Mikortól lehet megkérni egy anyukát, hogy ne hozza magával a gyerekét, ha találkozunk?

Barátnőm kislánya most lesz fél éves május végén.

Aranyos, cuki, de bármikor megbeszéljük, hogy találkozunk akár kettesben (hármasban így), akár többen, hozza a gyereket.

És olyankor csak róla van szó, csak vele van gond. Tegnap pl. elhozta magával ebédelni, a gyerek az étteremben bent végig ordított. A babakocsiban, az ölében is. Mindenki minket nézett, a felszolgáló hölgy meg is kérdezte, hogy tud-e valamiben segíteni, szeretne-e félrevonulni a babával, de mondta, hogy nem, nem, megnyugszik majd. Akkor nyugodott meg, miután az egyik barátnőnk mondta, hogy ő szívesen kimegy vele az étterem elé, hátha a babakocsiban csendben lesz, ha tologatja... Szerintem ez így baromi kínos volt alapból, és nem egy másik barátnőnknek kellett volna gyorsan megenni az ebédet és utána kimenni a gyerekkel.

Vagy mikor legutóbb nálam voltak, nekiállt a hófehér szőnyegemen átpelenkázni a gyereket. Ott nem lett gond, mert volt ilyen pelenkázós alátétjük, de kértem, hogy a használt pelenkát dobja ki, mert kiskutyám van, szétszed mindent és tudom, hogy a pelenka sem lesz neki tabu. Jó, jó, kidobja. Nem dobta ki, a kutya nyilván meg szétszedte és nem csak pisi volt benne...

Bárhová megyünk, mindig hozzájuk kell alkalmazkodni. Semmi másról nem beszél, csak a gyerekről, megmutatja ugyanazt a 437 képet, amit már elküldött üzenetben is. Ha meg nem hívjuk, meg van sértődve.

Ráadásul ilyen sírós babát én még nem láttam. Ha nincs kézben, üvölt. Ha úgy van a babakocsiban, hogy nem tolja senki, üvölt. Ha kocsival megyünk, és állunk a pirosnál, vagy a dugóban, üvölt.

Van férje, az összes nagyszülő él még és viszonylag fiatalok, tudnának segíteni. De ő hurcolja magával a gyereket, mint valami anya gorilla kb. Olyan helyekre, eseményekre, ahová amúgy nem való kisbaba szerintem egyáltalán, főleg nem olyan, mint az övé.