nekem ez feltöltődés, nem pedig gyerekfelvigyázás. Nekem semmi bajom, hogy más(ok)hoz kell igazodni, de ha ez állandóan jelen van és tönkreteszi a kikapcsolódást, akkor nem oké.

Képzeljétek el, hogy egész nap otthon vagytok ebben a vírusos időszakban, a gyerek nem tud az online oktatásban egyedül remekelni, a tanár olyan feladatokat állít össze, hogy még te se tudod megoldani, nemhogy az ötödik osztályos gyereked, a TV képernyője valamiért összeugrott és megfordult, a hang is folyamatosan elmegy, a mosatlan ruhába térdig lehet járkálni, mert megcsúsztál a mosással, a főnököd folyamatosan cs szeget, hogy menj be valaki helyett dolgozni, olyan mestruációs és középidei fájdalmaid vannak, hogy majd belepusztulsz, de 2 hónap múlvára kaptál időpontot a nőgyógyászhoz, plusz még ott van anyád, akinek minden baja van, mert egyedül van. Meg még megannyi sok gond, baj, probléma. Egy ilyen helyzetben felüdülés lehet 2-3 óra, de sok esetben 2-3 perc is, hogy kiszakadsz otthonról. Elmész a barátnőiddel és mi van? Hallgatsz egy síró csecsemőt meg egy folyamatosan a gyerekéről beszélgető nőt. Hát csodálatos, mit ne mondjak!

Én a helyedben kérdező nem szólnék az anyukának, hogy jöjjön el velünk, mert ezeknek a programoknak így nincs értelme, hogy ahova pihenni, kikapcsolódni megy, készül az ember, ott gyereksírást hallgat. Le lehet pontozni, ez van.

Én valahol megértem.. Nekem nagyon sok ideig borzalmas érzés volt egy két órára magára hagyni azzal a tudattal, hogy sír, nem tudom megnyugtatni.. Teljesen kikészített, mert akartam is nélküle lenni, meg nem is. Aztán mikor nem volt velem, nem tudtam barátokra figyelni..mikor velem volt, akkor meg azért nem tudtam. És esküszöm, már nem is tudott elkapni az, ami érdekelte őket, ruhák, párkapcsolat, esküvő, kiköltözés vidékre, fentebbjutás a munkahelyen. Nagyon próbálkoztam figyelni és lelkesedni, de nem ment az életükre hangolódás, ahogy nekik sem ment az enyémre.. A barátságok alapja egymás támogatása(szerintem), én próbálkoztam, de nem tudtam tanácsot adni, segíteni, sem meghallgatni őket annyira, ahogy szerették volna. Ők is próbálkoztak, de csak rosszabbul éreztem magam az olyanoktól, hogy "azért nem beszélhet, mert te is hadarsz, nehéz érteni.." A fejem fogtam ilyenektől. Gondolom ők is az én nem témába illő tanácsaimtól, mikor szóltam, hogy szóljon már a párjának, hogy nem akarja, hogy vadászegyenruhában legyen az esküvőn és nem akar vadász témát.. Egyikünk baja sem volt olyan, amikben segíteni tudtunk volna. Aztán szereztem pár anyukát, akivel beszélhettem a lányom dolgait, ők meg haverkodnak másokkal és már nem beszélünk.. Már közülük is van, aki anya, biztos azt éli át, mint én, de így 10 év távlatából már nem tudnék babás témára hangolódni..

Az eltérő élethelyzet kinyírja a barátságokat, mert változtat az ember látásmódján és akivel olyan sokszor egyetértettél, elkezdesz rossz véleménnyel lenni róla. Én pl nem tudom megérteni, miért akarta annyira megmondani az egyik barátnőm a kollégájának, hogy kellemetlen a lehelete, de náluk nagy probléma volt. Ahogy azt se, miért nem tudta megmondani a barátnőm a párjának, milyen esküvőt akar. Pedig korábban olyan sok mindenben egyetértettünk, hasonlóan gondolkoztunk, most pedig már semmi..

Na mindegy, nehéz ez mindkét oldalról, nem fog meszünni annyival, hogy nem viszi a babát.

Mindenki az empátiával jön, de ti se vagytok valami empatikusak. Mindig mindent néztek, csak a kérdezőt nem, meg a baráti társaságot. Nem 5 embernek kell mindig minden helyzetben alkalmazkodi 1 emberhez, hanem annak az egy embernek kellene alkalmazkodnia 5 emberhez.

Sértődés ide, lepontozás oda.... én nem hívnám meg. Tönkreteszi a programokat a síró, üvöltő babájával, ráadásul a társasághoz se ad semmi pluszt, csak a gyerekről beszél.

Gyerekbarát programok? Tudtommal azért megy a kérdező, hogy kikapcsolódjon. Azzal nem hiszem, hogy baj, probléma lenne, hogyha mondjuk havonta-2 havonta menne a gyerekkel és akkor nem étterembe, hanem parkba mennének beszélgetni, de hogy minden beszélgetésnél, találkozásnál ez legyen, az már nem kicsit sok.

Te leszel az a tipikus barátnő aki lelécel majd.

Szomorú valahol. Meg is értelek valahol meg nem is, és valahol szégyelném is magam.

Igen ti most más életszakaszban vagytok. Hidd el ha esetleg neked is lesz gyermeked,ha lesz, semmivel sem leszel különb. Akkor viszont remélem lesz neked is majd egy barátnő aki ilyen,és majd akkor felnyílik a szemed.

Én megértelek téged, pedig én is anya vagyok. Itt meg azért van ez a sok negatív komment, anyukák magukra ismertek a barátnődben (pl abban, hogy csak a gyerek a téma).

Nagyon gáz, amikor egy fiatal felnőtt nő mással sem tud foglalkozni csak a sz.ros pelenkával, meg a hozzátáplálással.

Szerintem valaki közületek őszintén mondja el, hogy ez zavaró. Hangsúlyozzátok, hogy nem a gyerekkel van a baj, de ő sem tud kikapcsolódni, látjátok hogy nincs veletek ott 100%osan, ha a gyerek is ott van.