Nagyon félek, hogy el fogom hanyagolni a nagyobbik gyermekem, ha megszületik a kicsi. Nálatok, mennyire volt elhanyagolás?

A választ nem tudom, de követem, mert nálunk is hasonló a szitu, 4 éves kisfiam mellé júniusban jön a húga. Ovi ugye nincs, egész nap itthon vagyunk, már ez sem maradéktalanul jó, mert látom rajta, hogy hiányzik neki a közösség...én nem tudom úgy lekötni általában, ahogy kellene, minden igyekezetem ellenére sem. Sok a hiszti, a dac, a csakazértis... És akkor ehhez még hozzájön a kistesó, akit egyébként nagyon vár, de tartok attól (is), hogy 0-24 már nem fog annyira rajongani érte, meg nem fogja megérteni, hogy éppen nincs időm rá :( Na meg nem utolsósorban mi lesz velem? A nagy miatt nap közben nincs lehetőségem pihenni, ha a kicsi miatt meg éjjel nem tudok majd, azt én sem fogom sokáig bírni. Pláne ha tudom szoptatni (a fiamat sajnos nem tudtam, de bízom benne, hogy most menni fog), akkor még az sem fog segíteni rajtam, hogy hazajön délután a férjem, mert ahhoz én kellek... szóval rendesen tele vagyok kétségekkel meg parával én is.

Segítségem egyébként lenne, de hát a vírus miatt nem fogom engedni a járkálást a lakásunkba az újszülött gyerekhez, szóval ez is sakk-matt...