Ha egy férfi nem szereti és nem foglalkozik a gyerekével, csak egy hétvégi apuka, az miért nem baj? Ha egy nő nem szereti és nem foglalkozik a gyerekével, csak hétvégi anyuka, akkor őt miért szólják meg?

Bezzeg ha a pasi "gondolja meg magát" akkor nem mondják h minek dugta teherbe!

Látod pont ez a szexizmus!

Egy pasi ha kiír egy ilyen k~rdést, nem lincselik meg.

Már ne is haragudjatok, de milyen elvetemült világban éltek ti? Én akármikor olyan helyzettel találkoztam, hogy apuka lelépett, iszik, nem törődik a gyerekkel stb mélységesen le lett nézve.

Nálatok tényleg az van hogy "ja, hát apuka az lelépett, de hát ez van"?

Egyik helyzet sincsen rendben, egyikbe sem szabad beletörődni.

43, sajnos nálunk tényleg ez volt. Tisztán emlékszem rá, hogy 16 éves osztálytársam sírt, mert akkor váltak a szülei. És a többiek ráförmedtek, hogy ne drámázzon, mindenkinek elválnak a szülei, nincs benne semmi. Én is szóvá tettem gyerekként, hogy fura nekem, hogy a szüleimnek van új párja, mire egy kisfiú teljesen természetesen közölte velem, hogy azért, mert az apukádnak van új családja, és anyukád is akart magának új családot. És azaz igazi családod, amelyikkel laksz. Amikor anyukámnak mondtam, hogy engem bánt, hogy apám kb rám se néz, akkor rám szólt, hogy egy hálátlan g.ci vagyok, mikor ő itt volt nekem. Én meg nem értettem, hogy jön ez ide, hisz nem róla beszéltem.

Természetesen felnőtt fejjel már látom, mennyire sérült mondatok voltak ezek, de pont ezt írtam korábban is, hogy az én generációmnak ez totál természetessé vált. Én pl sokáig úgy gondoltam a gyerekvállalásra, mint valami rosszra, hogy akkor egyedül maradok, férfi nélkül, keserűen és életem végéig robotolhatok pár taknyos miatt, akik tönkretették az életem (az egyedülálló anyám kb ezt a képet csatolta vissza). És sokan nem fordítanak annyi energiát önfejlesztésbe, mint én, hogy kikeressék az életük mérgező pontjait, tudatosan tovább lépjenek fölötte, és képesek legyenek a szüleik hibáján felül emelkedni. Ők csak viszik tovább a sz.r mintát, amit láttak, azt gondolva, hogy ez jó.

47-es!

Hasonló kérdések fordulnak meg az én fejemben is. Ameddig itt veszekszenek arról hogy kinek mit KÉNE csinálnia, addig senki nem csinál semmit, szegény gyerek meg csak egyre csak lejjebb csúszik...

A téma nem az hogy kinek mit kéne csinálnia.

Hanem az hogy ami egy férfitől "elfogadott" az egy nőtől teljesen mértékben elítélendő.

Mindannyian sajnáljuk azt a gyereket akinek a szülei ilyen helyzetbe kerülnek. Nyilván tenni nem tudunk ellene.

De az eszmefuttatások itt nem is erről szóltak.

A többség úgy gondolja az anyával kell maradnia a gyereknek (ha akarja ha nem) mert neki beKELL áldoznia mindent.

Az apa pedig eldöntheti h akarja e a gyerekkel tölteni az idejét

Rendben, akkor nézzük másik oldalról a kérdést. Ti kivel szerettetek volna maradni ennyi idősen? Apukátokkal vagy anyukátokkal? És miért?

Hála a jó égnek az én szüleim házasok, együtt vannak a mai napig. Óriási törés lett volna, ha apukám elhagy minket. Viszont! Azt még nehezebben dolgoztam volna fel, ha anyukám hagy el. Nagyon szoros kapocs van köztünk, lányként vele beszélem meg az intim dolgaimat, nehzé lett volna csak hétvégén vele lenni, és ez egész kicsi koromról így van.

Ti hogy vagytok ezzel?