Tényleg én vagyok a maradi?

Fiatal anya vagyok, vagyis 30 körüli.Tegnap meghivtak vendégségbe, volt egy rakat gyerek, a 2 évestől a 11 ig. Legalább 7 gyerek volt ott, gondoltam okes,legalabb jót játszanak a fiam is,erre bementünk,a felnőttek hátul kártyáztak az összes gyerek pedig a szobában telefonozott. Nem játszottak, csak telefonoztak. De a 2 éves is, egy hangja nem volt, minden gyerek kezében telefon. Mi nem vittünk nekik telefont, őszintén a f.szom se gondolta hogy ebből állnak ki, szóval a gyerekeim csak ott ültek, tv ztek,de ami még meglepett hogy játék sem volt nagyon elővéve hogy autozzanak, társas..stb.Nem is érezték jól maguk,párszor kijöttek hozzánk amit a többi felnőtt nem dijazott. El is jöttünk nem olyan sokára.Ez engem nagyon szarul érintett mert én az én gyerekeim "azok" akik nincsenek el,meg a fenekembe vannak. Ezt a többi anyuka mondta. Én szerintem nincs így, de mi nem a telefonbol állunk ki, ha tudom hogy gyerekek jönnek hozzánk, mindig kitalálok nekik jó programokat,különféle játékokat.Nekem nincs is kedvem már barátkozni velük, úgy érzem más szinten vagyunk. (minden beképzeltség nélkül) Másnál ez hogy van? Van aki ilyesmit lát a környezetében?