Elvállalnád ilyen pici baba mellett a munkát?

Ha kell a pénz, akkor nincs mese, menni kell. A szükség nagy úr és senkinek sincs joga beszólogatni, sem szaranyázni téged bárhogy is döntesz. Lelkiismeretfurdalásod se legyen, nem strandra mész, hanem dolgozni. A gyereket az apjával hagyod, nem egy idegennel, nem lesz lelki sérült. Fél évesen már indul a hozzátáplálás, van tápszer, lefejt tej, éhen halni sem fog.

A lelkiismeretfurdalástól szerintem sehogy sem lehet szabadulni. Ha ott hagyod azér lesz, ha nem dolgozol és nincs valamire pénz, akkor azért.

Két dologra tudok gondolni, ami miatt a párod ezzel jön:

- semmi kedve/energiája a gyerekkel vesződni. Ki akarja magát vonni ebből bármi áron.

- ha dolgozol, akkor úgy érzi, hogy megbukott családfenntartóként, hiszen egy "rendes" férfi el tudja tartani a családját.

Igen, elvállalnám. Kutya kötelességetek normális körülményeket teremteni a gyereknek, és ez tartozással nagyon necces.

Ez van akkor, ha valaki felelőtlenül vállal gyereket rendes munka és tartalékok nélkül, egyszerűen vállalni kell az ezzel járó következményeket és kényelmetlenségeket.

Tuti elvállalnám. Oké, még kicsi 6 hónaposan, de hétvégente 2x6 óra nem a világ vége. Ha az apjának nehéz az ellátása egyedül (lol), akkor meg lehet kérni valamelyik nagyszülőt, rokont, barátot, szomszédot, hogy segítsen neki, hétvégén azért jellemzően többen érnek rá.

Csak nálunk szokás 2-3 évig otthon ülni a gyerekkel (ami amúgy szerintem tök jó lehetőség), más országokban már 3-4-5-6 hónaposan mennek a picik bölcsibe, az anyuka meg dolgozni (jellemzően részmunkaidőben, de akkor is). Ott sem lelki sérültek a gyerekek, mert nem ezen múlik a kapcsolatotok minősége.

Amúgy nekem is az az érzésem, hogy az apja megpróbálja kihúzni magát a feladat alól, és nem is feltétlenül tudom érte hibáztatni. Hétköznap ő dolgozik, túlórákkal, extra terhekkel, hétvégén tudna pihenni, de nyilván tudod, hogy egész nap egy 6 hónapossal együtt lenni nem igazán pihentető. Viszont attól még, hogy ezt megértem, ilyen helyzetben nem tudnék ezzel mit kezdeni. Ilyen helyzetben mindkettőtöknek áldozatokat kéne hozni, sajnos neked most luxus lenne nem elfogadni ezt a lehetőséget.

Az nevetséges, hogy a gyerek miatt nem akarja, hogy menj dolgozni. Heti két napról van szó, amit az apjával töltene, ez nem olyan, mintha egész hétre le lenne passzolva idegeneknek. Itt szerintem az van a háttérben, hogy nem akar a gyerekkel tölteni 2 napot egyedül.

Szerintem vállald el. Ez a munka segít nektek most, plusz a későbbiekre is megemeli a munkaesélyeidet. Nem három év lyuk lesz az életrajzodban, hanem csak hat hónap.