Rosszul venné ki magát, ha a párom nagyobbik gyereke költözne a közös babánk miatt?
Sziasztok!
A páromnak az előző házasságából van már két fia, a kisebbik 7, a nagy 9 éves. Velünk élnek.
A házunk felépítése olyan, hogy a földszinten van az előszoba, nappali, étkező, konyha-kamra, dolgozószoba, vendégszoba és 3 fürdőszoba (ebből egy csak wc és kézmosó). Az emeleten van a 3 hálószoba, 2 fürdőszoba és egy nappali. Utóbbiból nyílnak a hálószobák, így az nem egy külön értékű szoba, kb "átjáróház".
Terhes vagyok az első közös babánkkal.
Az első 6-8 hétben szeretnénk, ha a baba majd velünk aludhatna, de utána a saját szobájában szeretnénk altatni éjjelre. Viszont 4 hálószoba nincsen az emeleten, annak meg nem látom értelmét, hogy mi leköltözzünk, aztán éjszakánként 50-szer másszuk meg a lépcsőt. Ezért jött az ötlet, hogy a lenti vendégszobát megcsinálnánk a nagyobbik fiúnak, az ő szobája pedig babaszoba lenne. A tapétát cserélnénk le igazából a vendégszobában, esetleg még új, általa választott bútorokat kapna, hogy jól érezze magát, "kivegye a részét" az átalakításokból.
Anyósom szerint ezzel a gyereket mi kizárjuk a családi életből, mert mi majd ott leszünk fent, ő pedig lent egyedül... Úgy viselkedik, mintha azt mondtuk volna, hogy a kerti kisházba akarjuk költöztetni. Közben meg így is nonstop lent van a két gyerek a nappaliban, vagy a konyhában velem, a szobájukba tényleg aludni járnak, vagy ha valamelyiknek itt van pár barátja, akkor vonulnak be oda.
Vagy ez egy kiskamasznak tényleg így jönne le, ahogy anyósom mondja? Ahol szintén a tesó miatt lett "megfosztva" a nagyobb gyerek a szobájától, volt belőle (akár később) konfliktus?
Három kutyusunk és két cicánk van, sokszor így is a tűrőképességem határán vagyok tőlük (ettől függetlenül mind családtagként van szeretve, egyiktől sem válnánk meg semmi pénzért). Szóval a kisállat gondolatát nem ültetném el a gyerekben egyelőre, esetleg ha nagyon elszontyolodna "útközben".
Önállónak önálló amúgy nagyon, tipikusan a "semmitől sem tart" gyerek, 0 félelemérzettel. Ezért is gondoltuk, hogy leköltözhetne ő, mert az öccse még néha átjön hozzánk hajnalban, vagy fél éjjel és át kell kutatni a szobáját, hogy nincs-e bent szellem, ilyesmi.
Úristen! Miért kell ilyennek lenni? Miért kell egy 9 éves gyereket úgy beállítani, mintha 1 éves lenne? Mi baja lenne lent, de komolyan? Ha fél, felmegy a szüleihez. Ennyi. Amúgy meg ha már itt tartunk, hogy életképtelennek tartunk egy 9 éves gyereket, csak szólok: az emeleti szobák veszélyesebbek, mert ha mondjuk megéhezik, le kell mennie a konyhába, akkor le is eshet a lépcsőn.
9 évesen én már 5-6 órákat egyedül voltam otthon, mert a szüleim dolgoztak. Nem azon rettegtek, hogy 9 évesen le lehet-e tenni engem az egyik földszinti szobába.
Kérdezd meg a gyereket. De akar az is lehet opció, hogy fent alszik a tesojanal, ha akar, de lent is van szobája. Erre csak azért gondolok mert nekünk is volt külön szobank a tesommal, mégis egy szobában aludtunk mindig.
De szerintem ha okosan találjátok akkor nem fogja így érezni, hogy ki akarjátok túrni.
Igen, 28-as válaszoló, ebben is van valami... Nem akarunk semmit ráerőltetni, azt sem szeretném, hogy mellőzve érezze magát. Csak tényleg ez lenne a (szerintem) leglogikusabb döntés.
A dolgozószoba azért jó, hogy lent van a földszinten, mert ha a férjemhez jönnek megbeszélésre, vagy jön egy ügyfél, akkor az előszobából rögtön tudnak oda menni, nem kell átvezetnie senkit a fél házon (és a néha kicsit kupis fenti nappalin).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!